Alabán Ferenc – A hungarológia szintjei és perspektívái III.
Az európai és az etnikai közösségek kulturális emlékezete
(a jelképek és a valóság világa)
A kulturális emlékezet általános szinten összefügg a kultúráknak azzal az önszabályozó mechanizmusával, amely azt hangsúlyozza, hogy időről időre, újra és újra meg kell erősítenie az identitását. A csoport (közösség) tagjai összetartozásának tudata is megerősítésre szorul bizonyos idő eltelte után, s ezt kiválasztott jelképek, szimbolikus cselekedetek, tárgyak vagy éppen gesztusok és nevelési formák propagálásának segítségével szilárdítják meg programszerűen az adott csoport (közösség) tagjaiban. Így idéződnek fel a kulturális emlékezet részei, összetevői, akár a múltból, akár a jelenből vett példák nyomán, a kisebb-nagyobb összetartozó közösségek életében.
Időszerűségénél fogva kiemelhetjük, hogy – a nemzetállamokhoz hasonló módon – jelenünkben az Európai Unió is használ hivatalos jelképeket, főleg azért, hogy erősítse az állampolgárok uniós és európai közeledését és a közös célokkal való azonosulását. Ennélfogva az európai zászlóban a tizenkét csillag által alkotott kör az európai népek közötti egységet, szolidaritást és összhangot jelképezi.1 Az európai himnusz dallama Beethoven IX. szimfóniájából származik, és himnuszként szöveg nélkül hangzik fel.2 Az Európai Unió elfogadott jelmondata – Egység a sokféleségben – számtalan nemzetközi tudományos konferencia és kutatói projekt témája volt eddig is. Már a tankönyvekből is tanulják a diákok, hogy az EU születésnapja május 9-én van,3 az euró logót a görög €pszilon – ez a kultúra az európai civilizáció közös bölcsője – és az Európa szó első betűje nyomán alkották meg. Az már szintén megszokott tény, hogy 1999-től az €uró lett az egységes európai valuta. Bővíthetnénk még a példázatot további jelképek felvonultatásával és értelmezésével, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy észrevegyük: az Európai Unió szimbólumai jelenünkben már az európai kulturális emlékezet hagyományteremtő részeivé váltak, melyek fokozatosan hangsúlyos szerepeket kapnak a már csatlakozott és a jövőben csatlakozó nemzetállamok mindennapi valóságában, kulturális, társadalmi és politikai életében.
A jelképek hatásköre azonban nem egyirányú, nem csupán a nagyobb szervezet és alakulat hatása érződik a kisebb egység létében és működésében, mert fordítva is reális az állítás. A közelmúltban az Európai Unió soros magyar elnöksége példának okáért sajátos, de hatásértékében mindenképp felfigyeltető módon mutatta be Brüsszelben a magyarság jelképes történelmének összefoglalását és meghatározó mozzanatait. A hagyomány szerint az Európai Unió soros elnöki tisztét ellátó ország feladata, hogy feldíszítse a tagállamok kormányait képviselő Tanács – Justus Lipsius németalföldi humanista gondolkodóról elnevezett – brüsszeli épületét, ahol a Tanács üléseit szokták tartani. A magyar díszek egyike ebből az alkalomból egy nagyméretű szőnyeg volt, amelyet 23 darab, nemzeti értéket felidéző szegmensből állítottak össze.4 A történelem meghatározó személyiségei mellett nemzeti szimbólumok is helyet kaptak rajta, így a kokárda, a turul, a Rákóczi-zászló és a Martinovics-fa. Az építmények közül a Mátyás-templom, az Esterházy-kastély, a Lánchíd és további jelképes értékű alkotások és történelmi emlékek. Ebben az esetben egy kis közép-európai tagállam mutatta fel kulturális emlékezetéhez tartozó nemzeti szimbólumait, s fejtette ki hatását – mégha nem is nyerte el mindenki tetszését – a többi tagállamra és az egész Európai Unióra.
