Hepp Ildikó versei

Alagi Mihály felvétele

Zoltán

Mindig az évszaknak megfelelő
öltözetben jött az irodába,
a napszemüvege pedig ugyanolyan.

Lépteinél csak a csengőhangja
volt félelmetesebb.

A hónaljszagú portáslányok
sokszor nevettek a kegyetlen szóviccein.

Korán kellett felkelnem,
mikor végre rányithattam
levitáció közben.

A lábtörlőn felejtettél

Az utolsó fél évünk már olyan volt,
mint egy elrontott vérvétel.
Nagyobb lett az udvar,
mint a szúrás.

Hol vár állott,
most kőhalom.
Hiába tudtam a kapukódot,
a bejárati ajtódon nem jutottam át.

Színfogó kendő

Egy színfogó kendő vagyok,
Mindenki, akivel találkozom,
kienged magábol egy kis színt,
amikor kapcsolódunk.

Én meg fogom ezeket
és úgy őrzőm,
mintha csupán ennyi funkcióm lenne
az életben.

A szomorú az,
hogy a sok apró színcafatból
együtt csak homályos
szürkeség lesz.

Az öblítő,
a színfogó kendővel szemben
vidám jelenség.
Nem tapasztalja
a mosás nehézségét,
csak a végén kerül
a körforgásba,
nem hatol át rajta
a mocsok.

Inkább öblítő szeretnék lenni.

Tollbamondást diktálok a ludaknak

Értelme nincs a mondatoknak,
csak a repülés szó igekötőit rejtettem el
minden páratlan sorban.

A költözési irányukat akarom
megváltoztatni.
Lassan haladunk.

—

Hallomásból tudom,
hogy mostanában
a Kolosy téri kocsmában szoktak üldögélni.
Mikor utoljára láttam őket,
száraz tinta pergett ki a tollaik közül.

Hepp Ildikó (1989, Budapest)