Merva Attila: A vadon házinyula, avagy Michal Habaj a négyzeten (Michal Habaj Michal Habaj című kötetéről)

a vadon házinyula
vicsorog a pitypangra
gilisztákra vadászik

Istenben hisz
aki nem jön el
és nem nyitja ketrecét

Michal Habaj1

„Ez nem egy verseskötet” – az ismert Magritte-cím parafrázisa mint mottó elgondolkodtató, mivel Michal Habaj kortárs szlovák költő és irodalomtudós 2012-ben megjelent Michal Habaj című kötete „igazi” verseskötet, ám rendezési elvét tekintve túlmutat a hagyományosan értelmezhető verseskötetek felépítésén. Tartalomjegyzéke első látásra a tudományos szakmunkákat idézi: a fentebb említett, sokatmondó Magritte-utalást kulcsszavak követik, majd a rész- és alfejezetekre tagolt, számozott tartalomjegyzék, illetve a kötet végén az ilyenkor elmaradhatatlan függelékek. Ez a koncepció a szerző eddigi műveit tekintve is egészen egyedülálló, akárcsak a kötet konceptuális grafikákkal való illusztrálása.

Mielőtt áttekintenénk a kötetet, egy rövid kitérő keretében szóljunk pár szót magáról a szerzőről. Michal Habaj a fiatal középgeneráció egyik meghatározó költője. E kiemelkedő generáció markáns női mezőnyéről már korábban is szóltunk,2 ám Michal Habaj eddigi költői munkássága mindkét mezőnyben értelmezhető, hiszen az öt, saját név alatt jegyzett verseskötet mellett3 további két jelentős kötetet jegyez női álnév alatt4 (Anna Snegina). A magyar olvasók számára nem teljesen ismeretlen Michal Habaj neve, hiszen már korábban is találkozhattak verseivel Polgár Anikó,5 Tóth László6 és a jelen sorok szerzőjének7 átültetésében.

A rövid kitérőt követően térjünk vissza vizsgált kötetünk kataforikus kulcsszavaihoz, melyekről már a bevezetésben is szóltunk, s amelyek sokat sejtetően körvonalazzák a kötet várható tartalmát: misztikum-beat-koncepció-kísérlet-giccs-pop-teória. Ellenben, maga a tartalom már korántsem e fogalmak mentén könnyen elhelyezhető szövegek koherens összességét jelenti, e bonyodalmat maga a szerző igyekszik feloldani a kötet végén található függelékekben. Konkrétan a második függelék az, amely röviden a kötetről értekezik, felvázolva annak születését, és bizonyos értelemben próbál válaszokat adni a rendezési elvek hogyanjaira és miértjeire, illetve a tartalommal kapcsolatos önreflexiós kérdésekre. E kommunikatív mozzanat valóban szokatlan egy verseskötettől, mivel a szerző–mű–befogadó kapcsolatot jelentősen elmélyíti, pontosabban, e „beavatás” folytán az olvasó is részévé válhat magának a lírai folyamatnak, hiszen e kölcsönösséget a függelékben használt hangnem már-már előfeltételezi. „A könyv három részből áll: Awra, Karmakóma, Yangtik. Bármennyi része is legyen, ez mindig egy és ugyanaz a könyv. Bármennyi könyv is legyen, akkor is csak ez az egy könyv marad. Egyetlen könyv, melyet írunk. Kérem, ennek szellemében fogjuk fel e kötetet. Mint egy könyvet.”8 A harmadik függelék egy rövidke metodológiai kiegészítője a kötetnek, melyben a költő hangsúlyozza azokat az empirikus tapasztalatokat, melyeket a kötet megszületésének érdekében mondhatni tudományos módszerekkel alkalmazott. A fizikai és szellemi összehangolódás iskolapéldájaként mutatkozhat ez a vállalkozás, melyben Mallarméra való utalást is felfedezhetünk, hiszen mindez azért született, hogy egy könyvbe torkolljon. „Megpróbáltam az életemet módszeresen megragadni, felforgatni és elengedni – a jóga, meditáció, böjt, légzési gyakorlatok, tisztítókúrák, tantrizmus és a belső rituálék segítségével egyetlen egésszé kovácsolni magával a költészettel. Ennek eredményeképp születtek a kötet versei, melyek a dokumentációs szerepükön felül forrásként szolgálhatnak további társadalomtudományi és embertani kutatásokhoz.”9

Ahogy fentebb a szerző elmondása alapján szemléltettük, a kötet három fő fejezetből (ciklusból?) áll. Az első, az AWRA alcíme: Az ébredés versei, melynek indítóverse a Karmakóma (ilyen cím alatt szinte az összes ciklusban találunk verseket). Tulajdonképpen a Karmakóma-sorozat egyféle belső vezérfonala a kötetnek, s ezekben a versekben visszaköszönnek a szerző korábbi átváltozásai, ám a külső változások fokozatosan belső átalakulássá válnak, ami az elmélyülés és a semmivé válás párbeszédét tükrözi, ezzel is egyre közelebb kerülve a belső megtisztuláshoz, melynek folyamatán a szerző – s a lírai én egyaránt – átesik. Ennek kicsúcsosodása csak a harmadik, Yangtik/Az alvás és álom versei című fejezetben érhető tetten, konkrétan a Yangtik (Hangok a sötétből) című hosszú költeményben, meditációs leírásban, amely a kötet talán leginkább szuggesztív alkotása. A szerző a költeményt követő jegyzetekben átfogó képet nyújt a sötétségterápia, a teljes kivonulás, az alkotást ösztönző sötétség fogalmáról, rendszeréről stb. Magában a költeményben leginkább a belső átalakulási folyamatok, a fényhiány és a böjt okozta képzetek (hangi és alaki) lírai formában történő dokumentálásával találkozhatunk, melyeket a szerző a költészet kontextusából nézve (is) próbál értelmezni.10 E fejezetben zárul le a Karmakóma-sorozat, illetve a meditáció okozta önátalakulás – amely a kötet esetében de facto azonos a lírai én átalakulásával –, egy részleges hangnemváltozást idézve elő a fentebb említett meditációs költeményt követő alfejezetekben (ciklusokban?), s a kötet záró alfejezetét (A vadon házinyula) a mottónkban is idézett, azonos című rövid költemény zárja.

