Kabai Lóránt dalszövegeiből

Részletek egy készülő albumról.

A szerzővel készült interjút itt olvashatjátok.

* * *

csodajel volt, csak épp nem vettük észre,
napszél, üstökös miatt se néztünk az égre,
béna csillag hullott kancsal szemétdombra,
nem tippeltünk, ki lesz, aki a hibát visszahozza.

agresszív sötétség gyűlt közben köröttünk,
a csodajel mögöttünk lassan végleg letűnt,
kialudt csillag, vulkán, szemfény, lelkesedés;
tele vagyunk rossz változatokkal, milyen kevés.

mert korszerű unalmába von minket a rozsda,
és mindig lesz alibi, hogy mindezt lemossa,
mennyire szánalmas és szomorú minden egész.

aki megpróbálja, legyen arcátlanul merész,
de sosem lehet egészen eltörölni mégse,
fölöttünk csodajel volt, csak nem vettük észre.

* * *

mert mit tudok én tudásról, szépségről,
csak ismerni vélek kételyt, szorongást,
semmit a költözésről, csak elmúlást
figyelve, nem hallva a nagy kérdésről,

sosem látva életet, se vajúdást,
esetleg kérdezni tudok mindenről,
a válasz pedig beszélhet bármiről,
úgyis csak súrolhatom a nagyszabást.

mert nem tudok én, nem szeretek semmit,
csak azt a majdnem-istenélményt, ha
inni kezdek és a közöny világít,

és körben, a tompa fényben élénk a
kísértés, a démon úgysem hibázik,
ha elalszom renyhe lelke mélyén ma.

* * *

vodkásüveget látsz ott,
ahol más templomot,
a torony keresztje
kevés, hogy eressze
szabadon akaratod,
a mánia elkapott,
és le se állsz már,
függőséged visszavár —

Kabai Lóránt (k.kabai lóránt) (1977, Miskolc) költő, kritikus, vizuális művész, a Műút szerkesztője. Legutóbbi kötete a semmi szín (Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2015).