Mirkka Rekola versei (Polgár Anikó fordítása)

urbantristesse felvétele

 

 

 

[Fülemben ropog a jég…]
[Jää paukkuu korvissa…]

Fülemben ropog a jég, lábamban morajlik,
mikor lopózom,
.               ősi hiedelem,
a mennydörgés a víz barlangjaiba bújt, a jég alá,
járkálok most az életemen, az életem fölött, ez volt, ami nyomasztott.
Most, mikor már felemelték, a főalkatrészedet,
eldobták, szemed tarka
csillagkavalkádja, gyapjúpuhasággal süllyed
el valami ebből, a kandalló tüze
sokféle nyelven beszél, a kutyád jobban érti, mint te.

 

[Ahogy a póling…]
[Niin kuin kuovin…]

Ahogy a póling vékony
.        hívó hangja
.        a tükörben
a szemek        között
.    az orrhát
.    alatt
ahogy a reggeli mosdáskor
.        bugyborgó nyírfajd
.           és a varjú ahogy
.              a varjú
.                 elrikoltja
.           a nevedet

 

[Ahogy a barátok…]
[Niin kuin ystävät…]

Ahogy a barátok, a közelben,
.                             lakatlanok, szigetek,
melyeket tekintetemmel
fel akarok ébreszteni a reggeli napfényben.

.         A tónál, és érződik a mellkas hullámzásából,
.         nem lakik ott senki, a szív környékén,
.         ott a víz sötétjében úszik a kék ég.

 

[Mikor elsétálok…]
[Kun kuljen…]

Mikor elsétálok a pad mellett
az én arcom árnyéka
egy fiatalember arcára libben
a lemenő nap fényében

 

[Hol vannak most…]
[Missä he nyt ovat…]

Hol vannak most, szigeteket hordoznak-e
a szemhéjukon, ők, a távollévők,
hiszen mi mindig egyszerre voltunk itt és valamitől távol,
ha lehunyom a szemem éjszakára, a part vörös
gránitját látom a sugárzó nap előtt.

 

[Mindenki az öregedésről beszél…]
[Kaikki puhuvat vanhenemisesta…]

Mindenki az öregedésről beszél, mondod,
és én nevetek, itt ülnénk-e akkor
folyton ezeken a parti köveken,
mikor új vendégek lépnek ki
új nyarak vízibuszaiból, te meg én itt, s néznénk,
hogyhogy nem gördült még bele a vízbe
az a hatalmas kő arról a sziklaszirtről,
s hogy mögé bújik-e még valaha
az a fekete nyérc, amely olyan tapintatosan
jön elő a mondatod közvetlen közeléből.

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/7-8-as számában.

 

 

 

Mirkka Rekola (Tampere, 1931 – Helsinki, 2014)

Finn költőnő, verseket, aforizmákat és esszéket írt. Verseinek gyűjteményes kötete Virran molemmin puolin. Runot 1954–2004 (A folyam mindkét oldalán. Versek 1954–2004) címmel 2009-ben jelent meg Helsinkiben.

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

Polgár Anikó (1975, Vágsellye)

Költő, műfordító, irodalomtörténész, Comenius Egyetem (Pozsony), Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék.