Tóth Krisztina: Mozgástér (vers)

liaye/lomography felvétele 

A doboz alján néhány rongydarab,

a gyűrődések ismerős szagúak.

Néha valakik a sötétbe nyúlnak,

óriási két fej: ők a hold, a nap.

Az idő keskeny résen át halad,

csak a fények és árnyékok vonulnak,

szomjúság jön és érkezik az új nap,

amin kaparva áthúzod magad.

Belül már futni tudsz, fejben vadászol,

a résen át zajokra felfigyelsz.

Tudod, ki vagy, fáradt agyad még bátor,

a dobozból, mint egy tojásból, kikelsz.

Kutyakölyök, lassan az útra mászol,

és nem tartóztat föntről senki fel.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/7-8-as számában.

fotó: Bielik István

Tóth Krisztina (1967, Budapest)

Író, költő, műfordító.