Németh Gábor Dávid versei

liaye/lomography felvétele

Séta

Esténként lementünk sétálni, olyan ablakokat kerestünk,
ahol égett a villany, ha voltak a szobában,
mi beszéltünk helyettük, ha nem, történeteket meséltünk,
mi zajlik bent éppen. A mozgólépcső tetején
mindig ugrott egyet, attól félt, begyűri őt,
vajon hányadik alkalommal fog tudni gondolni valamire
ugrás közben, mert már rutin lesz, nem tölti ki
az egész ugrást a félelem. Amikor másokról beszélt,
mindig fázni kezdett, mire hazaértünk,
mint összehajtott levegő, más alakban volt ott,
legelemibb része, a tér körülötte, hiányom belőle.

Megkezdett határ

Úgy válogat a mintás zoknik között,
mintha titkos üzeneteket hordana a lábfején,
állva veszi fel, egyensúlyozva,
néha elejti közben a másikat,
és hever a földön,
azzal a kétszeresen nyugodt alapállással,
ami a mozgatható tárgyakat jellemzi,
amikor nem mozognak.

Öt

Szégyelltem a testem, ő is a sajátját,
a scrabble-táblán beszéltük meg,
hogy cserélnünk kellene,
ő nőiesebb lehetne, én férfiasabb,
persze más szavakat is ki kellett rakni,
hogy ne szégyelljük magunkat annyira,
amúgy is a nő nyolc pontnyi betű,
a férfi tizenhárom,
én meg mintha megrekedtem volna
abban az öt pontban a kettő között.

Egy egész napon át úgy írt, hogy nem írt le té betűt,
nem is hiányzott neki, így is meg lehetett érteni
mindent,
de amikor rájött, hogy így semmit nem tud
múlt időbe tenni, inkább hagyta az egészet.

Izland

Párnákat raktam az ablakba, hogy ne legyen huzat.
Utána olyan volt a csend, mint a liftben,
túl sokat vettünk észre egymásból.
A mozgás szervezi a teret, két irányból
kerüljük meg az ágyat, átrendez minket.
Nem volt álmos, képeket nézegetett a mobilján,
Izlandról, azt hiszem. A csendben még erősebb a telefon fénye.

Reggel hideg a takaró. Inni próbálok, fekve,
egy kevés kiömlik. Hamar fel fog száradni,
már nem fogja tudni, hogy egy tenger volt
köztünk az éjjel. Amikor felkelek,
rögtön a lepedőt vizsgálom, megkönnyebbülök
az ott maradt ároktól: a testem bizonyítva van.
 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2017/10-es számában.

Németh Gábor Dávid (1994, Budapest)

Költő.