Forgács Miklós: Irodalom és zavar 1. / Absztrakt álnő a férfiárnyék

18+

FOLYÓ Odanézünk. Talán két meztelen test motoz a félhomályban. Lesütjük szemünk. Felpillantunk. Mintha három meztelen test kavarogna a sötétben. Beélesítünk. Háromból ketten biztosan egymásba gabalyodnak. De sosem tudható biztosan melyik kettő. És gyakran kétséges van-e harmadik. Fülelünk. Két hangon zihál a tér. Mi is belenyögünk. Egyszerre nézünk és fülelünk. Szeretkeznek ketten. Férfi és női sóhaj fonódik össze egy harmadik személlyé. Lehet harapni. Nyikkanások serkennek ki a testből. A vér akusztikája. Tapintható a bizonytalanság. Három hang rezegteti a dobhártyát. Mit keresünk itt? Talán szeretkezünk. Pedig halni kéne.

ALKÉSZTISZ Bennem van véged. Röhögj nyugodtan. Torz arcod legyen utolsó életjelem.

ADMÉTOSZ Meghalhattam volna én is. De beléd bújtam inkább.

ALKÉSZTISZ Szikes ölem halálba szántod. Magadat vesd a nyirkos szakadékba.

ADMÉTOSZ Alig férek benned. Nem merek zuhanni. Melyikünk félelme büdösebb?

ALKÉSZTISZ Dögöljek már meg. Utolsó pillanatom, mint ágyékom keserves szennye, maró savként fröcsög majd rád.

ADMÉTOSZ Farkam a vázad. Tarkódig elér. Bábozom veled. Magammá akarlak. Higgadtan megteszlek.

ALKÉSZTISZ Az előjátékot a számba tömtem. Minden porcikád megrágom, fekélyeid teleköpöm a péppel, gondosan életkedvtől tályogos testedre okádom, semmi sem kerülhet már sosem a helyére, hazug gödrökbe dermed az Admétosz-kása. Értelmetlenné keverlek, csúffá tapasztlak, saját saraddá csócsálva tömlek magadba vissza.

ADMÉTOSZ Igazságtalan vagy. Szóltam, halnom kéne. Mondtad, hiányoznék. Mondtam, helyettem halhatsz. Szóltál, hiszen úgyis pusztulnál siváran. Játsszuk el, hogy ismét.

ALKÉSZTISZ Szemét vagy, nem játszom. Sem veled, sem a faszoddal. Mire rommá kúrsz, nem lesz semmi tétem.

ADMÉTOSZ Fájjon akkor minden. Vedd el nekem is a kedvem. Hogy lehetsz ennyire mocsok, hogy nem engedsz minket élvezni. A kéjek közé halsz? Semmi tapintat. Azt hiszed nekem könnyebb? Haldokló hisztis picsát baszni.

ALKÉSZTISZ Nem mozdulok többé. Gerjedj csak hidegemre. Mássz rám, hágj meg, töcskölj, kifulladva, bénán, lila fejjel. Vessen szét a düh, mert rád se hederítek. Fagyott dögben zsugorodjon farkad. Igazad van. Legyen nekem könnyebb. Faszod nem lesz utolsó szalmaszál. Nem teszem keresztbe. Élesre fagyott szeméremajkaimmal leharapom rólad. Ne hidd, hogy ez átok, nem érdemled azt se.

ADMÉTOSZ Te könyörögtél az engedélyemért. Tudtam már akkor ez lesz. Kiábrándító kicsinyességben oldódik fel a hősies gesztus. Most már kussolj, mint buta hulla és élvezz, mint izzó test. Mit érsz azzal, ha megkeseríted utolsó kéjünk.

ALKÉSZTISZ Te vegyél a szádba, nyelveddel nyugtatgasd szétrobbanó csiklóm.

ADMÉTOSZ Te vegyél a szádba, ajkad puha hűvösével gyűrd a mélybe fitymám.

