Gyüre Lajos – Variációk egy mássalhangzóra

Mindig mással
sohasem egyedül
kötve halálig
pásztor ostorán
cserdítő bojtnak
suhogva szállva
mindig csak mással
De itt legbelül
hol a vérerek
szökőkútja buzog
sziklákat görget
súlya alatt a gerinc
mint holdfogyatkozás
magába forduló íve
hétrét görbed
mindig a múltban
a visszatérőben
az elmenő időben
naprendszerek ködében
ciprusok alatt
a megélhető jövőben
hajnali derengésben
csillaghullásban
nyelv-kalodában
börtön-vigasság
összenőtt ikerpár
virágeső-ravatal
útszéli kereszten
pléh feszületben
záporokban a villám
márványtömbben
a fel-felderengő
szobor-torzó
jajduló zokogása
halálig együtt
szerelem-kötésben
nem is holtomiglan-
nem is holtáiglan
nem is az ásó
nem is a kapa
valami más,
az elhalás
a kimúlás a lét
s a nemlét küszöbén
a senkiföldjén
távolodva
tudattalan
szavak holt ágain
kiringatódzva
kitámolyogva
mankóstul
a kellető mából
már nem is élve
nem is halva  
por és hamuvá esve
jelet se hagyva
a semmi parttalan
ködében az egyetlen
Akol felé sárban
iszapban kúszva
hátunkon kancsuka
bélyeg dorong
zászlókék maszlag
nyelvtüske-bozót
forog a korong
ezernyi szó szorong
jajong eget kémlel
váltva a nyelvet
            a mássalhangzó
            kötést oldást
            a merülő Vénusz
            fénynyaláb-vára
            supán felszálló
            jéghideg pára
            görögtűz melege
            bilincs-ölelés
            életre – halálra.