Forgács Miklós: Irodalom és zavar 2. / Ribizlilith

1. Savanyú bolygó

Utcán

FAUST Kellene egy elmélet. Mely mindent megold. Főleg séta közben kellene nagyon. Bármilyen nyamvadt is, de kell. Muszáj becsapnom magam. Eltévedtem a szülővárosomban. Tudom, merre járok, de nem érdekel. Pedig ha én nem teremtem meg, akkor nincs valóság. Rohadtul minden rám van hagyva. De belefáradtam, nincs kedvem minden nap mindent újrateremteni. Ma a konyhában elém gurult egy fagyott ribizliszem. Azt észrevettem. Abba belefeledkeztem. Nem kaptam be rögtön. Szórakozottan görgettem kicsit a karomon.

Jólesett ez a hűvös karistolás. Morfondíroztam egy régi elméletemen. Hogy nincs valóság. Rajtam kívül semmi nincs. De lehet, hogy az én valóságom is csak valaki más ábrándja. Bár az is lehet, hogy ebben a ribizliszemben is ott lapul egy teljesen egyedi, önálló mindenség. Mikor már szopogattam, láttam, hogy a karjaim tele vannak apró sebekkel. Kétféle rajzolat volt kivehető. Mintha két furcsa kacifántos aláírás ismétlődne a testemen. Már az egész testemen. Meztelen vetkőztem. Láttam, hogy minden porcikámon ott vannak a bizarr kézjegyek. Az egyik kacskaringó az én aláírásom picit ügyetlen kópiája volt. Határozott, de fantáziátlan kezdés után szertefoszlanak a görcsösen vésett vonalak, valami bátortalan, befejezetlenségbe. A másik rajzolat viszont egyszerre tűnt szédítően vonzó arcnak és lenyűgözően kecses női sziluettnek. Lüktettek, sajogtak a sebek. Kúsztak rajtam végig a bíbor fonalak. De éreztem még a ribizliszem kellemesen bizsergető csiklandását is. A számban is ott volt a véríz. Hétszer is belső ajkamba martam fogammal. Hétszer feltéptem húsom. Hétszer is magamba rágtam. Apró cafatok pulzáltak az arcüregemben. Fájt. Mosolyogtam. Lehunytam szemem. Tudtam a szájamban is ott vannak a rajzolatok. Forrón szivárgó vérem sem melegítette föl a hideg ribizligömböt. Mikor ráharaptam, megint eszembe jutott, be kellene költözni abba a vérvörös birodalomba. Ki kéne vonulni ebből az áporodottan fakó világból. Meg kellene hódítani azt a savanykás bolygót. A jeges bogyó majdnem kitörte a fogam. Nem engedett. Egyben lenyeltem. Mit engedtem le magamba? Milyen lények élnek a ribizliszemben? El kell utazni. Az mindent megold.

2. Napi kínmenü

Autóbuszban

LILITH Szerintem kezdd a borotvával. A kalapácsot és a fűrészt, én személy szerint a végére hagynám. A borotva tulajdonképpen elegáns. Nagyon szép mozdulatokkal lehet fájdalmat okozni a másiknak. Úgy szabdalsz, mint egy légies táncos. Könnyedén. Esztétikusan. Parancsolj. Ne habozz. Most mit bámulsz?

FAUST Véres az öled.

