Átadták a Talamon-díjat

Egzotikum és újraírás (Laudáció Bárczi Zsófia prózája kapcsán)
Bárczi Zsófia nevéhez az irodalmi közvélemény Mécs Lászlóról írott monográfiája mellett, amely a Madách-Posonium Kiadó gondozásában Szellemidézés címen jelent meg 2008-ban  A keselyű hava című elbeszélésgyűjteményt köti. A még 2004-ben megjelent kötet egyes darabjai egyéni módon nyúlnak a magyar és világ-irodalmi hagyományhoz. Egyrészt felismerhető benne a meseszerűséghez való vonzódás, gondoljunk csak a Tocino del cielo című elbeszélésre. A történet kanya-rulatai arról árulkodnak, hogy szerzőnk az Ezeregyéjszaka meséinek cselekményszövését felhasználva épített fel egy összetett szövegstruktúrát. A mese műfajának felhasználása mellett nem lehet nem észrevenni azt a vonzódást, amely Bárczi Zsófia írásait az egzotikus történetszövés felé tereli. Nemcsak az arab mesék távoli és titokzatos világa, de a kisváros polgárházainak falai mögött megbúvó rej-tett terek, vágyak, álmodozások, egyéni sorsok is az egzotikummal kapcsolhatók össze. Itt lehetne megemlíteni a latin-amerikai mágikus realizmus fogalmát, amely-nek poétikája Bárczi Zsófia műveiben is rendkívül fontos jelentőségre tesz szert. Gabriel Garcia Márqueztől egészen Bodor Ádámig kimutatható szövegtudás épül Bárczi Zsófia elbeszéléseibe, az újraértelmezés egyéni kanyarulatain át. Talán nem túlzunk akkor, ha rámutatunk, hogy Bárczi Zsófia elbeszéléseiben ott található az a tudás is, amely Talamon Alfonz műveinek értő újraírásaként is felfogható: leginkább egy-két korai Talamon-elbeszélésre, főként és kiemelten Az álomke-reskedő utazásainak szövegeire és nyomokban a Samuel Borkopf maszkjában írt Barátaimnak, egy Trianon előtt kocsmából című elbeszélésfüzérre gondolhatunk. Ezek a szövegek ott vannak a Bárczi-elbeszélések mélyén is, nélkülük valószínűleg nem ilyennek íródtak volna meg. Emellett szükséges utalnunk egy szintén rendkívül fontos vonulatra, mégpedig a női nézőpont megjelenítésére is Bárczi Zsófia elbeszéléseiben. Számomra A keselyű havának ez az egyik legizgalmasabb rétege: a női sors és a női elbeszélésmód hangsúlyozott és összetett megjelenítése. A női írás lehetőségeivel folytatott sokszínű játék egyéni színekkel festi át Bárczi Zsófia prózáját.

Mindent összevetve elmondható, hogy egy izgalmas, alakulásban lévő, sokféle hagyományból táplálkozó, sokféle tudást magába építő szöveguniverzumot látogat meg az az olvasó, aki Bárczi Zsófia prózáit választja magának társként.