Áfra János: Épít, bont; Új egység (versek)

Épít, bont

A lassú, bebábozó fásultság
ellen új hajlék épül benned,
s egy szarvas képében elvezet
a háztól, ahonnan neved kaptad,
arra a helyre, amit elsőként
te nevezhetsz meg. A múltból
csak a neked ültetett fa termését
viszed, magvából ébred a kert,
amelyben felépülhet új otthonod.
A vékony törzs kijelöli a pontot,
ahol hirtelen virágozni kezd a föld,
és a napok sűrű vonulásával
nőnek a tereknek megágyazó
barázdák arcodon. A segítő
állat húsából merítesz erőt,
s eltemeted letisztított csontjait.
E biztos alapra felhúzod
az égtájakhoz hangolt falakat,
az ébredő napra néznek
ablakaid, és a gerendákon
visszaköszön a régiek névsora.
Ettől fogva játszva árad
szét köréd egy saját élet,
amiért hálát adsz nyári napfordulók
idején a küszöbödre
eső fénynek. Az ágyadra terített
szarvasbőrt és a szobát őrző
agancsot magadra öltöd
a gondoskodás szellemével,
így nyer értelmet benned
az érted hozott áldozat.

Új egység

Láb alá bőr, fej fölé vér,
hús a nagyobb húsnak.
Egymásért engeditek
elúszni az ártatlanságot,
amikor a közös jövő
érdekében kezeitek
által veszti rövid életét
a kiválasztott állat,
amit ti neveltetek fel.
Vérével mázoljátok
nevetek kezdőbetűit
az ajtófélfára. Mellvonal
táján kezditek fejteni,
és a bőr csőszerű egészként
lecsusszan róla,
mikor finoman rásegítesz.
Tíz napig áztatni kell
sós, kénsavas vízben,
aztán gondosan mossátok
át szőrét szárítás előtt.
Lábatoknál e kész bőrrel
esküdjetek meg a szent
térben egyesült tömegnek.
Összetartozásotok napján
a nyúl füstölt húsából
erős fűszerekkel készüljön
ebéd kettőtöknek, áldás
és védelem az emberben
rejtőzködő vadak ellen.
Hús a nagyobb húsnak,
láb alá bőr, fej fölé vér.