LILITH Nemrég még férfi voltam. Nevess velem. Magamon gyakoroltam. Talán. Rajtad gyakorlok. Gyűjtöm a fülcimpákat. Lehet, tényleg kellene. Tudom, hogy nincs jegyed. Se bérleted. Bliccelsz. Úgyhogy minél hamarabb ess neki a sofőrnek. Nyesd le a szemhéjait. Ha már annyira kíváncsi. Lásson mindent. Nagyon szeretem azt a hangot, amikor a ruganyos szemhéj pattan egyet, mielőtt meghasad. Ne félj, lesznek más hangok is. Esküszöm fog sikítani. Sikítani fog. Nem kell kikötözni. Úgyis a vezetésre összpontosít. Nagyon lelkiismeretes. Ajánlom, vágd végig türelmesen, mert ha csak egy pici részen is fityegni fog, akkor le kell tépni, és az nagyon csúnya. Belóg a meredt szemgolyó elé az a kis suta cafat. Nem, nem. Ha már csinálod, akkor rendesen. És nem kell elsietni. A szemmel még lehet foglalkozni bőségesen. Pici szobrászvésővel kiszántani a szemöldököt. Nyugodtan belemarhatsz a csontba is. Az nagyon izgalmas fájdalom. De ritkán akarja bárki is elmesélni. Viszont a vinnyogásból sok minden kiderül. Minden fájdalomnak meg van a maga sajátos hangja. Komponálj nyugodtan. Szépen zeng a kín. Mit bámulsz?

FAUST Véres az öled. Téged ki kínzott?

LILITH Nehogy belém szeress, te szerencsétlen. Jaj már megint egy finom lélek, akiben a sajnálaton keresztül horgad fel az érzelem. Töcskölnéd a vériszamós űrt a lába között? Harangoznál a végtelenben? Mégis inkább ezeknek a remek tűknek az ideje jött el. Egyenként szúrd bele őket a szemgolyóba. Ki ne húzd. Gyors csuklómozdulattal döfj és aztán egy picit tartsd még ezt a remek acélpálcikát. Átveszi a csarnokvíz remegését. Pulzál. Nagyon finoman. Csak a legérzékenyebbek érzik. Most kipróbálhatod magad. Csusszanjon a retinán át az a tű. És vedd át a szem belsejének moraját. Zseniális, nem? Egyszerre vagy kint és bent. És még egyszer. És megint, és ismét. Gyerünk, nincs mitől félned. Nyomd bele. Lendülettel. A szemnyomástól reszketnek a tűk. Feszül pattanásig a szemfelület. Mikor buggyan ki az első csöpp? Mindkét szemből helyes kis rémsündisznót csinálhatsz. Szórakozz. Ne bámulj.

FAUST Véres az öled. Benne is téged látlak.

LILITH Csonkolunk? Ne pazarold másra a költészetet. Nézd ezeket a finom szerszámokat. Kalapáccsal kocogtathatod végig az összes csontot. Váljon le a felső zománc. Oldódjon ki az a fránya mész. Legyen porrá ez a csúfondárosan stabil konstrukció. Csontprézlivel belülről panírozzuk a húst. Majd finoman kifejtve megfordítjuk az összes ínycsiklandó szeletet. Türelem kell az igazi játékhoz. Rétegenként fejtjük le a bőrt, a pajkos rostokat. Fogókkal téphetjük ki a körmöt. Segítek neked. Imádom a négykezest. De aranyos. Annyira belefeledkezel a munkába, hogy kinyújtod a nyelvet. Ez a rettentő mérnöki pontosság. Csak vigyázz el ne harapd a nyelved, ha használat közben hirtelen mozdulattal ráng egyet ez a kísérleti test. Jöhet a hegesztőpisztoly? A sisakot vedd föl, ne nézz úgy.

FAUST Véres az ölem. Benne is téged látlak.

LILITH Hagyjuk most a húrokat. Túlfűtöttebb már annál a hangulat. Nagyon nehéz a fűrésszel pontosan azt levágni, amit akarsz. Se többet, se kevesebbet. Mintha írnál, olyan ez. Átírod a testet. Érdemes gusztusosan dolgozni, mert külön gyönyör visszavarrni a nyesedékeket. Fül helyére egy kézfejet. Az orr résébe egy mutatóujjat illeszteni. Nem tiszteletlenség ez, csak a képzelet féktelensége. Könyök helyébe térdkalácsot. Ez nem annyira meghökkentő, de mint feladat igényes, komoly kihívás. Szeretni fogod ezt is. Bordát préselni a lábszárcsont helyére. És boldogan vihogni, amikor egy kikényszerített lépés után kettétörik. Gondolkozz. Ne bámulj.

FAUST Véres az ölem. Most már tudom, mit érzel. Tudom ki vagy. Ismerlek.