Egy nemzet kulturális emlékezetének egyik legfontosabb forrása a népművészete – mely sajátos és eredeti jelleggel bír –, s amelynek jel- és képvilága, azok összefonódása, beleértve a mítoszok és a mesék jelképeit, valamint a nyelv (képes) beszédfordulatait, közösen alkotják egy etnikai közösség kultúráját. A vizsgálatok és elemzések tanúsága szerint a magyar nemzeti szimbólumok egyben etnikai stílust is hordoznak, s ezáltal – közvetett, illetve közvetlen módon is – az összetartozás tudatát erősítik. A magyar kulturális örökség valójában szintén jelképes világ, melynek létrehozásában, alakításában a magyar nemzethez tartozók mindannyian részt vesznek, országhatáron belül és országhatáron túl. Lényegében ez a sajátosság különbözteti meg a magyarságot egy másik nemzeti csoport tagjaitól, és teszi szuverén közösséggé, mivel saját nyelve (stílusa!) van és létrehozta saját szimbólumrendszereit, melynek alapja az a sajátos „tudati hagyomány”, amely egyediségeivel, esetlegességeivel és történeti gyökereivel összetartja a magyar nemzetet.
A hungarológia vonalán mindennek a folyamatnak a felerősödése és deklarálása az elmúlt évtizedben volt igazán megfigyelhető, melynek eredményeként öszszeállítások és a nemzeti tudatot erősítő kiadványok jelentek meg, köztük olyan hivatalos szintű publikációk is az Európai Unió (államainak nemzeti) szimbólumairól, melyek közül a nemzeti lobogót, a himnuszt, a legmagasabb kitüntetések jelentését, továbbá a nemzeti ünnepeket és az emlékhelyeket is ismertetik és bemutatják. Magyar nemzeti jelképeket bemutató kötetek is szép számban megjelentek, melyek-nek szerzői kollektívái azokat az asszociációkat is vizsgálják és elemzik, amelyek a mindennapi életben a magyarságtudathoz kapcsolódnak.5 Ebben a témában talán a legnagyobb vállalkozásnak számít a gyakorlati hasznával is kitűnő kiadvány, me-lyet a Címerszakértő és -nyilvántartó Iroda 2002-től bocsátott ki a közigazgatási hivatalok és a legszélesebb nyilvánosság számára Magyarország megyéinek és településeinek címer- és jelképtára címen.6 Megállapítható, hogy – eltérően a magyar gyakorlattól – az EU tagállamaiban kevésnek mondható a könnyen elérhető, rend-szerezett, színvonalas információs anyag az újonnan felvett tagok kultúrájáról, történelméről, természeti kincseiről és más értékeiről.
Az utóbbi évtized nemzeti tudatformáló, hungarológiához is kapcsolható magyar könyveinek és más kiadványainak három jellegzetes csoportját különböztethetjük meg:
a) az egyik csomagba azok tartoznak, amelyek a magyarság eredetéről, kialakulásáról, életének, történetének és kultúrájának változásáról szóló hozzáférhető ismereteket dolgozzák fel;7
b) a másik csoportba sorolhatók azok a „történelem-könyvek”, amelyek a honfoglalástól 2000-ig tárgyalják Magyarország történetét. Ezek nem egyszerűen a korábbi hasonló munkák tömör összefoglalásaként hatnak, hanem a régi források újszerű elemzésével, eddig hozzáférhetetlen források bemutatásával új eredményeket közölnek. A politikai és hadtörténelem bemutatása mellett a társadalom- és művelődéstörténet is nagy teret kap ezekben a kiadványokban, a középkori emberek hiedelemvilágától a 20. század mindennapjaiig. Ezek a tankönyvként, de főként kézikönyvként is jól forgatható, gazdag térképanyagú, nagyvonalúan illusztrált kötetek hiteles képet rajzolnak a magyar nép történetének eseményeiről, legfontosabb sorsformáló alakjairól és évszázadairól;8
c) a harmadik sajátos csoportba tartozó könyvek a hungarológia külföldi terjesztésére és népszerűsítésére szolgálnak, mivel különböző idegen nyelveken közvetítik az információkat a magyar nép összefoglalt történetéről, legfontosabb dolgairól és eseményeiről. Sokkal inkább egyfajta tablók ezek a kiadványok (mint történelemkönyvek), melyekbe a magyar nemzet nagyjait, értékeit, szimbólumait, a nemzeti múlt darabkáit gyűjtötték össze a szerzők, melyek megbízhatóan körvonalazzák a külföldiek számára, kik a magyarok, és mit jelent Magyarország.9 Ezek a sorozatok elsősorban szintén arra hivatottak, hogy átfogó képet adjanak a magyar nemzet történelméről, szellemi alkotásairól, amely immár több mint ezer éve él és alakítja kapcsolatait Közép-Európában, s amelynek kultúrája hosszú év-századok óta szerves része az európainak.