Szándékosan hagytuk utolsónak a terjedelmes kötet második, leginkább eklektikus és szerteágazó fejezetét, amely a Karmakóma/Párbeszédversek címet viseli. Az egyes fejezetek terjedelmét tekintve a kötet tematikailag és műfajilag is leggazdagabb fejezetéről beszélhetünk. A bevezetőnkben említettük az önreflexiót, mely az avantgárd mozzanatok egyik fő kísérőjeként van jelen a kötetben, s leginkább a második fejezetben találkozhatunk vele (kivéve az első függelékben szereplő Karmageddon 5:45 című költeményt, amely e tekintetben talán a leginkább expresszív hangvételű műve a szerzőnek). A Karmakóma-sorozat legtöbb darabját is e fejezetben olvashatjuk (az első alfejezet is ezt a címet viseli), akárcsak a testiségre reflektáló költeményeket, melyeket két alfejezet is tárgyal (Sado, Sárkányfogak). Az Európai Alkotmány és az Európai Ellenalkotmány című alfejezetek verseit először angolul, franciául és hollandul publikálta a szerző egy nemzetközi projekt (The European Contitution in Verse) keretén belül Brüsszelben még 2009-ben, majd később kerültek be a kötet eme eklektikus, második fejezetébe. Az eklektika terminust nem véletlenül alkalmazzuk, hiszen a konceptuális kompozícióktól (4 kompozíció) az önreflektív költeményeken át (Karmakóma 6,7,8; Az ember, aki nincs is; Szavak, mint ezek) a minimalizmus határait súroló három-négysoros egzisztencialista költeményekig (Alapjogok / A lecsatlakozáshoz való jog; Karmaszutra; Karmajóga) bezárólag, szinte tobzódhatunk a stílusbeli felhozatalban.11 Ez a szerteágazóság azonban szerkezetileg nem tűnik zavarónak, sőt a többször említett Karmakóma-sorozat egy oly koherens szálnak bizonyul, amely nem engedi szétfolyni a kompozíciót, ezáltal a befogadás talán nem veszt abból az egységes személyességből, amellyel az első és harmadik fejezetben, illetve a függelékekben találkozhatunk.

Zárszóként mit többet is mondhatnánk Michal Habaj e rendkívül egyedülálló, egyben sokoldalú kötetéről? Talán csak annyit, hogy hagyományos értelmében véve tényleg nem (csak) egy verseskötet. Stílusbeli gazdagságát (klasszikus és neoavantgárd hagyományok, konceptuális líra, posztmodern minimalizmus stb.), terjedelmét és rendezési elvét tekintve egy tudományos kivitelezésű, a lírai tartalmat (is) meghaladó, kiemelkedő alkotás. Ahogy a szerző fogalmazott: egy könyv (amit írunk). Bízunk benne, hogy mihamarabb teljes terjedelmében is eljut a magyar olvasókhoz.

(Michal Habaj: Michal Habaj. Ars Poetica & Ateliér Pluto, Bratislava, 2012, 263 oldal, 12 €)

1 Habaj, Michal: Králik divočiny. In uő: Michal Habaj. Bratislava, 2012, Ars Poetica & Ateliér Pluto. 238. A szerző fordítása.
2 Bővebben: Merva Attila: Szórványszubjektum (Mária Ferenču-
ho-vá Veszélyeztetett faj című kötetének versei elé). Irodalmi Szemle, 2014/5. 67–69.
3 Az öt saját név alatt jegyzett kötet és kiadásaik évszámai: 80-967760-4-5 (1997), Gymnazistky. Prázdniny trinásťročnej [Gimnazistalányok. Egy tizenhárom éves szünideje] (1999), Korene neba. Básne z posledného storočia [A mennyország gyökerei. Versek az utolsó évszázadból] (2000), Básne pre mŕtve dievčatá [Halott lányoknak írt versek] (2004), Michal Habaj (2012).
4 Az Anna Snegina női álnév alatt jegyzett kötetek és megjelenésük: Pas de deux (2003), Básne z pozostalosti [Hagyatéki versek], (2009).
5 In http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/1998/VII.-evf.-1998.-junius-Szlovak-muveszet-es-gondolat/Egy-vers-ertelmezesere-tett-kiserlet-Az-emberi-szoevegek-megismertetik-Az-objektum-installacioja-a-szubjektum-szimulacioja-Az-objektum-installacioja-a-szubjektum-szimulacioja Letöltés ideje: 2015. 05. 04.
6 In http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2012/2012-december/1530-michal-habaj-versei Letöltés ideje: 2015. 05. 04.
7 Habaj Michal: Reggel; Laudatio; Nosztalgia; A tél Pozsonyban. Merva Attila fordításai, OPUS, 2014/6. 14–16.
8 Habaj, Michal: Michal Habaj. 258–259. A szerző fordítása.
9 Uo. 263. A szerző fordítása.
10 Vö. uo. 167–189.
11 Bővebben: uo. 49–152.