Forgács Miklós: Irodalom és zavar 3. / Szupraszteriális mélyedés

KRIS: Idegenekkel találkozom. Mindennap. Kapcsolatot létesítek velük. Próbálkozom. Nem tudom értem-e őket. Idegenek. Lények. Idegen vagyok. Kris vagyok. Reia vagyok.
REIA: Idegenekkel beszélgetek. Megint. Rájuk figyelek állandóan. Igyekszem. Érteni akarom őket. Idegenek. Lények. Lény vagyok. Reia vagyok. Krisz vagyok.

SOLARIS: Idegenekkel kommunikálok. Most. Egymás mellett létezünk. Különbözőek vagyunk. Nehéz. Idegenek. Lények. Idegen lény vagyok. Krisz vagyok. Reia vagyok. Reia vagyok. Krisz vagyok.

(Bármelyik szereplő mondhatja bármelyik mondatot. Mondja is. Többször is. Időről időre egy-egy rész megismétlődik. Más-más szereplő szájából ugyanaz. Bármilyen sorrendben. Minden mondat válasz bármelyik tetszőleges mondatra. Egy beszélgetés foszlányai. Bárki lehet bárki. De a párbeszéd mindig két szereplő között zajlik.  Ám az is könnyen meglehet, hogy az egész egy nagy monológ. Három párhuzamos monológ. Egy áradó gondolatfolyam. És persze előfordulhat, hogy minden teljesen másképpen van.)
„nem is kellenek a szavak. ők használnak engem. nem is kellenek szavak”
„feladatom van. tudom mit kell tennem. figyelek”
„az nem kifogás, hogy nem számítottál rám”
„hirtelen tenyerem alatt izzott a bőröd”
„minden folyamatnak kell egy név. hogy lássuk mennyire fölösleges”
„megoldást kell találnom. a kivárás a módszerem”
„el akarsz magadtól téríteni”
„nem tudom mit kezdjek a névelőkkel. a határozatlanokat szégyellem. állok velük szemben. mintha zavart lennék és tudatlan. nyelvgyáva. a határozottaktól félek. dacot szülnek mégis. nem akarom tudni mikor használom őket. megalkuszom”
„te halott vagy. semmiképp sem élhetsz”
„ha megszűnik a probléma, akkor sem tudlak elereszteni”
„feladatot kaptam. megérkeztem. felmérem a terepet. fogást keresek”
„a jelenlét az egyetlen rendszer. nem látom át. le kell írnom. szóba hozom”
„zavarsz. szerettelek”
„kezemet a testeden találtam”
„engedélyt kellene kérnem? azok az idők jöttek el? mikor múlt el az idő? hová tűntünk?”
„ha jogos a kérdés: mit keresek én itt? jogos-e a válasz: feladatom van”
„nem értem a tekinteted. nem emlékszem érthető-e? érthetem-e? mire jó”
„te vagy halott, mikor találtad ki, hogy éltél”
„valamit mondok. és úgy lesz. és úgy volt. és elhiszed”
„nézz közelebbről. eltűnhetek. eltűnök”
„léteztem mindig? voltam valaha?”
„mintha lebegnénk. érintsd meg minden sejtem”
„bezárkóztam. nem akartam semmit. hogy jöttél be?”
„rajtad van a pontos helyem. betájoltalak”
„útban vagyok. zavarsz. útban vagyunk. zavarlak”
„a kérdőjelek sunyi kis horgok. belénk akadnak. fájnak. ha kitéped őket szakad a hús.  a kérdőjelek otromba henteskampók. felszúrva vergődünk a magasban. egyre mélyebb a seb. kínlódunk. átlyukadunk”
„nem hihetsz magadnak hiszen már nem élsz”
„úgy legyél rossz, ahogy jó neked, mert ha neked is rossz, akkor nekem sem jó”
„csak ismételni tudom magam. csak reménykedhetem, hogy nincsenek emlékeim”
„nem nézek oda. csak simogatlak”
„megöltelek. te voltál a fegyver”
„nem tudom hová nézzek”
„összeraktál a saját szarodból”
„kényeztesd a kis váladéklényt”
„rajtad lépkedem”
„ehhez a mondathoz fel kellene ébredni”
„soha nem volt korábban. ennél nem lehet korábban.