Az elmondottak alapján, illetve velük kapcsolatban felmerülhet az igény egy szélesebb és komplexebb aktualizált hungarológia-kép kialakítására, mely beépíti tartalmi struktúrájába a legújabb eredményeket és fejleményeket, melynek attribútuma joggal lehet Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós kompetens megállapítása, miszerint „minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberi haladáshoz, teljesen függetlenül attól, hogy a térképeken mekkora terület jelöli helyét a világban”. S ez a gondolat – az azt kiváltó aktualizált háttérjelenségekkel és maradandó értékekkel – termékenyítő hatással lehet a magyar nemzettudomány pers-pektívájának további megerősítésében.
A jövőt befolyásoló tényezők
A hungarológia differenciált, specializált kutatását és komplex oktatását befolyásoló tényezők közé szükséges sorolnunk több olyan területet és az általuk nyújtott lehetőségeket, melyek az 1989-es politikai és társadalmi rendszerváltással, az Európai Unió kibővülésével és fokozatos fejlődésével kapcsolatban is felmerülnek. Hangsúlyoznunk kell, hogy az országhatárok által egymástól elszakított magyar kisebbségeket nemcsak a nyelvközösség jellemzi és fogja össze, hanem a nemzeti identitásuk is megegyezik egymással. A magyarországi, a szlovákiai, a romániai és a délvidéki magyar irodalmat a közös történelmi hagyomány és tudat, a közös ér-tékrend is összeköti, jóllehet az egyes kisebbségekhez tartozók állampolgársága eltér egymástól. A magyar nemzeti kisebbségek nemzeti identitásuk és kulturális önazonosságuk fenntartása érdekében létrehozták saját kultúrájukat és irodalmukat, a kisebbségi (nemzetiségi) kultúra és tudat ápolása mellett azonban továbbra is meg-őrizték a magyar nemzeti kultúra egységének tudatát. Ezt alapozta meg a kisebbségi magyar kultúrák és irodalmak szerveződési folyamata és a homogén magyar nemzethez való tartozás aktív érzése is. A hungarológia lépéstartásának mozzanatai az elmondottak értelmében a következő szempontokra is ki kell, hogy terjedjenek:
A közép-európai régió integrációs folyamatának következtében olyan fejlemények mennek végbe, amelyek az államhatárok megváltoztatása nélkül is elősegítik a hagyományos – közös nyelven és közös történelmen alapuló – regionális összeköttetések megújulását, illetve egységesülését. A hagyományos európai (közép-európai) regionális struktúrák a történelem során különböző nemzeti államok keretébe kerültek, melyek a társadalmi-politikai erők hatására többször is megváltoztak, nem véve figyelembe a régiók érdekeit. Ennek ellenére ezek az egységek mégis fennmaradtak, esetenként újraszerveződtek, illetve újraértelmeződtek. A magyarság részének tekintendő határon túli kisebbségi magyarság helyzete különösen érdekelt az anyaországgal való szoros együttműködés kiteljesítésében, s ennek viszsza kell tükröződnie a hungarológia összetevőiben és kutatási irányaiban.
