Manyo B. Ilona: Kávé mellé nyomasztó
Csillag Lajos fényképe
3.
Nem csak a ruhát téptük egymásról akkor este,
felkapartuk a varakat,
felszakítottunk minden sebet.
Ma egyedül nyalogatom őket.
5.
A szerelem olyan, mint egy nemi betegség:
csíp, éget és nehéz tőle megszabadulni.
6.
Pillangókat hánytam az éjjel.
Belepusztultak a sok elsózott ételbe, amit neked készítettem.
Azt mondják, huszonegy gramm a lélek,
ennyit fogytam a szakítás után.
7.
Mostanában oda járok reggelizni, ahol veled voltam.
Hosszúra nyújtom a reggeleket,
hátha belépsz az ajtón.
Nem szeretek reggelizni.
8.
Te biztos voltál abban, hogy valami bizonytalant akarsz,
én bizonytalan voltam abban, hogy valami biztosat.
9.
Amikor elhagytál, kimentem a piacra,
el akartam adni a fájdalmam.
Egy író és egy mazochista licitált rá.
2.
Tükörrel néztük meg, anyánk lélegzik-e még.
A tükör sima volt pár másodpercig,
anyánk megszólalt:
„Még élek!”
3.
Nem néztem meg a nagyszüleimet a koporsóban,
csak hallottam, hogy meg voltak sárgulva.
Hamvasztást szeretnék.
4.
Amikor meg akartam halni,
úgy szerettem volna csinálni, ahogyan Virginia Woolf.
Köveket rakni a kabátom zsebeibe,
a jobboldalsóba csíkozottakat,
a baloldalsóba foltos köveket.
Elvetettem az ötletet.
Aztán úgy akartam, ahogyan Sylvia Plath.
Az ajtó és az ablakok réseit a kedvenc pokrócaimmal tömtem volna be,
de a válogatás közben rádöbbentem arra,
hogy nincs is kedvencem,
kísérleteim közepette pedig arra,
hogy nem is akarok meghalni igazán.
5.
Nagyon hideg és sötét van idebenn,
a tároló kihúzásakor zakatoló hangot ad.
Átemelnek egy ágyra.
A doktor kesztyűt ragad,
a latex rátapad az ujjaira.
A szikéért nyúl,
belemártja a mellkasomba.
A diktafonon sercegő hangot ad.
„Tüdőrák.”
Manyo B. Ilona (1993, Rimaszombat)
Komáromban él, a Selye János Egyetemen tanul történelem, magyar nyelv és irodalom szakon.