ALKÉSZTISZ Mindig mosolygok, ha látom ezt a fókabarna csuklyát. Minden redőjébe nyelvhegyemmel írok.

ADMÉTOSZ A csiklód púderrózsaszínét lassan galambvérszínre szívom.

ALKÉSZTISZ Makkod tomboló sötétje számban sem derenghet. A ruganyos húson fogak fehérje várja az új fényt.

ADMÉTOSZ Nehogy lehunyd szemed. Tekinteted örökre tükrözze vissza makkom csillogását. Fogzománcról pupilládba, onnan rövidlátó szemembe, tekintetemről nyirkos hüvelyedbe hasít a faszom fénye. Képes lennél boldogan meghalni?

ALKÉSZTISZ Már megint kapkodsz. Már megint csiklandó fénysugárral tömöd ki pinám. Mohón birizgálsz ahelyett, hogy a megfontolt örök lét mered belém.

ADMÉTOSZ Gyorsan lövellek ismét. Spermám mutatja ki fogad fehérjét.

ALKÉSZTISZ Beszélj belém még százszor. Az elviselhetetlenségig szólj belém.

ADMÉTOSZ Tudom hazudtál és én halok meg végül.

ALKÉSZTISZ Ne keverj össze magaddal.

ADMÉTOSZ Belédmászhatok túlélni téged?

ALKÉSZTISZ Tetememből akarsz újra megszületni?

ADMÉTOSZ Borotváld le rólam a halált. Csupaszíts le.

ALKÉSZTISZ Üvegfalat nyalunk a másik helyett.

ADMÉTOSZ Horzsoljuk sebesre egymás testét.

ALKÉSZTISZ Ne rabold el a szeretkezésem.

ADMÉTOSZ Osztozni akartam.

ALKÉSZTISZ Te mit akarsz?

ADMÉTOSZ Élve téged.

ALKÉSZTISZ Akkor rohadj meg!

ADMÉTOSZ Mit akarsz te?

ALKÉSZTISZ Tudni ki hal meg.

ADMÉTOSZ Akkor dögölj meg!

ALKÉSZTISZ Ne fejezzünk be semmit.

ADMÉTOSZ Élvezzük szét a halált.

FOLYÓ Mártózzatok belém. Keljetek át rajtam. Elvezetlek sehová. A folyó vagyok, vagy a révész? Szimatoljatok körbe. A felszín a remény, a mélység a reménytelenség, a fodrozódás a kilátástalanság, hullám az ígéret. Belétek folyok. Összemoslak benneteket. Ha gyűlölsz, bennem nem hűlsz. Ha égsz, nem vagyok enyhület. Ha komor vagy, bennem ne bízz. Ha jajgatsz, velem nem leszel süket. Nem felejthetsz semmit el, mert nem létezik emlékezet. Valamit zúgok. Valamit mormolok. Nem tudsz, nem értesz, én meg nem mondok semmi újat. Ha elárulom hová jutsz, nem mondok igazat. Testek simulnak össze. Szikrázik minden felület. Bennem összeértek. Rajtam ne kopogtassatok. Lágy vagyok vagy férges. Kíváncsian feküsztök szigorúan kiterítve. Tagjaitokra ördöngős csomót kötök. Egymásba csomagolva, riadtan pislogtok. Nyeltek belőlem jócskán. Mindent letagadok. Engem szeretkeztek, velem jót gyaláztok. Ketten vagytok vagy hárman, de leginkább egyedül. Ott ólálkodom mindenütt, de leginkább a sehol van. Mindig közbeszólok. Mindig közbefolyok. Mindig elárasztalak. Téged. Titeket. Magam. Számolni nem tudok. Olvasva tévedek. Mennyi póz. Mennyi kifacsart tag. Mennyi örömközeli szenvedés. Láthatatlanul átverem a szart a palánkon.