LILITH A halált nem szeretjük. Addig jó, míg élettől gőzölög a test. Lepd meg gyorsan. Ne unatkozzon. Bele lehet unni a fájdalomba is. Ennél?

ÁLDOZAT Szerencsém van. Én most legszívesebben sövény kutyatej lennék. Egy bölcs pozsgás. Taréjos sövény kutyatej. És az is vagyok. Sövény kutyatej vagyok. Valaki itt felejtett a buszban. Vagy idetartozom. Buszban nevelkedtem. Itt az otthonom? Autóbusz sövény kutyatej vagyok?Autóbuszsövénykutyatej vagyok!Taréjom teteje még nem rózsaszín, pedig annak kellene lennie. Száramon nincs fehér csík pedig ott lenne a helye. Görbén állok a cserépben, csúnyán megbillenve, pedig igazán délceg növény lehetnék. De ilyen taréjos sövény kutyatej is szívesen leszek. Nekem ez a kutyatejség jut. Ez a sövénység. Ez a taréjosság. Szerencsém van, hogy sövény kutyatej lehetek.

 

3. Féregnyúlvány

Vonaton

LILITH Ne mozdulj. Észrevesznek. Vagyis ez az egy itt, hozzánk a legközelebb. Vagy te is élőhalott vagy?

FAUST Rajtam nem mozognak még férgek.

LILITH Ne nyisd ki annyira a szád. Ne legyél ennyire élénk. Fékezd magad. Életveszélyes artikulálni.

FAUST Nem bírom ki. Gyere, rohanjunk ki a kupéból. Hiszen ez már szinte szétesett. Amit lehetett felfalták már a kukacok. Féreg rajta minden élőszövet.

LILITH Pontosan, a férgek tartják össze. Ez a fehérjedús életerős hemzsegés. Inak, kötőszövetek, izmok helyett a pondrók lomha lüktetése. Tekergőzik rajta az epidermisz.

FAUST Fullasztó ez a zombibűz. Megfogom kezed és nekiiramlunk. Vagy maradjunk. Csak megfogom kezed.

LILITH Mindig van ok. Amiért föltámadnak a halottak. Rá kell jönnünk. Miért is történik mindez. Fertőzés? Varázslat? Átok?

FAUST Nézd, úgy pulzálnak a férgek, ahogy a vonatkerekek kattognak. Hipnotikus ez a húsőrlő hemzsegés.

LILITH Nehogy rádfröccsenjen bármi is erről a rozoga testről. Fertőző lehet egy csepp hullanedv is, vagy a rothadó hús zavaros leve, meg az enyvsűrűségű sebváladék. A kukac se lefetyeli fel az összes gennyet. Ha bármelyik testnyílásodba, felkarcolt bőröd vájatába bekerül csak egy kevés is, azonnal erjedni kezd a tested és felforrsz kívül és belül, pezsegni fog bőröd, elmállik minden szerved és borzongató trutymóvá romlasz egészen.

FAUST Én akkor is örülök, hogy megint találkoztunk. Hiányoztál. Még jobb is, hogy csak sejtelmesen suttoghatom a szavakat. Morajlik a rothadó hús, apró hólyagokból spriccel ki csúfondáros ütemben a halál vize. És én félre akarlak érteni.

LILITH Kezdj el finoman te is zihálni. Hörögd halottá magad. Ütemesen ne élj. Nem is az a baj, hogy az agyad kilefetyelik, de az hogy kibélelnek nyelvük gyilkos lepedékével. Nem az a gond, hogy megharapnak, de az, hogy belédporlad oszló vízihullaszagú szájüregükben rekedt odvas foguk. Ne attól rettegj, hogy megkaparnak, de hogy rádkenődik rusnya mocsárrá foszló betöredezett körmük. A túlvilági mocsoktól menekülj, mely bőröd alá tetoválja a halál képeit.

FAUST Együtt utazom veled. Együtt izgulunk túléljük-e.

