Fekete I. Alfonz: A csodálatos bérház (Szécsi Noémi Mandragóra utca 7. című kötetéről)

Két kislány kísértetkastélyosdit játszik, a bérház hátsó lépcsőháza maga köré kanyarítja ködköpenyét, és a rejtélyek sorjázni kezdenek.

Szécsi Noémi tíztől tizennégy éves korú olvasóknak szánt regénye, a Mandragóra utca 7. többek közt a gótika és a fantasztikum világába kalauzolja el az olvasókat, továbbra is megtartva az egyensúlyt a magyar és az angolszász irodalom közt, ami a szerző korábbi munkáira is jellemző volt. Ötletesen, borzongatóan illeszti össze a két irodalmi hagyomány puzzle-darabjait, kirakva egy harmadik képet. P. Szathmáry István illusztrációi, a célközönségnek a kiadó általi tudatos megcélzása az ifjúsági irodalom felé pozicionálja a kötetet, kijelölve neki egy már-már marginális szerepet a magyar kánonban. A könyv azonban túljátssza szerepét, a sok szál mozgatása, majd későbbi elvarrása túlzottan megnyújtja a regény második részét, hosszú vargabetűk által késleltetve érkezhet meg az olvasó a Maár Judit által végső állapotnak nevezett narratív mélystruktúrához.

A regény a rémálom toposzával kalauzol be fikciós világába, mindezt hangsúlyozza a tipográfia is, ami piros szedésű betűivel szervesen elkülönül a regénytesttől, mintegy jelezve a lázat. Ez a láz a „látens konflikushelyzet”1 – az apa hiánya –, ahogy Maár Judit definiálja ezt a narratív mélystruktúrát, amit az idegennek ható férfi felbukkanása jelez: „egy fekete kabátos férfi lépett mellé, aki megnyerően igyekezett mosolyogni rá. […] Pedig ez a bácsi feltehetőleg nem volt idegen”2, hisz „(T)udta a kapukódot, be is ütötte, és bement a házba”3. A narratív hang felveszi a kislány korlátozott nézőpontját, egyrészt azért, hogy a megcélzott közönség közelebb érezhesse magához s azonosulni tudjon vele, másrészt, hogy a fantasztikumra jellemző elbizonytalanítás aktusa végbemenjen. A regény kezdetén egy narratív szint a két, egymástól teljesen különböző főszereplő kislány, Ida és Tamara fantáziájának köszönhetően átlényegül, mikor Tamara javasolja, „(J)átsszuk azt, hogy eltévedtünk egy kihalt kísértetkastélyban, és egy borzongató fuvallat eloltotta a fáklyánkat!”4 Tehát mind a felső narratív szinteken, mind pedig a mélystruktúrában az író elkezdi működtetni a fantasztikum jellegzetességeit. A narratíva további elemzése Maár Judit mélystruktúrára vonatkozó elméletét követi.5 Az első esemény a Halloween-buli, ahol az írói szándék szerint, az olvasói elvárásokkal egyetértésben, a túlvilág lényei elvegyülnek az általunk ismert világéival. Ahogy Ida magyarázza Tamarának a Halloween-bulit: „Hát az egy olyan jelmezbál. […] senki sem királylánynak vagy supermannak öltözik, hanem mindenki szörnynek. […] Boszorkánynak, vámpírnak, varázslónak, zombinak, ilyesminek.”6  A második esemény a Dédivel való találkozás. Itt lezárul a Halloweenbuli okozta trauma, amit elsődlegesen az idegen férfi lúdlába okozott, az idős hölgy megosztja a ház történetét a főhősnőkkel, további látogatásaik folyamán pedig mindent megkapnak, amire a végső ütközetben szükségük lesz – a végső állapot az apa hazatérése. Ahogy a mélystruktúrában beáll a rend, úgy a felső narratív szint is nyugvópontra jut. Ida édesapjának hazatértével megérkezik a Rend a kislány életébe, egyúttal mintegy kétségessé téve a korábban, a Zűrzavarban megtörtént csodás dolgokat.