ALKÉSZTISZ Még ne hatolj belém. Incselkedj lüktető zegzugaimmal pofátlanul. Könyörögni akarok neked, hogy húzzál karóba. Könyörgöm, nyársalj föl azonnal. Most már csusszanj tövig belém. De te ne hallgass rám, halogasd az etetést, éheztess, kínozz, semmiképp se töltsd ki a réseim. Könyörgöm, most már hatolj belém. Befogadlak, mint mérgező mocsár a lebontható friss húst. Könyörgöm ne hallgass rám és döfködj keményen, könyörgöm, ne hidd el, mikor azért könyörgöm, hogy még ne! Könyörgöm, hidd el, tudom, mikor könyörgöm valóban. Még csak cirógass a farkaddal, zöttyenjen makkod minden pórusomon, könyörgöm, ujjaid se mártsd belém, ujjbegyed rajzolata simítsa belém a kibírhatatlan vágyat. Ne hidd, hogy tudom, mit beszélek. Azonnal bassz meg, most már korrekten kefélj agyon. Rimánkodom a kegyelemért. Ne kezdd még el. Ne lehessen vége. Ne elégítsd még ki könyörgésem. Hadd rimánkodjam a könyörtelenségért. Tiszta víz vagyok.

ADMÉTOSZ Nyálammal vonlak be. Lenyúztam bőröd és habos-buborékos nyállal be csupaszon didergő húsod. Nyálhártya feszül rád.

ALKÉSZTISZ Nem találom magam. Most ki fog meghalni?

ADMÉTOSZ Én most nem vagyok otthon. Magadban nyúlkálsz. Magadba érsz. magadba kanyarodsz. Beléd érkezel.

ALKÉSZTISZ Nem tettem szét a lábam. Odabenn vagy mégis.

ADMÉTOSZ Elspóroltam az erekcióm, elélveztél mégis. Folyamatos élvezet cuppog az öledben. Elapadhatatlan kéj spriccel a szemhéjunk alá. Agyunk pezsegve oldódik fel nedveinktől szétmarva.

ALKÉSZTISZ Megesküdtem, hogy meghalok helyetted.

ADMÉTOSZ Mondd, ki hogy megbántad.

ALKÉSZTISZ Mosdatlan száj a pinám.

ADMÉTOSZ Köréd morzézom, akarok élni. Beléd rejtjelezem a szégyent.

ALKÉSZTISZ Én te vagyok. Te nem vagy magadnál. Én vagyok magamon kívül. Te én vagyok.

ADMÉTOSZ Térden csúszva kértelek, te dögölj meg.

ALKÉSZTISZ Megbántad, mert olyan vagy, mint folyton kicsusszanó farkad, már tudod jól, mi az a magány.

ADMÉTOSZ Ne baszd magad is helyettem. Legyen rám még szükség. Ne iktass ki.

ALKÉSZTISZ Kezemmel adok értelmet a vér útjának. Nem kapok levegőt. Valami belém szúrt. egyszerre mindenütt. Külön-külön mindenütt belém hasítottál.

ADMÉTOSZ Biztos, hogy én vagyok? Az vagyok én, esküszöl?

ALKÉSZTISZ Zuhanok. Ne ejts át.

ADMÉTOSZ A halál véreres faszát, most ki döglik bele a másikba?

ALKÉSZTISZ Puhatold csak ki, mi a jó nekem. Türelmesen matass végig, zuhogj rám, most önkielégítsünk.

ADMÉTOSZ Rideg üveget nyalunk csak. Nem mozdulunk. Nem érünk egymáshoz. Ocsmány fintor a testmeleg. Foszló nyelvemmel koptatom közöttünk az üvegfalat. Százévente egy ezredmillimétert kopik. Végre megvan az örökkévalóság receptje. Átnyalni magam hozzád.

ALKÉSZTISZ Engedj el. Ne közelíts. Ne tudjam, mit teszel. Csak szállj meg. Ne szoríts magadhoz. Miért vagy ilyen messze? Nehéz vagy. Agyonnyomsz. Miért nem vagy itt velem? Ölelj úgy, mintha én nem engednélek el.