A regionális szolgálat nemcsak a kisebbségi magyar írókban és költőkben tudatosult (a transzszilvanizmus gondolata, a Fábry-féle európaiság, a „helyi színek elmélete”…), hanem a magyarországi alkotók műveiben is megjelentek és mind fontosabb szerepet kapnak/kaptak a történeti tájak (Dunántúl, Alföld…). A kulturális regionalizmus támogatása a szélesebb értelmezhetősége miatt sem lehet közömbös, mert vannak magyar–szlovák, magyar–román és további régiók, amelyek öszszekötik a határok két oldalán lévő magyarságot és az adott régiókban élő minden népet. Hangsúlyozzuk: annál is inkább fontos ez a tény, mert a kulturális, szellemi régiók nem írhatók körül állami és közigazgatási határokkal. Továbbfejlesztve a gondolatot: nemcsak a magyar kultúra, nemcsak a Kárpát-medence integrációjánál, hanem a közép-európai térség integrációs törekvéseiben is érvényesülhet a kulturális régiók szerepe, mivel feltételezhetően a szellem, a kultúra és a hagyomány alkotja ma is a nagyobb területi egységek szellemét és lelki tartalmát. A hagyomá-nyos kulturális régiók az egész európai kontinens határáig is kiterjedhetnek, történeti jellegük nemcsak a múltból táplálkozik, hanem egyértelműen a jövőképet is jelentik.10 A regionális közeg jelentős befolyást gyakorol a magyarságtudomány közép-európai képének és hatásértékének alakulásában.
Az összmagyarságról kialakított kép változik meg azzal a körülménnyel is, hogy az 1989-es politikai rendszerváltás vívmányaként a különböző okok miatt emigrációba kényszerült magyar írók, szerkesztők és tudósok hazatérhettek az anya-országba. Itt elsősorban a második világháború utáni nyugati magyar irodalomra és képviselőire kell gondolnunk (beleértve a tengerentúli alkotókat is), akik 1946-ban és 1956-ban elhagyták Magyarországot, s akik közül 1989 után többen hazatértek. A komplex értékelő összefoglalások még váratnak magukra, de az eddigi vélemé-nyekből kitűnik, hogy az emigrációt több esetben a magyar nemzeti kultúra és nemzeti közélet virtuális rendszerébe helyezték el, szervezeteiket, kiadóikat és szerkesztőségeiket a virtuális Magyarország részeiként kezelik, amelyek hitelesen szolgálták a nemzeti identitás és kultúra megerősödését, beleértve a magyar történelem 20. századi sorsdöntő eseményeinek interpretálását is. Pomogáts Béla így értékelte az emigráció küldetésének egyik alapismérvét: „Az emigráció szellemi életének és az emigráns intézményrendszernek nagy érdeme, hogy képes volt megőrizni azokat a kulturális és erkölcsi értékeket és hagyományokat, amelyeket a hazai irodalmi és tudományos kultúra cenzurális okok következtében, azaz durva politikai kényszerűségek miatt nem őrizhetett, vagy csak ritkán őrizhetett meg.”11 Az emigráció élményei és tapasztalatai szerves részévé kell, hogy váljanak az egyetemes magyar kultúrának és irodalomnak, nem csupán az értékvédelem és hagyományőrzés terén, hanem a hiteles történelmi tanúságtétel szintjén is.
(Folytatjuk)
JEGYZETEK
1 A csillagos zászló 1955 óta volt az Európai Tanács jelképe, amit 1986-ban emeltek az Unió hivatalos lobogójává. (Jelképében a háttér a kék eget, a csillagok az európai embereket szimbolizálják. A 12-es számnak nincs köze a tagállamok számához, a teljességet igyekeznek jelképezni.) Megjegyzendő, hogy az európai zászló használata mellett a tagállamok megtartják saját nemzeti szimbólumaikat, így lobogóikat is.
2 Az Európai Unió állam- és kormányfői az Európai Tanács 1985-ös milánói ülésén Ludwig van Bee-thoven IX. szimfóniájának negyedik tételéből az Örömódát fogadták el európai himnusznak. (Megjegyzendő, hogy emellett minden tagország megőrzi saját nemzeti himnuszát.)