LILITH Lehet, hogy egy kilazult csavar miatt másképpen kattog a vonat. És ez a beteg zakatolás fertőzte meg az utasokat. Cseppfolyóssá zilálta a dobhártyákat és a romlott anyag szétterjedt minden zavart testben. Olyan ez a hang, amitől éppen most ritkul a csont. Ettől a hangtól pergamenné szárad és megrepedezik a bőr. Ez az a hang, amely a nyugtalanság petéit illeszti a szappanosodó húsba. És minden résbe befészkelte magát az enyészet. De ránk miért nem hatott? Mi miért nem dúdoljuk a romlás kérlelhetetlen melódiáját.

FAUST Elvontam a figyelmed. Én meg úgyis csak veled törődök. Semmi más nem létezik nekem. Egy napnak csak akkor van értelme, ha találkozunk.

LILITH Nem tudom, mi az ijesztőbb, egy sunyi zombi mellettem vagy hirtelen rajongásod mindenütt.

FAUST Ne vegyél komolyan, én is csak megijedtem. Másrészt meg neked úgysem tudok hazudni. Legfeljebb magamnak.

LILITH Érzem én is, hogy ketten kellettünk ahhoz, hogy megússzuk az elzombisodást. Megússzuk, ha nem hallunk semmi mást, csak a másikat. Aztán lassan szétfolyik a felzabált sejtcsomó. Az éhes kukacok pedig szív alakban vesznek majd közre minket, zsíros giccsként tapadnak körülöttünk padlóra, ülésre, falra. Piszkosfehér kukacszív jut nekünk cukormázas mézeskalácsszív helyett. De nem mernek hozzánk nyúlni, mi élünk. Lassan aszalódnak össze a dagadt pondrók. Te engem akarsz, én megmenekülni, és mindketten türelmesen kivárjuk. Éhenhalt férgek kupacai között indulunk majd el végül más-más irányba.

ZOMBIE Nem szabad a sövény kutyatejet túlöntözni. Engem nem szabad túlöntözni. Vastag száramon kampós tüskék meredeznek, egymás mellett akár kettő is, melyek egy-egy szélesebb bütykösebb kinövésből sarjadtak ki. Ha túl sok vizet kapok, akkor előbb-utóbb sírni kezdek. Bizarr látvány a síró sövény kutyatej. A felgyülemlett víz testemben mérges nedvvé alakul át és ha csurig vagyok, akkor a tüskéim mellől vastag sugárban fröccsen szét a maró tejszerű váladék. Keserű és bánt. Fordítsd el olyankor tőlem az arcod.

 

4. Fitofília

Taxiban

SÖVÉNY KUTYATEJ Én vagyok a főpapotok. Rajtam keresztül ölelkezzetek. Akadjatok fenn tüskéimen. Keveredjen véretek. Köztetek leszek mindig. Belétek olvadhatok. És mindannyian sövény kutyatejek lehetünk. Három szép sövény kutyatej dörgölőzik össze. Ölelkeznek. Cirógatják egymást. Csak egy sövény kutyatej tudja, mit akar a másik sövény kutyatej. Mi az igazán jó egy másik sövény kutyatejnek. És három sövény kutyatej tényleg gond nélkül olvassa a többiek gondolatait is. Taréjos sövény kutyatej kánaán lesz ott, ahol mi vagyunk. Sövény kutyatej orgiák zajlanak majd. De legyünk csöndben. Csak töviseink surrogjanak. Karmaink akaszkodjanak össze. Lyuggassunk egymásba járatokat és utazgassuk be a másikat keresztül-kasul. Fészkeljük be magunkat. Legyünk otthon. Állandóan ugrásra készen. Mert a kéj nyugtalan ám. Csöndben legyünk. Koccanjon össze tüskénk hegye. Taréjunk, mint széllengette fagyott fátyol dermedten lebeg felettünk. Kibírhatatlanul mély a mi csendünk. Alig bírjuk.

5. Vérszegénység

Hajón

FAUST Tudom, hová tűnsz el minden éjjel.

LILITH Leselkedsz utánam?

FAUST Tudom, miért olyan hideg minden tagod.

LILITH Féltékeny vagy?

