Szemle

A cd-n a már említett King’s Singers mellett a The Eric Whitacre Singers, a Laudibus, a Pavao Quartet is hallható, Christopher Glynn zongorán, Gary Lovenest, Scott Lumsdaine és Owain Williams ütősökön működik közre, Hila Plitmann pedig saját héber nyelvű verseit szavalja. A mű 2010-ben jelent meg a DECCA kiadásában.
Csehy Zoltán
Az egészben az a legjobb, hogy az ember belefirkálhat a teremtésbe. Van, aki íróként skiccel, van, aki meg grafikusként képet ír a nagy fehérbe, vagy amilyenre éppen alapozott.
Gyenes Gábor keze nyomán az élettelen festékanyagok elválasztatnak a halott anyagiságtól és megtelnek létezéssel, melegséggel vagy hidegséggel, térrel és ürességgel, esetleg kiszöknek a kereten túlra.
Az Irodalmi Szemle szinte fennállása óta teret ad a képzőművészetnek. Most Gyenes Gábor illusztrációi szerepelnek benne. Az alkotó Kassáról indult, de alkotói erejét nem a táj, hanem a gondolatiság, az eszme, a filozófia, a koncepció, a film és az irodalmi élmény indítja, fokozza, illetve gerjeszti. Urbánus grafikus. (Bár ennek kapcsán nem kell arra az urbánus és népies vitára gondolni, amely oly sokáig zengett az irodalomban, képzőművészetben.) Gyenes Gábort az ember által alkotott tér, s abban az alkotó vagy a teret élő ember foglakoztatja. Kiváltképpen izgatja a személyiség feloldódásának folyamata, az egyén szublimálódása a közegben, az olvasztótégely városokbeli lét, a szegletekbe bújó fény, az embert szögletes törmelékké reszelő árnyék, a kör csodája és megmagyarázhatatlansága, az emberi veszendőség, a beolvadni hajlandóság, a dolgok összemosódása és a dolgok elválasztása.
Urbanic című sorozatában stilizált emberalakok másolódnak önmagukra, és távolodnak el, majd érkeznek vissza saját arctalanságukhoz, behelyettesíthető sorsokkal, életekkel, helyzetekkel szembesítve a grafikák nézőjét. Halk színek és olykor harsány beütések: mord és szürke közeg vagy ember, amely még-is kiold valamennyi színt a papírra. Egységes, uniformizált, cyber világból való kitörés vágya vezérelhetné alakjait, de nem erről van szó. Egyszerűen csak ezek a formák és színek láthatók, ezzel kell birkóznia annak, aki városban, fővárosban, urbanizált környezetben létezik, ezek a látványelemek csapják arcul min-den nap, ezzel kel és ezzel fekszik, ilyen-be szorítja a világ, tehát fel kell törnie kereteit. Koncepciói nem könyedén átláthatóak, merengést, többféle fényvi-szonyban való megtekintést, odahajlást, apró részletek felfedezését várják el a befogadótól.  
Párizs–Texas. Ez egy másik grafikai sorozat, amely szinte képregényszerű, storyboardnak, filmvázlatnak tűnhet, de csak első pillantásra. Azt várja el a nézőtől, hogy ismerje a címben már jelzett filmnek a hangulatát, ezt az erős vizuális élményt adó művet, Wim Wenders 1984-ben készült alkotását. Ha Wenders az „el-nem-beszélés” filmjének tartja a Párizs–Texast, akkor azt kell mondanom, hogy Gyenes Gábor a „teljesen meg nem rajzolás, csak sejtetés” grafikáit alkotta meg a film alapján. Ha Wenders a dolgok lehetetlenségét próbálja ábrázolni Párizs–Texas című filmjében, akkor ennek tükröt tartva – a film hangulatát éterien lebegtetve, polarizálva, szétszórt, elmosódott formákat éles és rideg-hideg körvonalú valósággal keretezve – nagyszerű grafikai parafrázist láthat a grafikákat befogadó. A film készítésekor állítólag a forgatásokra csak néhány vázlatosan felrajzolt képpel érkezett a rendező, és számos változtatást közösen beszéltek meg a színészekkel. Valami hasonló ez a kísérlet is. Egy nyitott mű, amely továbblép a modernen, a posztmodernen, továbblép magán, az ihlető filmalkotáson, annak hangulatán, és saját teret, mélységet kitárva lopakodik be lenyomatként a szemlélődőbe.
A Disznóképek című sorozat Gyenes Gábor nagy műgonddal készült friss cik-lusa. A sorozat címét ezúttal a szó leg-szorosabb értelmében kell venni, disz-nókról, a disznólétről szól, igaz, áttételesen. Ebben a sorozatban is megjelenik a személyiség feloldódásának folyamata, a személyiség elvesztésének tragikuma. Ez a sorozat Orwell Az Állatfarm című könyvének grafikai továbbgondolása, egy lehetséges 21. századi olvasat, amely a mai ideológiai és politikai helyzet meg-értéséhez, a visszáságok feltárásához adhat némi segítséget. Orwell Az Állatfarm című műve közismerten politikai regény, egy nagyon keserű negatív utópia. Ahogy az irodalmi műben fellelhető a szatirikus, groteszk és abszurd látásmód, ugyanúgy törekszik Gyenes Gábor ennek a szatirikus, groteszk és abszurd látásmódnak a létrehozására a grafikai sorozaton belül. 1945-ben Orwell a sztálini Szovjetuniót ábrázolta karikaturisztikusan. Gyenes grafikái szatirikus, groteszk megközelítései a jelenkori európai társadalmaiban felbukkanó vadhajtásoktól sem nem mentes zsebdiktatúráknak, mikrotürranoszoknak.   
Gyenes Gábort nemcsak tehetségként, hanem érett, sajátos stílusjegyeit megalkotó képzőművészként kell számontartani. Kassán született. Ma Pozsonyban él. Számos könyvillusztrációt, többtucatnyi csoportos kiállítást és közel tíz egyéni kiállítást tud maga mögött. 2006-tól a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán tanul, előtte baccalári fokozatot szerzett a Szlovák Műszaki Egyetem műépítész szakán. Az alkotói nyitottság és a szakmai tudás biztos támkövei grafikusi létének.
Szászi Zoltán