Kadlót Nikolett: „Olyan korszakkal szerettem volna foglalkozni, ahol beszélgetni is lehet a múltról” (Beszélgetés Tóth Eszter Zsófiával)

A szocialista korszak belső mozgásait, átalakulását nyomon követni rendkívül nehéz és komplex feladat, ti mégis belekezdtetek, s nagyon izgalmas nézőpontokat, témákat választottatok. Hogyan találtak meg téged, titeket ezek a témák?

Amikor a történészi hivatást választottam, mindenképpen olyan korszakkal szerettem volna foglalkozni, ahol beszélgetni is lehet a múltról. Mivel az 1945 utáni magyar történelem is kibeszéletlen traumákkal terhes, így kézenfekvő volt a szocialista időszakot választani. Másrészt a szocialista időszakról saját élményeim is vannak, mivel 1975-ben születtem. Értelmiségi családból származom, így természetes volt otthon az irodalom és a történelem szeretete is. 1995 óta folyamatosan interjúzom, közel 200 interjút készítettem nagyon változatos témákban, a vissza- emlékezők között voltak egykori élmunkások, Állami Díjas munkásnők, a Dialógus békemozgalom tagjai, felépülő kábítószerfüggők, skinheadek, a ’80-as évek undergroundjának meghatározó alakjai.

Mióta dolgoztok együtt Murai Andrással?

2009-ben a Hajnal István kör kommunikációról szóló konferenciáján egy szekcióban adtunk elő. Elég hamar kiderült, hogy remekül együtt tudunk dolgozni. Hasonló témák érdekelnek bennünket, de egy picit más nézőpontból: András elsősorban filmtörténész, médiakutató, jómagam történész és társadalomkutató vagyok. Mivel nem egy városban élünk (ő Szombathelyen, én Budapesten), így gyakran hosszú idő is eltelik anélkül, hogy személyesen találkoznánk, de az éppen alakulóformálódó szövegeket e-mailben küldjük el egymásnak. Ritka az, hogy ilyen gördülékeny a közös munka, de szerencsére jelen esetben így van: új, 1968- ról szóló köteten dolgozunk éppen.

Milyen alapanyagokból tudtatok dolgozni? Legutóbbi, 2014-ben megjelent, Szex és szocializmus című kötetetekben számos dokumentumtípus előfordul, a rendészeti jelentéstől kezdve egészen a saját készítésű interjúkig.

Társadalomkutatóként egyrészt rendelkezésünkre állnak a klasszikus levéltári források: rendőrségi jelentések, állambiztonsági forrásanyag, ügynökjelentések. De elengedhetetlenül fontosak a korabeli sajtócikkek, személyes interjúk, visszaemlékezések, filmek. Persze minden forrásban közös az, hogy bennünket elsősorban az érdekel, hogyan ábrázol egy adott történeti problémát, kérdéskört. Például az 1985-ös szépségkirálynő-választás elsősorban nem mint esemény érdekes, hanem azért, mert a szocialista időszakban az volt az első olyan alkalom, hogy a nagyközönség számára fürdőruhás női test látható volt, véleményt formáltak róla. A rendészeti diskurzusokban a prostitúció mint egészségügyi probléma jelenik meg. Aztán előfordul olyan téma is, mint az NDK-s lányok Magyarországon, amiről mindenki hallott, sztorik is vannak, de a téma sikamlós- sága miatt csak olyanok, amelyek mással estek meg, így az elbeszélés gyakran nem egyes szám első személyű.

Mindegyik téma önálló kötetet érdemelne meg, nektek mégis egy-egy fejezetbe kellett belesűríteni őket. Hogyan sikerült kordában tartani az összegyűjtött  információmennyiséget?

Már a Kádár leányai című, 2010-ben megjelent kötetnél is az volt a tapasztalatom, hogy az olvasókat érdekli a közelmúlt színes történelme, azonban a terjedelmet jól el kell találni, kb. 7-8 ív az, amelyet szívesen elolvasnak, befogadnak, ezen belül 8-10 téma. Úgyhogy igyekeztünk érdekes, színes, figyelemfelkeltő kötetet írni. Természetesen még a témában 2 kötetnyi anyag benne lenne, úgyhogy folytatni is lehetne.