ADMÉTOSZ Elképzellek gyerekként.

ALKÉSZTISZ Hozzá ne nyúlj, hagyd békén azt a kislányt, pedofil állat. Tunkolgatni egy ártatlan gyereket. Most is, most is, most is, most is…. Beteg vagy… Legalább hörögj… Legalább nyögj… Legalább szenvedj…

ADMÉTOSZ A könny a legjobb síkosító. Lesikálom rólad a csecsemőmázt. Embrióként teszlek magamévá.

ALKÉSZTISZ Enyém-e még ez a test?

ADMÉTOSZ Ha nekem adod, minden illatát megmentem.

ALKÉSZTISZ Nem tudok odahajolni ahol a mósusz kámforral és silószaggal keveredik.

ADMÉTOSZ Üvegesedik a szemed. Szemgolyódon opálos hártya az ondó.

ALKÉSZTISZ Meredező mellbimbóim bőröd minden négyzetcentiméterébe belevésik további sorsodat.

ADMÉTOSZ Mérlegen szeretkezzünk tovább, hogy tudjam, pontosan mikor távozik belőled a lélek. És pontosan annyi anyaggal pumpállak tele, amennyi kiszáll belőled. Felügyelem a kényes egyensúlyt.

ALKÉSZTISZ Ha letépted bőröm, akkor vedd magadra és Alkésztisz kúrjon Alkésztisszel, de te nyiffanj ki, mert a körvonal számít nem a ragacsos massza.

ADMÉTOSZ Bevallom, hogy fáj. Bevallom, hogy te kefélsz engem. Én csak langyos tornádóban leffegő cafat vagyok.

ALKÉSZTISZ Ziháld szét a rettegést.

ADMÉTOSZ Miért nem mondod ki soha a nevem. Miért nem rajzolják ki kisszeméremajkaid azt, hogy Admétosz? Folyóírással. Nyomtatott betűkkel.

ALKÉSZTISZ Nyirkos csomó vagyok már. Egy elázott gombolyag.

ADMÉTOSZ Ne dögölj meg a farkamon.

ALKÉSZTISZ Meg akarok halni.

ADMÉTOSZ Most meg hirtelen nem tudsz. Nagyon kell akarni. Inkább halj, mint élvezz.

ALKÉSZTISZ És ha te már halott vagy?

ADMÉTOSZ Avarszínű lett az egész világ.

ALKÉSZTISZ Ha lenne erőm, túlélnélek.

ADMÉTOSZ Ha lenne erőm, elpusztulnék.

ALKÉSZTISZ Viszkető pinámban lakik a világfájdalom.

ADMÉTOSZ Meglékelt koponyádból kiemelem az agyad és magamra facsarok mindent, ami nem csak gondolat.

ALKÉSZTISZ Ölemből rozsdás roxorvasak szaga árad.

ADMÉTOSZ Mutatkozzunk be sikítva a gyönyörtől.

ALKÉSZTISZ Mi vagyunk a két utolsó pillanat.

FOLYÓ Micsoda hétfőt és pazar keddet és pihegő szerdát és pompás csütörtököt és helyes pénteket és szikrázó szombatot és túlcsorduló vasárnapot és fenomenális minden más napot és semmi frányát és alamuszit és semmi komiszt és eltörpülőt és semmi málhát mázsányi súlyt és mézédes derűvel öntsük nyakon a fanyar melankóliát a vágyak pedig csiklandozva piszmogjanak körülöttünk és értsük minden surranásukat… És szégyenlősen szólt a halál: Absztrakt álnő a férfiárnyék. De mi most nem néztük innen. És szép szomorún szólt a halál: A nőárnyék konkrét látszatférfi. De mi most nem innen néztük. És kis kedvesen szólt a halál: Seggbekúrom most mind a kettőt és főleg magam. Nedvesedjünk.