2013-ban Weöres-számot kiadni egy irodalmi folyóiratnak kihagyhatatlan ziccer: mikor, ha nem most? Az Irodalmi Szemle idei nyolcadik számát szinte teljes terjedelmében a száz éve született zseninek szenteli, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Weöres Sándor számtalan arca közül a kevésbé ismerteket helyezze előtérbe.

A teljes lapszám cikkei itt tekinthetők meg.

A lapszám tematikus blokkjában, amely ennek az elhatározásnak megfelelően A titokzatos Weöres címet viseli, több mai irodalmárgeneráció képviselői szólalnak meg.
A blokkot Tőzsér Árpád Tündérsíp és varázsfuvola című, „három az egyben” írása nyitja: egy naplóbejegyzés 1998-ból, e bejegyzés kommentárja, majd pedig egy Weöres-átirat. Az emlékezés és szabad reflektálás folyamát Tóth László folytatja, egyúttal egy másik generációt szólaltatva meg: Weöres Sándor itt egyszer mint a pályakezdő szerzők mentora, egyszer mint a „történelem utáni” költő jelenik meg, s bővebben olvashatunk a Holdbeli csónakos c. Weöres-vers színpadi karrierjéről. Újabb generációs ugrással Csehy Zoltánhoz jutunk, aki a tőle megszokott precizitással és költői beleérzéssel mutatja be a Weöres-féle zeneiség kevéssé ismert oldalait.

„Weörest a harmónia, a zeneiség, a kiérlelt és szabályos ritmusok költőjeként tartják számon: szerkesztés tekintetében pedig az arány, a szimmetria poétájának tartják. Ugyanakkor jobbára a háttérben létezik a disszonancia, illetve a tonalitás hagyományos formáit elvető avantgárd Weöres is” – indítja tanulmányt Csehy, amelyben aztán antik mágikus négyzetekről, a hagyomány perverz weöresi feldúlásairól, illetve a legszebb magyar szavakból felépített zenei Atlantiszról is olvashatunk.
Bartal Mária tanulmánya (Az összművészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében) a zeneiségből indulva egy tágan értelmezett keresztény hagyomány kontextusait vizsgálja, míg Polgár Anikó az antikvitáshoz tér vissza, Weöres Mozgó mikrokozmosz c. verse kapcsán. Benkő Krisztián a drámaíró Weörest hozza játékba: az Octopus avagy Szent György és a Sárkány históriája c. drámát Nietzsche, Artaud és Hermann Nitsch mentén közelíti meg.

Polgár Anikó tanulmányában már szóba került Weöres és Hamvas Béla kapcsolata: Weiner Sennyey Tibor Gondvána című esszéje kifejezetten ezzel a témával foglalkozik, s ezen belül is a Weöres‒Hamvas levelezéssel. A blokk záró tanulmánya Száz Pálé, s ez az írás egyúttal az Elsüllyedt magyar drámák című sorozatának negyedik része. Száz Pál ebben a szövegében Weöres Sándor Endymion c. drámájának ‒ megint csak valamennyire a hamvasi kapcsolódásra reflektálva ‒ izgalmasan újszerű buddhista olvasatát nyújtja.
A szám szépirodalmi blokkja sem távolodik túl messze Weörestől: Fellinger Károly Bóbita és Bolero című versei is a megemlékezés aktusának részeit képezik. A számot Veres István Dandaranda című regényrészlete zárja: a szerző neve még mintha visszamutatna erre az augusztus számra, a szöveg nyelve azonban már egy teljesen új világot idéz meg.

A lapszám illusztrációs anyagát Molnár Dóra Eszter munkáiból válogattuk: a fiatal képzőművész maszkmotívumai különböző identitásjátékok izgalmas kellékei lehetnek. (szalzo)

—

Tartalom

• Tőzsér Árpád: Tündérsíp és varázsfuvola (esszé)
• Tóth László: „Gyötrődve meg nem járt utért…” (esszé)
• Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)
• Bartal Mária: Az összművészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
• Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)
• Benkő Krisztián: Kegyetlenség és orgiamisztérium (tanulmány)
• Weiner Sennyey Tibor: Gondvána. Weöres Sándor és Hamvas Béla levelezése (esszé)
• Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)
• Fellinger Károly: Bóbita; Bolero (versek)
• Veres István: Dandaranda (regényrészlet)

SZERZŐINK

Bartal Mária (1977): irodalomtörténész (Budapest, Magyarország); Benkő Krisztián (1979): irodalomtörténész (Budapest, Magyarország); Csehy Zoltán (1973): költő, író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész (Dunaszerdahely); Fellinger Károly (1963): költő (Jóka);  Polgár Anikó (1975): költő, műfordító, irodalomtörténész (Dunaszerdahely); Száz Pál (1987): író, kritikus (Pered/Pozsony); Tóth László (1949): költő, író, műfordító (Dunaszerdahely); Tőzsér Árpád (1935): költő, író, műfordító (Pozsony); Veres István (1984): író (Pozsony); Weiner Sennyey Tibor (1981): költő, író (Budapest, Magyarország)