Ezek korábban megjelent tanulmányok, amelyek igencsak változatos helyeken – a Családi Laptól kezdve a Médiakutatón át egészen a Múlt-kor folyóiratig – jelentek meg. Ezek szerint az erről a korszakról való diskurzusra, tényfeltárásra ilyen nagy igény mutatkozik?

Igen, ez számunkra is kellemes meglepetés, milyen sokféle helyről érdeklődnek, kérnek, hogy írjunk cikkeket, tartsunk előadásokat. Több helyen voltunk az országban is, kaptunk leveleket, amelyben a folytatásra buzdítottak bennünket.

Több olyan megszólaló is van a kötetben, aki visszaemlékezéseit osztotta meg veletek egy-egy nem túl vidám vagy az akkori korszakban nem túl elfogadott témát illetően. Hogyan sikerült elérnetek, hogy megnyíljanak és saját személyes anekdotáikkal a történelem, a kutatás részeseivé váljanak?

Minden esetben alapvető kérdés az interjúalany bizalmának elnyerése. Még a 2000-es évek fordulóján sokkal inkább tapasztaltam bizalmatlanságot az interjúalanyok részéről, ez esetben nem volt így. Úgy tűnt, örültek az érdeklődésünknek. Nagyon örülök annak, hogy Molnár Csilla szépségkirálynő szerelme, Futács Károly is kötélnek állt, sőt, mint kiderült, megírta visszaemlékezéseit. Nagy élmény volt a találkozás, szerelmük történetének, erejének megismerése, és az, ahogyan Károly évtizedeken át fáradozott és fáradozik Csilla emlékének méltó ápolásáért. Vele baráti kapcsolat alakult ki, nagyon hálás vagyok, ugyanis a fiam 10. születésnapjára az volt a kérése, hogy Futács Károly fia, Futács Márkó válogatott focista játsszon egy meccset a srácokkal, amit Márkó nagy örömmel meg is tett.

A Szex és szocializmus című kötetben számos téma terítékre kerül: nudistastrandok, prostitúció, az 1985- ös szépségkirálynő-választás kulisz- szatitkai, szex a magyar filmekben – hogy csak egy párat említsek közülük. Neked mi volt a legnagyobb felfedezés ebben az évek óta tartó kutatómunkában?

Akkoriban váltak kutathatóvá az Országos Rendőrfőkapitányság prostitúcióval kapcsolatos jelentései és ügynökaktái is. Egyrészt az ezzel kapcsolatos iratanyag, az, hogy még 1988-ban is építettek be ügynököket, vagy az, hogy léha életmódot hajhászókként ábrázolták a szexmunkásokat.

Mennyire van a tevékenységeteknek külföldi testvérpárja, illetve mennyire mutatkozik érdeklődés külföldön a kutatási eredményeitekre, a részletes elemzések által feltárt, a korszakot reprezentáló tényekre?

Josie McLellan megírta az NDK- beli szexualitás történetét, melyből merítettünk mi is a kutatásunk során. A téma kapcsán tartottam előadást Németországban, Jénában és az USA- ban Pittsburgh-ben is, tehát érdeklődés van, de számunkra igazán nagy ugrást az jelentene, ha megjelenhetne angolul a könyv.

Van erre esély a jövőben?

Igen, szeretnénk, ha megvalósulna, de előbb most a következő kötetre koncentrálunk, az 1968-asra.

Az Ifjúsági Magazin könyvben közölt, alapos elemzéséből kiderül, hogy hogyan érvényesült a szocialista rendszerben a nyilvános beszéd közvetett kontrollja a szexualitásra vonatkozóan, hogyan igyekezett a magazin befolyásolni a fiatalok értékítéletét és terelgetni szexuális magatartását. Le is szögezitek, hogy az IM tulajdonképpen a még nem létező internetet pótolta mintegy kommunikációs csatornaként a fiatalok között. Erről az jutott eszembe, hogy kíváncsi lennék, mit gondolsz a mai internet nyújtotta szabadságról, az ott található informá- ciódömpingről a szexualitásra vonatkozóan?