3 Annak emlékére, hogy Robert Schuman francia külügyminiszter először 1950. május 9-én fogalmazta meg az Európai Unió eszméjének gondolatát.
4 A Pápai Lívia textilművész készítette szőnyegen Magyarország történeti térképe mellett szerepeltek a magyar történelem nagyjai, feltalálói, világszerte ismert tudósai, épületei és nemzeti szimbólumai.
5 2000-ben és 2010-ben is megjelent Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György Jelképtár című kötete (Helikon Kiadó, Budapest). Lukácsy Sándor összeállításában 2000-ben adta ki az Athenaeum Könyvkiadó a Nemzeti Magyar klasszikusok gondolatai az anyanyelvről és hazáról című kötetet, melyről az összeállító ezt írta a kiadvány fülszövegében: „Szükség volna egy hazai gyűjteményre, mely tartalmazná azokat a szövegeket, melyeknek ismeretét az egészséges nemzeti tudat nem nélkülözheti. Egy könyvre, melyből ki-ki megtudhatná, milyen időtálló és parancs értékű gondolatokat hagyományoztak ránk elődeink e földről, népéről és történelméről, a társadalmi lét vezéreszméiről, a közéleti viselkedés normáiról…”
6 Magyar–angol nyelvű multimediális CD-room, 19 megye és 1700 település címerképe, közel 4000 fotóval, nyelvenként 1500 kinyomtatható szöveges oldallal (Szeged, 2002).
7 Példának okáért említjük a következő jellemző kiadványokat: Érdy Miklós: A magyarság keleti eredete és hun kapcsolata. Kairosz Könyvkiadó, Budapest, 2010; Gróf Zichy István: Magyar őstörténet. Attraktor Kiadó, Budapest, 2009; Hoppál Mihály: Hiedelem és hagyomány. L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2006; Nemere István: Régi magyar világ. Szófia Kiadó, Budapest, 2010; Nógrády Árpád – Pálffy Géza – Velkey Ferenc: Magyar uralkodók. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen 2007 stb.
8 Néhány bizonyíték erejű könyv az elmondottak illusztrálására: Bertényi Iván – Diószegi István – Horváth Jenő – Kalmár János – Dr. Szabó Péter: Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Helikon Kiadó, Budapest, 2008; Tóth István György szerk.: Millenniumi magyar történet. Osiris Kiadó, Budapest, 2002; Szekfű Gyula: Valahol utat vesztettünk. Holnap Kiadó, Budapest, 2000; Barta János – Gergely Jenő – Kristó Gyula: Magyarország története előidőktől 2000-ig. Pannonica Kiadó, Budapest, 2002; Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete. A reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2006; Nagy György: Magyarország apró betűs története. A honfoglalástól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2010 stb.
9 Buzinkay Géza: Hungarian history in a Nutshell. Merhavia, Budapest, 2003; Uő: Histoire bréve de la Hongrie Merhavia, Budapest, 2003; Uő: Compendio di storia d’ Hungheria. Merhavia, Budapest, 2003; Gazda István – Gervai András: Weltberühmte Ungarn. Kossuth Kiadó, Budapest, 2004; Uő: Hongrois Célebres. Kossuth Kiadó, Budapest, 2004; Lázár István: Histoire de la Hongrie. Corvina Kiadó, Budapest, 2006; Molnár Miklós: A Concise History of Hungary. Cambridge Univerzity Press, 2010 stb. Az elmúlt évtizedben egyébként számos népszerűsítő kiadványsorozat jelent meg Magyarországról és Budapestről héber, kóreai, japán, kínai, illetve valamennyi európai nyelven.
10 Nem véletlenül kap helyet és fontos szerepet a „régiók Európája” fogalom és egyben program az integrációs folyamatban, mert egyfelől az ún. „harmadik európai szint” (a régiók) figyelembevételét fogadja el a folyamat során, illetve az ehhez kapcsolódó döntéseknél az európai politika egy új vezérmotívumát jelöli..
11 Pomogáts Béla: Értékek védelmében. Az emigráció küldetéséről. Vigília, 2008. 5. szám (Módosítva: 2008. 6. 24.).