FAUST Apró vörös foltok lepik el a tested.

LILITH Milyen jogon vonsz kérdőre.

FAUST De engem miért nem harapdálsz?

LILITH Ne röhögtess. Nincs rád gusztusom.

FAUST Pedig szükséged lesz vérre.

LILITH Találok donort.

FAUST Te vagy nevetséges, ahogy éjfél körül lenge hálóingben settenkedsz le a lépcsőkön. Nyikorog a korhadt deszka, sóhajtozik az egész hajó, te meg izgatottan várod azt a halvány vámpírt a hajófenékben. Vicces.

LILITH Jaj, ne legyél már ennyire józan. Ez kémia. Vagy pezsdül a véred, vagy nem. Vagy beindulsz, vagy nem…

FAUST Egy hülye vámpír vonzóbb neked, mint én?

LILITH Nagyon jól néz ki, tehetek róla, ha kell nekem. Ő kell nekem. És nekem kell. És én is kellek neki. Különben is, én is démon vagyok, vagy mi a szösz.

FAUST Démon, persze. Egyszeriben démon. Túlvilági lény. Bestia. Szörnyeteg. Mondd mindjárt azt, hogy Lilith vagy. Ádám első asszonya, aki fellázadt, nem akarta a férjét szolgálni. Egy igazi haragvó nőstény. Vagy csak öntudatos? Azt se tudod mit akarsz. Én meg akkor Faust vagyok, akinek egy valódi Mefisztó helyett pont egy ilyen magadfajta Lilith jutott. Veszélyes vagy mondhatom. Egy lúzer, aki olyanokkal hentereg, akik kihasználják őt. Azóta nem is mosakszol.

LILITH Felnőttek vagyunk, tudjuk, mibe megyünk bele. Jó, lehet, hogy tévedés ez a kapcsolat, hogy amúgy nem értjük egymást. Hogy a testiségen túl nem sok közünk van a másikhoz. De izgattuk egymást. Különben is, pont neked fogok magyarázkodni.

FAUST Ne mondd már, hogy nincs hozzám közöd.

LILITH Nem mondom, azt sose mondtam.

FAUST De akkor miért kínzol?

LILITH Mindegy, hagyjuk.

FAUST Nem mindegy, abszolút nem mindegy.

LILITH Én mondtam, hogy ne szeress belém.

FAUST Mintha ez működne parancsra.

LILITH A viszontszeretés sem működik parancsra.

FAUST Jó, rendben, hiszen mondtad ezt már sokszor, hogy ennyi, hogy barátság, meg ilyesmi, a fenébe, rohadt kínos, és igen én is mondtam, hogy jó így is, vagyis hát, ha így is jó, hát akkor ne legyen rossz, ez már az én felelősségem, amíg így is jó, akkor legyen így, na de…

LILITH Na de látod, hogy nem lehet…hogy nem működik… hogy ott van közöttünk mindig kimondatlanul ez a szerencsétlen fellángolásod… na jó nem szerencsétlen, de nem akartam azt mondani, hogy idióta… ne haragudj, de elég bajom van magammal, most még te is nehezíted a dolgomat….

FAUST Persze most nehezítem, de hányszor segítettem, hányszor könnyítettem az önutálatodon.

LILITH Igen, tudom, de ezt mégsem kilóra mérik, mérleggel, dekára pontosan. Most nekem Drakulára volt kedvem és megkaptam őt. És ez összefügg azzal, hogy ő is megkapott engem. És jó adhatnál vért te is, de úgyis félreértenéd. A ragaszkodás jeleként értelmeznéd.

FAUST Pedig rám tényleg számíthatsz.

LILITH Ne fárassz ezekkel a szentimentális közhelyekkel.

FAUST Drakula bezzeg csak szenvtelenül harap.

LILITH Nem csak harap és tele van szenvvel, ha már arról van szó.

FAUST Azt hiszem, megyek belészeretni.