Jó kérdés. Úgy gondolom, az jó, hogy információkhoz hozzájuthatunk, jóformán korlátlanul. Az én fiamnak már nem kell titokban Ifjúsági Magazint olvasni a könyvtárban, ha a szexualitással kapcsolatos információkhoz szeretne jutni. És ha a szülő-gyerek között bizalmas kapcsolat van, úgy gondolom, nem sérül meg, ha információkhoz jut és van lehetősége azt a szülővel megbeszélni. Inkább abban látom az internet veszélyét, hogy annak hatására a párkapcsolatok átalakultak. Az internet előtti világban, ha egy házaspár közt konfliktus volt, akkor előbb-utóbb kénytelenek voltak azt megbeszélni egymással. Ma már az elégedetlen férj vagy feleség könnyen találhat egy megértő kollegát-kolle- ganőt, akinek, ha elhanyagolva érzi magát, virtuálisan kipanaszkodhatja azokat a problémákat, amiket otthon kellene megbeszélnie. És ez nem reális problémamegoldás. így töredeznek szét a kapcsolatok, olyanok is, amelyek működőképesek lennének megértő virtuális harmadik nélkül. Ami pedig a pornográfiát illeti, sokszor onnan veszünk mintákat, azt hisszük, úgy kellene viselkednünk, mint a pornófilmek szereplői, még akkor is, ha nem érezzük jól magunkat a szituációban, és pont a lényeg veszik így el: a két ember között kialakuló valódi intimitás.

Volt szerencsém részt venni egy nagy sikerű előadásodon, ahol a hangulatos pincehelyiség megtelt egyetemistákkal. Hálás kutatási területet választottatok, ha minden beszélgetésen, előadáson ilyen lelkes közönség fogad titeket. Mennyire jár ez a felfokozott érdeklődés felelősséggel is? Hiszen például ami a szexualitást illeti, a ti tevékenységetek is egyfajta szexuális felvilágosítás, és sok fiatal éppen a ti előadásaitok révén szembesül a szülei fiatalkori világával, lehetőségeivel és korlátaival.

Igen, ez így igaz, és ezt feladatomnak tekintem, hogy a szexualitásról való beszéd természetes legyen, bármit meg lehessen kérdezni, ne legyen prüdéria és zavart csönd. Az én korosztályom simán eljuthatott úgy az első szexuális együttlétig, hogy semmit nem tudott arról, mi is fog történni. És tényleg csak a szerencsén múlott, hogy olyan emberrel találkozott, aki odafigyelt rá, és az első szexuális együttlét is jó, emlékezetes volt. Mindezek az információk NDK-s felvilágosítókönyvekből (pl. Gólya hozza), vagy magyar társaikból (Szex-kresz) nehezen voltak beszerezhetőek. Emlékszem például egy olyan kiadványra, amely a különböző csó- kolózási módokat, így pl. a víz alatti csókolózást taglalta, tehát elsősorban technikai útmutató volt, ami elég életszerűtlen volt olyan kamaszlányok számára, akik még sosem csókolóztak.

Egyébként az előadásoknak törzsközönsége két típusba sorolható: a mai 25-30 éves korosztály és a 40 felettiek.

Új témaként merült fel az előadásodon a Sorkatonák és a szex is, illetve említetted, hogy Murai Andrással egy 1968-ról szóló könyvön dolgoztok. Mesélnél arról, hol tart most ez a kutatásotok, illetve mikorra várható a könyv megjelenése?

Igen, a Sorkatonák és szex a könyv kiegészítéseként már meg is jelent az IPM magazinban, egy sorkatona magánlevelezését dolgoztuk fel, mely levéltárban hozzáférhető.

S min dolgozol, dolgoztok éppen? Mik a jövőre vonatkozó tervek, menynyit bír még el ez a téma, vagy melyek a soron következő területek, amelyeket még szeretnétek alaposan szemügyre venni?

A közelgő 1968-as évforduló kapcsán írunk egy kötetet. E munka során természetesen hasonló módszerekkel és forrásokkal dolgozunk. Feltártuk az önégető Bauer Sándor állambiztonsági aktáit is, lesz filmtörténeti rész, a hétköznapok 1968-ban. Nem köztudott, hogy 1968-tól lehetett Magyarországon Coca Colát inni, de a lapok sokat foglalkoztak egészségügyi eredményekkel:                              szívátültetéssel és koraszülöttmentéssel is. Amennyiben van rá igény, szívesen folytatjuk a sze- xes kutatást. Vannak más projektjeim is, ezek közül most egyet emelnék ki, Rácz József vezetésével, Bajzáth Sándorral közösen megírjuk a Repülök a gyógyszerrel kötet folytatását. A könyv felépülő függőkről fog szólni, ehhez is készítettünk interjúkat, és kaptunk felépüléssel kapcsolatos magánnaplót és leveleket is.