Tóth Krisztina: Mozgástér (vers)
![Tóth Krisztina: Mozgástér (vers)](https://irodalmiszemle.sk/wp-content/uploads/2018/07/2279x1535x2-2-e1531492046349.jpg)
liaye/lomography felvétele
A doboz alján néhány rongydarab,
a gyűrődések ismerős szagúak.
Néha valakik a sötétbe nyúlnak,
óriási két fej: ők a hold, a nap.
Az idő keskeny résen át halad,
csak a fények és árnyékok vonulnak,
szomjúság jön és érkezik az új nap,
amin kaparva áthúzod magad.
Belül már futni tudsz, fejben vadászol,
a résen át zajokra felfigyelsz.
Tudod, ki vagy, fáradt agyad még bátor,
a dobozból, mint egy tojásból, kikelsz.
Kutyakölyök, lassan az útra mászol,
és nem tartóztat föntről senki fel.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/7-8-as számában.
![](http://irodalmiszemle.sk/wp-content/uploads/2018/07/tóth_krisztina-320x213.jpg)
fotó: Bielik István
Tóth Krisztina (1967, Budapest)
Író, költő, műfordító.