A fantasztikum ellentmondásossága tehát nemcsak a narratívában jelenik meg, hanem érzékelhető a karakterek szintjén is. A jó és a rossz egyértelmű és világos kettéválasztása problematikus, ezért a határátlépés lehetősége adott. Ilyen határsértő Tamara, aki a társadalmi szabályoknak (az iskola és a szülők által lefektetett regulák) fitytyet hányó, másokat bajba keverő (a beteg Ida kirángatása az ágyból, majd ösztönzése a szülői ház elhagyására, hogy megnézhessék, ki lakik a földszint egyben), ugyanakkor a fabula szempontjából fontos előrehajtó tulajdonsággal rendelkezik, a kíváncsisággal. Ugyancsak ilyen ingatag a két lány viszonya az általuk kedvelt fiúkhoz, Danihoz és Attilához. Egyrészről rettentően ellenszenvesnek találják őket, erre különösen jó példa a pótmamanéni, Tündi néni szerelemmagyarázatára érkező válasz a nyolcadik fejezetben, másrészről pedig időről időre ott sündörögnek körülöttük, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ida gyakori egyedülléte felerősíti félelemérzetét, ami „a fantasztikus élmény kialakulásának legkedvezőbb talaja”.7A történet vázát egy nyomozás adja, aminek középpontjában maga a bérház áll. A lányok detektívmunkája során a ház története, lakóinak életútja és az épület különféle titkai kerülnek napvilágra. Ezzel az aktussal Szécsi Noémi a gótikus irodalom alapvető és meghatározó toposzára, a (gótikus) épületre kérdez rá. A tér ezen konstituáló eleme feloldódik a mese folyamán, így a történet végére egy családi fészek idilli képe marad az egykor baljós, sejtelmes és hátborzongató épületből. A ház lakói között akad lidércmágnes, mint Ida anyukája, valódi boszorkány, mint Terus néni, a házmesternő, házitündér, mint Tündi néni, a Tamarára és öccseire vigyázó pótmamanéni, Dédi, mint a titkos tudás őrzője. Ida „félárva” mivolta, törékeny, passzív és a történet által sodortatott megfigyelői álláspontja a női gótikus irodalom főhősnőjének pozíciójába helyezi. Tamara bajkeverői szerepkörben egyszerre segítőtárs és károkozó,8 igaz, utóbbi funkciója nem realizálódik teljes mivoltában, mert mindig a szakadék pereméről, a lezuhanás előtti utolsó pillanatban rántják vissza kettejüket. Ugyancsak fontos szerepkör az egyszerre adományozóként és segítőtársként fellépő két idősebb nőé, Tündi nénié és Dédié, akik meglátásaikkal, megérzéseikkel és női praktikáikkal mutatnak utat a két főhősnőnek. A lidérc Valter zsarnoki férfi szerepébe bújva alakítja az ellenfelet, szintén megerősítve a regény női gótikus irodalmi jellemzőit.

A könyv gazdag a populáris kultúrára való utalásokban: felbukkan J. K. Rowling Harry Potter-regényfolyama, Stephenie Meyer Alkonyat-trilógiájából Edward Cullen, a Halloween-buli, mint a történet kronológiájában fontos esemény, az Addams Family és a Frankeinstein menyasszonya. A magyar kulturális emlékezet összefonódása az angolszásszal nem újdonság Szécsi Noéminél – ezúttal a lidércről s annak lúdlábáról9 esik szó; a Lucaszékéről szóló néphit is megtalálja helyét a narratívában, ahogyan a mandragórára utaló legendák is, így ezek a magyar folklór élő részeiként illeszkednek bele a regény mintájába. A mágikus jelenlét a nevekbe is beköltözött: Perpétua, Remígia, Fidél, Konstantin, Tündi néni, Szibilla néni (Dédi) és Hermész. A regény nyelvi regisztere a megcélzott korosztályra jellemző, adott esetben erre rájátszó: „Mi az a speciális… izé? Döme diszi… Szóval van valami difije. Egyszer már kijárta az elsőt, de nem tanult meg olvasni.”10

A Mandragóra utca 7. egyesíti magában mind a magyar, mind pedig az angolszász ifjúsági irodalom pozitívumait, mégis a magyar élet atmoszférája és zaja az, ami belengi a kötetet. A megteremtett világ szerteágazó epizódszálai kalandra csábítanak; a megannyi keszekusza szál kibontakoztatása, majd visszacsatlakoztatása a fővonalba hosszadalmas és fárasztó, ellenben a felvetett főproblémára meglepően gyorsan választ adnak. Tehát a háttérül szolgáló textuális világ részletgazdagsága ellensúlyozza a lassú lezárást, ami a regény felső narratív szintjét tekintve meghökkentő, hiszen temérdek mellékszál megválaszolatlanul maradt. Hiába ért véget a Zűrzavar, s lépett helyére a Rend az apa érkezésével, ez csak a mélystruktúrában válik értelmezhetővé, a történet felső narratív szintjén ez a deus ex machina zárlat nem egyeztethető össze a korábbi gazdag szövegélménnyel, amit az írónő felkínált az olvasónak. Egyetlen esetben igen: ha az apa taxiból való kiszállásával megszűnik a fantasztikus élmény, helyét egy reális valóság foglalja el, amiből kirekesztődnek a manók, tündérek, kémkutyák, lidércek, százéves nénik, varázslók, igazságszérumok, vámpírok, gonosz közlekedési lámpák és boszorkányok.

(Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 292 oldal, 2900 Ft)  

1 Maár Judit: A fantasztikus irodalom. Budapest, 2001, Osiris Kiadó. 160.

2  Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. Budapest, 2012, Európa Kiadó. 11.

3 Uo.

4  Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. 12.

5 Maár Judit: A fantasztikus irodalom. 160.

6  Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. 35.

7 Maár Judit: A fantasztikus irodalom. 151.

8    Propp,  Vlagyimir  Jakovlevics: A  mese  morfológiája.  Budapest, 2005, Osiris Kiadó. 78.

9 Dömötör Tekla: A „lidérc szerető”. In Hoppál Mihály – Szepes Erika (szerk.): Erósz a Folklórban. Budapest, 1987, Szépirodalmi Könyvkiadó. 97.

10  Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. 18.