„meg kell tudnom mi történik itt. ez nem nyomozás. tudományos kutatás az egész”
„tudnod kell mi volt, mert a volt van, itt van, magunkkal hoztuk, becsomagoltuk és vittük, bepakoltuk és hoztuk”
„ha a nincs van, akkor tudod mi nincs”
„úgy rángatod magadra a többes számot, mint valami puha paplant”
„addig nyafogtál, míg tényleg belehaltál”
„olyan nincs, hogy sosem volt”
„tudom cirógatlak de ha beszélek nem tudom mit csinálok”
„elképzeléseim szerint semmiben sem lehetek biztos, de még nem értékeltem ki az eredményeket, azok majd bebizonyíthatják az elképzeléseimet”
„a folyamatok zavarba ejtőek. valami megtestesül. hasonlít. az vagy mégsem. szertefoszlik. nyomot hagy. bekapcsolódik egy adott egészbe. helye van. de ki is lóg. vagyis felidéződik valami, ami nem tudni, emlék, álom vagy jelen idejű káprázat, vagy csak szeretnénk, ha nem lenne igaz”
„miért kell mindennel kezdeni valamit”
„az nem tragédia, ha nincs magyarázat”
„ha örömet okoz érdemes túlbonyolítani”
„nem hiszem el én ezt a létezést, mire föl? miért? minek? egyáltalán, fizikailag megoldható? kétlem. minden annyira instabil”
„miért rángatsz mindig vissza?”
„meg tudnád magad ölni miattam?”
”valaha kotyvasztottam egy adag kérdőjelirtó vegyszert”
„szeretem, ha dúdolsz”
„lételem a végtelen. a véges a kényelem”
„mire jöttem rá?”
„homlokod a homlokomhoz ér, egyre kevesebb a szemünk, változunk”
„tudom, hogy mindennap megölöm magam, minden napomon meg vagyok ölve, minden napom megöl”
„ha úgy tűnik szomorúan nézel, akkor nem vagy itt”
„régen azért fogtad meg a kezem, hogy elvezess valahová. ha hozzám értél, elindultunk, nem tudom, megérkeztünk-e valahová, de mindig voltunk valahol, ha megérintettél, akkor nem gondolkoztam tovább”
„úgy bánts, hogy jó legyen”
„lélegzeted hazugság”
„aktiválni kell a szupraszteriátort”

„ez a tézis nagyon csiklandós”
„úgy ölj meg, mint akkor”
„mindig másnap van. mindig most van. nem tudom mikor szeretlek”
„óvatosan babrálok rajtad. ez a szerelem?”
„végiglélegezlek. visszafojtlak. valaki pisszenjen már”
„miért nem mozdul a levegő”
„megtaláltam a kezem. rajtad”
„hasonlítasz arra, amit még nem ismerek”
„ha felébredek, akkor valami befejeződik. ha elkezdődik valami, akkor felébredtem. most tudnék aludni. de megismerem-e az ébredést. az alvásba kellene ébredni”
„apropó, melyikünk is ölte meg magát? és kinek is sikerült”
„van ami áthidalhatatlan”
„tüzetes vizsgálódás nélkül kell rávágni a választ”
„most szomorú vagyok, vagy vidám? szabad egyszerre?”
