Czapáry Veronika – Nekem már van ballonkabátom
Estére kimosom a virágokat és nem érdekel Apu. Belemerülök a nagy kiúttalan semmibe, azt úgy szeretem.
Nem száguldozok a biciklin, mert még nem nőttem fel és csak a nagyok száguldozhatnak rajta. Apu fog hátul, és összesen négy kerekem is van. Egy elöl és három hátul, mondja Apu, ha a ballonkabátod gombjait megszámolod, pont annyi van rajta kislányom. Nekem már van ballonkabátom.
Semmi lényeges dolog, mondja Apu, én megbocsátom neki, mert azt tanultam, semmi sem fontos. Anyu is szereti a semmit. A végére minden tönkremegy, mondja Anyu, de szerintem ez nem igaz. A végére tönkremegy, mondja Anyu, de én ebben nem hiszek, mert a virágok állandóan szépek és hajnalban fürdenek meg. Nem mosógépben, pedig nekünk már van mosógépünk is.
Nekem van ballonkabátom és szeretem a halott állatokat is. Sok halott állatom van és sosem tudom, melyikre fogok gondolni legközelebb. Amikor ez véget ér, akkor a halott állatok is biztosan hazamennek. A madarak, a tehenek, a kígyólábú gyík is szépen mosolyog, a kis picike madarak pedig nem esnek ki sehonnan. Szeretem azt, amikor olyan, mintha anyának arany haja lenne és nincsen feltűnési viszketegsége. Nem hiszi el.
Dédike szerint, aki időről időre megjelenik, mert meglátogat ibolyával, és nem hagyja magát, a szíve akkora, mint a bécsi kapu. Nekem Dédike azt mondta, a szám akkora, mint a bécsi kapu, de ez nem igaz. Évekig nem láttam a bécsi kaput. Amikor megláttam, azt mondtam Dédikének, nem is akkora.
Nekem már van ballonkabátom, mégsem időzöm egyedül hosszan.
Olyan sok a mondanivalóm, ha a halott állatok is velem vannak. A madárkák, a fa, az árnyék és a széltemető. Szeretek hosszan beszélgetni az állatokról a napsütésben, mert olyankor azt gondolom, jó vagyok. A fa nem állat, kislányom, mondja a ravasz sün, és szerintem igaza van, mert én jól látok. Biciklizni is szeretek, rohanok, rohanok vele gyorsan, Apunak futnia kell, nem mindig sikerül neki.
Kiköpöm a tüdőmet, de micsodát, kislányom, a tüdőmet, hol vannak a súlytalan állatok, kérdezem. Nem baj, mert reggel én öntözöm meg a virágokat és Anyu mossa ki. A halálos tavasz nem reggel ébred fel, a halálos tavasz egy szimpla szó. Nagyon nehéz kiinni a mondatokat, mert mindegyik súlytalan állapotban kell hogy legyen. Nem harcoltam sokáig, pedig a fiúknak mindig könnyebb. Ők harcolnak, de mi lányok nem harcolunk.
Neked jól kell viselkedned, kislányom, hiába van ballonkabátod.
Most nem tudom, ezt Apu mondja-e vagy Anyu, mert összemosódnak körvonalaik. A szavakkal való játékot tartom a legizgalmasabbnak, ezek a legjobb színek. A vonalak mindennél fontosabbak és mi örülünk neki, ha kapunk vonalakat.
Örüljél annak, hogy a halott állatok veled játszanak, mondja Apu, mert sok mindenkivel nem beszélnek. Milyen szép a testük, mondom, de Apu szerint már nincsen testük, mert meghaltak. Én is így gondolom és örülök, hogy meghalt a nővérem, mert sokkal jobb élni, mint meghalni. Most Anyu következik, pedig Anyu olyan szép.
Nem, nem, én nem teregetem ki a virágokat és nem is mosom ki őket az időben, hiába akarod. Olyankor zöld fű nő és szerintem ő él.
A fű él, mondja Anyu és mi örülünk neki, kislányom, hogy neked már van ballonkabátod. Ő látogat meg ibolyával és olyankor mondatokat is megtanulok. A legizgalmasabb a narancssárga színben létezni, a fehér fénnyel, olyankor hajnalban és mindig, amikor ég a fény.
Nekem már van ballonkabátom, mondogatom és örülök, hogy megtanultam ezt mondatot.
Hány éves vagy? Tizenkettő mínusz tíz, mondom, és örülök.