DRAKULA Igenis lehet a sövény kutyatejet szeretni. Kendőzetlenül és nyíltan. Bár én magam nem kedvelem a közvetlen napfényt. De szükségem van a napra. Kell hozzá egy kis trükk. Közvetve érjen csak. Világos falfelületekről verődjön rám a fény. Úgy cirógasson a meleg. És akkor hálásan habzsolom minden egyes fotont. Én nem forgok. Engem kell forgatni. Ki nyúl nemsokára hozzám? Ki mer megérinteni?

 

6. Jövőnyálka

Repülőn

LILITH Örülök, hogy fölengedték a repülőre az egy csapásra levágott, érlelt kecskefejet, a tisztítatlan báránybeleket, a tizenkilenc kakaslábat és a csecsemőszívet.

FAUST Semmi ilyesmi nincs nálam.

LILITH Elnézést, összekevertem valakivel.

FAUST Senkivel sem kevertél össze, csak megint valami idétlen játékot űzöl.

LILITH Bocsánat, de tényleg nagyon hasonlít valakire.

FAUST Nem lehetsz ennyire kegyetlen.

LILITH Hányszor kövessem még meg. Kétszer is mondtam sajnálom. Mondjam harmadszor, negyedszer, ötödször, sokadszor is?

FAUST Most csak azért bánsz így velem, mert nincsenek nálam azok az undorító izék, azok a gyomorfelforgató dögalkatrészek. Csecsmőszív. Teljesen megőrültél.

LILITH Amúgy meg úgyis tudom, hogy benne van a kézipoggyászodban. Remek móka lesz, ahogy majd egy szomszéd utas nyakába csöpög majd az áldozati állatok vére. Szerintem nyitott szájjal ül majd egész úton. Az út végére megtér majd az egy igaz Sátánhoz.

FAUST Ne hülyéskedj már. Hiszen átvilágították.

LILITH A személyzet is testvérem volt a gonoszban.

FAUST Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz.

LILITH Ne fossál már. Persze hogy viccelek.

FAUST Én már nem értelek. Úgy érzem teljesen szétestem. Fogalmam sincs ki vagy.

LILITH Hát hiszen ezt mondtam én is az előbb, hogy nem ismerjük egymást. Örülök, hogy Ön is jobb belátásra tért, és rájött, hogy összekevert valakivel. Különös véletlen.

FAUST Megint kezded. Ne fárassz le teljesen.

LILITH Viszont, ha már így tisztáztuk ezt a félreértést, akkor akár össze is ismerkedhetünk. Bár én soha nem szoktam bemutatkozni. Mégis mindig mindenki rájön, ki vagyok.

FAUST Én már nem akarok ismerkedni. Én már ismerni akarlak. És azt, hogy te is ismerj engem. megismerj. Felismerj. Kiismerni nem muszáj. Ahhoz nem ragaszkodom.

LILITH Kedves uram, ha gondolja kárpótlásul jósolhatok Önnek. Ráadásul egy kísértet van magára tapadva. Jó szorosan. Vicsorog. Ott gubbaszt a bal lapockáján. Nem érzi, mennyire kitüremkedik?

FAUST Ez most, hogy jön össze, jóslás és tapadó kísértet.

LILITH Leszedhetem őt is. Nem egyszerű folyamat. Főleg itt fönt a levegőben. Főzeteket kotyvasztani telihold idején szedett növényekből. Nem tudom, hogy raknánk tüzet. Viszont van nálam egy csomó féldrágakő. Szerintem, ha jó kombinációban megenné őket, akkor hathatnának. Lehet elég lenne egy fél kiló. Achát, igen az jöhet, malachit, hát ha nem teszek bele topázt, akkor az is kell, a türkiz jó lenne, de nem ez az árnyalat, ez se, fenébe,a tízből egyik sem az igazi, nem akarok kockáztatni, opálból háromféle is jöhet, ezek a savós színek nagyon hatásosak. Na és az a rohadt sok kvarc, abba mindig belekeveredem. Egy pillanat ez eltart. Nem csaphatom össze.

FAUST Hogy fogom megemészteni?