„olyan ez a kétség, mint a lebegés. jólesik”
„már nem élvezem, hogy sehová sem jutottam el”
„lassan vagyok türelmetlen”
„most még csak szenvedek. hangosan. pedig halkan kéne. sőt csöndben. belső ütemre. amikor az anyag pulzál. és minden szól. nekem már nem kell. eltűnök hogy lássak”
„magadat okolod. engem bántasz”
„mondd el mit gondoljak”
„téged nem ilyennek találtalak ki. és nem is most. megkívántalak. hát kitaláltalak. nemcsak most. kívánlak. hát kereslek”
„maradj velem, megyek aludni”
„aludj velem, közben szeress meg, feküdj mellettem, közben szeress, bírd ki”
„lehetetlen összerakni. képtelenség. nem illeszkednek a darabok. összerakom. de nem tudom mi lesz belőle. nincs garancia hogy használni tudom. összerakom és nem lesz értelme. összerakom és kiderül, hogy nem lehet összerakni. legalább tetszene”
„nehogy válaszolj”
„melyikünk a baj? melyikünkkel van baj? melyikünk van bajban? melyikünk baja a baj? melyikünknek van joga a bajra? melyikünk akarta a bajt?”
„sebekben élünk”
„csak azért születek újra, hogy meghalhassak megint. végighalom a halálom. újjászülöm a halottaim. magamba kanyarodom”
„nincs gyógyír, ha volt is, ne törődj vele”
„az a feladatom, hogy eljussak hozzád”
„meg kell szabadulnunk egymástól, csak úgy derülhet ki valami rólunk”
„volt ilyen?”
„ebből a perspektívából nem látni pontosan, hogy minden összekeveredett, vagy minden a helyére került”
„most tényleg induljak el?”
„nem értem ki fordít. nem tudom kit értek”
„nem emlékszem. tudom. nem emlékszem.”
„haladok, siklok, jó”
„a variációk dögunalma sem szórakoztat”
„hányszor száradtam meg már ma? most is éppen száradok. te meg tiszta víz vagy”
„hirtelen vagy itt. hirtelen kell szeretnem”
„hirtelen jelensz meg. hirtelen szeretned kell”
„mosolyt nem elemzünk. ha nem mosolyogsz akkor sem”
„nem lehet mindent elbohóckodni”
„nincs jelen idő”
„a termékenyítő tagadás a tévhitem”
„annyira közel vagy, hogy semmiképp sem láthatlak”
„vannak módszerek, csak idegenkedem tőlük. én már semmiben nem hiszek. a tudás pedig alibinek is nevetséges”
„ott várlak, ahol a két kulcscsont összeér”
„nem engem találtál meg, pedig elfelejtettem, hogy rejtőzködnöm kell”
„megtaláltál, pedig fogalmad sincs”
„ez több, ez mindenképpen több, de nem tudom, minél”
„kínlódsz? kínozol? elkéstél”
„a túl nagy szavakat leköpni se lehet”
„rosszkor vagyok. későn vagyok. lekéstem azt, ami már el sem kezdődik. rosszkor késtem. már ki sem derül, hogy rosszkor vagyok. már meg sem tudom, hogy későn vagyok. későn vagyok rossz”
„félszegen matatok”
„tévedek. folytatom. a tévedést kell folytatnom”
„nem tévedek. már ki sem kell siklani”
„hozzád simulva tanulmányt írok rád a halálaidról”
„bőrömbe halnak szavaid”
„mindent magamba szívok. eltüntetek. feloldok”
„rajtam megáll a tudomány”
„habókos”
„nem állítok semmit, a tézisek kopott ornamensek”
„igenis megszagolom a lábad”
„ha mindent megnevezek, pontos koordináták között veszek majd el”
„te most mit folytatsz?”
„kizökkentem”
„ez mire vonatkozik?”
„tudod, hogy kell, már bántottál”
„azt állítod, hogy csak kérdésekből áll a világ?”
„nem te változol, mert nem te vagy”
„el akarsz magadtól téríteni”
„egyszer úgyis el kell érni a szupraszteriális mélyedésbe. és ott élünk boldogan. két icipici alak”
„adok belőled”
„nálad vagyok?”