Gužák Klaudia: Irodalom és emlékkép III. / Arányok
Gužák Klaudia festménye
falun éjszakánként nagyon sötét van
éjjelente amikor felkeltem
nagyon lassan szokott hozzá a szemem a sötétséghez
elkapott egy nagyon mély érzés
a tudat, hogy egyszer nem leszek
éreztem, hogy milyen aprócska vagyok
olyan pici, hogy beleférek ebbe a szobába,
beleférek ebbe az ágyba,
ha egy nagyobb kutya nekemjön,
az biztos fellök
apám a lgnagyobb ember, akit ismerek
a kezeim elvesznek apám óriási kezeiben
és mégis!
ő is belefér a házak szobáiba, az autókba
ő is milyen pici és magányos a mindenhez képest!
*
féltem, mert nem tudtam, hogy jó gyerek vagyok-e
hogy megelőlegezzem magamnak a jóságot, elhatároztam,
hogy az ember eredendően jó
*
Hitler nevét először a tévében hallottam
délután a boltba menet megkérdeztem anyámtól,
ki az a Hitler?
anyám nagyjából felfestette előttem a háború és a népirtás koncepcióját
mivel az embernek meg volt részemről előlegezve a jó,
úgy döntöttem nem lehetett ez az egész olyan rossz dolog,
nagyon egyszerű oknál fogva:
hiszen megtörtént
*
a világon nagyon sokféle város létezik
vannak városok, amelyekbe annyi ember belefér,
mint máshol egész országokba
az emberek azt sem tudják, hogy hol a város vége
vagy, hogy ki lakik a város szélén
minél nagyobb egy város annál kisebb az ember
ezekben a nagy városokban a felnőttek kisebbek nálam
vannak városok ahol éjjelente soha nem alszik el a fény
ennek ellenére
az emberek itt is félnek és magányosak
lehet nem is a fények, vagy a városok az oka,
talán mert
nem tudjuk, hogy miért vagyunk itt és hová tűnünk
szokik csak nagyon lassan hozzá a szemünk a sötéthez?
Gužák Klaudia 1989-ben született Rimaszombatban, képzőművész, költő, író, kézműves.