LILITH Sehogy. Csak kisugározni fog a gyomorból. A kísértet gyűlöli a kövek és az emésztőrendszer nedveinek közös erejét. Mondjuk, ha a gyomorsava olyan összetételű, akkor akár bele is halhat. Lehet, hogy egy kicsit meg kéne csapolni. Én már kóstolásra tudom, hogy megfelelő-e.

FAUST Innál a gyomorsavamból?

LILITH Nem vagyok függő, ne féljen.

FAUST Legalább tegezz.

LILITH Na jó, akkor a kísértetet elhalasztjuk. Amúgy úgy tűnik nekem, hogy már egész jól elvagytok együtt. Egész meggyőző szimbiózis. Még az is lehet, belerokkannál a kísérteted nélkül. Bár akkor elég lenne annyi, ha a köveket minden egyes ürítés után visszanyelnéd. Még tennénk hozzá egy kis achátot is. De tényleg keveset. Na meg persze sok minden mást is. Nem mondhatok el mindent.

FAUST Akkor most jó nekem ez a kísértet, vagy nem.

LILITH Megszoktad a rosszat. Azt hiszem szenvedni is szeretsz. Hihetetlen. Most úgy tűnik nekem, nem is a kísértet telepedett rád, de te ragadtál a kísértetre. És mintha ő szenvedne. De lehet, ez valami lélekfrontátvonulás. Érdekes. Ez biztos a repülő miatt is van. A felhők fölött a kísértetek teljesen másként működnek. Ennek szerintem jáspis is kell. Egy komoly, szépen fejlett jáspis. Jaj, de nehéz ezekkel a színárnyalatokkal. Mintha nem is ugyanazok a kövek lennének. Most nézd. Annyi mindenre kell gondolni.

FAUST Most akkor mégis lesz kísértetlevakarás? Űzünk?

LILITH Ja, bocs elfelejtettem, hogy akkor mégse. Viszont akkor tényleg jósolok neked. Ha már lendületben vagyunk.

FAUST Hát iramlunk, nem vitás. Szárnyalnánk a repülőgép nélkül is. Ez már az a fázis.

LILITH Éppen nálam vannak azok a kártyák, amelyek kivégzett gyilkosok lenyúzott bőrére lettek festve. Mégpedig egészen különleges technikával. A festő levágta a jobb kezét, veszett vaddisznó sörtéjét applikálta az ujjbegyekbe és háttal a bőröknek, egy torz tükörrel szemben, állva bal kézzel festette meg a képeket. Félelmetes ereje van minden lapnak. Csak úgy zsiborognak, ha kézbe veszi őket az ember.

FAUST Engem csak a szerelem érdekel. Enyém lesz. Lefekszik velem?

LILITH Dolga van veled. Valamit akar tőled. Utazni fogsz. Vele és nélküle. Kínzások, élőhalottak, vámpírok, szellemek, boszorkányok keresztezik majd utadat.

FAUST De hát ez már mind volt.

LILITH Nem. Tévedsz. Ez mind még csak lesz.

KÍSÉRTET Nem kell nekem sok víz. Ha meleg van, mikor már csontszáraz a földem, akkor elég egy kis nedvesség. Télen pedig csak, ha már zsugorodnék, akkor kell egy kevés. Ki kell érezni. Zsugorodni nem jó. Azelőtt már elég nyűgös vagyok. Aki ért, az megérzi. De vannak nekem titkos örömeim is. Kósza kéjek. Fanyar gyönyörök. Repesek, ha permeteznek. Amikor a porlasztott víz rászitál sokat próbált testemre. Az olyan, mint a hajnali sivatagi harmathullás. Meghitt permet. Otthonosság. Úgy érzem hazatértem. Utazásom véget ért.

7. Boszorkánybimbó

Utcán

FAUSTA Picsába, Sziszifusznak is egy balek vagyok. Fagyott ribizliszemet görgetek magam előtt. Rohadtul fáj a derekam. Ha legalább emlékeznék, ez melyik kibaszott elméletem miatt van. A görgetés. De miért nem olvad fel ebben a dögmelegben? És mi ez a két különös seb a tenyeremen? Mint két aláírás. Az egyik talán az enyém…