Schäffer Anett: Az irodalom testei (kritika)

Földes Györgyi Test – szöveg – test: Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban című könyvéről

Földes Györgyi portréjának forrása: Országos Széchényi Könyvtár

Földes Györgyi két korábbi kötetében a Vasárnapi Kör és az 1910-es évek avantgárdjának impresszionizmusellenességével, illetve a klasszikus modernség szimbólumelvű poétikájával foglalkozott, legújabb könyvében azonban egy tágabb korszakot vesz górcső alá. A vizsgált művek és szerzők a moderntől a posztmodern utáni korszakig terjednek, az elméleti szövegek pedig még ennél is korábbra mutatnak. A tanulmánykötet már a címben is a testszöveg, szövegtest párral játszik, és a tanulmányokban egyszerre, egymástól elválaszthatatlanul van jelen az ábrázolt testek és a szövegek testként való értelmezésének kérdése.

Az alcím – Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban – egyszerre pontosítja és tágítja a kötet által vizsgált témákat, a testreprezentációk mellett az ezzel szorosan összefüggő Másik is a vizsgálat tárgyát képezi. A kötet címlapján Sarah Baartman látható, az egyike a Hottentotta Vénuszként európai freak showkban közszemlére tett afrikai nőknek (erről és a Fekete Vénusz jelenségről Földes Györgyi bővebben ír a Corpus alienum című tanulmányban). A színesbőrű nő teste talán az egyik legszélsőségesebb Másik az európai kultúrkörben, amelyben – ahogyan ez a tanulmányokból kiviláglik – az egészséges fehér európai keresztény férfi teste jelenik meg ideálként. A Földes Györgyi által vizsgált Másikok igen széles skálán mozognak, ilyen a zsidó férfi, a beteg férfi, a színesbőrű férfi, és a legkézenfekvőbb Másik a nő maga, aki szintén lehet nőisége mellett színesbőrű, zsidó vagy beteg, illetve a „valahanyadik nem”-hez tartozó queer személyek. Ezen ideáltól távol eső, különböző mértékben ugyan, de problematikusként megjelenő testek vizsgálata amellett, hogy megmutatja miként ábrázolja a szépirodalom a Másikat, arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire különböző okokból válhat valaki Másikká. Így a kötet már a témából adódóan érzékenyítő munkát is végez, egymás után olvasva a tanulmányokat a különböző testi sajátosságaik miatt megalázott, a társadalom peremére vetett csoportokról és irodalmi reprezentációkról önkéntelenül is a jelen valóság hasonló problémáira asszociálhatunk. Bár talán érdemes lett volna a Másik ábrázolásának vizsgálata mellett az ideálisnak tartott test ábrázolását is bemutatni a kötetben, ez talán még látványosabbá tette volna, hogy milyen különböző indokokból állhat valaki Másikká.

A könyv első fele, az első 150 oldal, amely A testírás és a Másik címet viseli tulajdonképpen elméleti összefoglalóként olvasható, a három tanulmány (Szövegek, testek, szövegtestek: A testíráselmélet irányai; Barthes és a korporalitás; Corpus alienum) a test és a szöveg kapcsolatának elméleteit járja körbe. Az első tanulmány a test értelmezési módjait, a test és az identitás összefüggéseit, a korporális narratológia irányzatait, a pszichoanalízis és a korporális narratológia kapcsolódásait, Roland Barthes és az ő elgondolásaihoz is kapcsolódó posztstrukturalista feminizmus irányzatait, a „semleges és más testek”-et, a queer, kiborg és szervek nélküli testekhez kapcsolódó elméleteket és írásmódokat mutatja be, így végigkísérhetjük a testtel és szöveggel kapcsolatos elméletek történetét (erre utalnak a tanulmány bizonyos alcímei is, amelyek fázisokra hivatkoznak). A két hosszú, nagy témát áttekintő tanulmány közé ékelődik a Barthes testfogalmával foglalkozó rövidebb írás, ez nem csupán azért jó szerkesztői döntés, mert megtöri a hosszú tanulmányok sorát, hanem azért is, mert az S/Z elemzése által előkészíti a Másik testének vizsgálatát a Corpus alienumban. Az utolsó tanulmány ebben a részben a Másik testét, annak lehetséges módozatait és az idegenség konstrukció voltát vizsgálja, a külön alfejezetekben vizsgált Másikok a nő, a keleti és színesbőrű nő, a zsidó, a szörnyeteg (aki lehet zsidó vagy nő), a kiborg, illetve a hozzá némileg kapcsolódó gólem, melyek szintén lehetnek nők is, a nomád vagy régi zsidó változata, a bolygó zsidó, de emellett feltűnnek a színesbőrű férfiak, illetve a queer személyek is. Láthatjuk, hogy igen széles skálán mozognak a Másik bemutatott változatai, és az igen különböző elméletekhez köthetők. A négy fő csapásvonal, amelyen elhelyezkednek a Másikok: a nők, akik csupán nemük miatt válnak Másikká, a zsidók, akik sokkal inkább a nekik tulajdonított tulajdonságok, és nem testük valós különbözősége miatt válnak Másikká, a szörnyetegek vagy kiborgok, akik teste látványosan eltér az ideálisnak tartott testképtől, illetve a nomádok, akik a testük térbeli mozgása tesz Másikká. Ez a rövid összefoglaló is mutatja, hogy mennyire sokrétű témáról van szó, így természetesen Földes nem tudja részleteiben tárgyalni a Másikká válás módozatait, illetve minden Másik típust, ám – bár konkrét témakijelölés nincs a tanulmányban – úgy gondolom, nem is ez a tanulmány célja, sokkal inkább az, hogy rámutasson arra, hogy milyen komplex az idegenség kérdése, illetve bemutassa ennek a témának talán a legfontosabb változatait és elméleti eredményeit. Ahogyan ez a könyvbemutatón lefolyt beszélgetés során is felmerült, a kötet ezen része akár kezdő irodalmárok számára is hasznos lehet,* sőt egy-egy egyetemi kurzuson is jól alkalmazható lenne a téma bevezetésére. Az első és a harmadik tanulmány igen sűrű, nagy elméleti anyagot tekint át, a francia és angolszász teoretikusok munkáit is, sok fogalmat használ, így olykor nem teljesen olvasóbarát a két szöveg, azonban ezen sokat segít – az egyébként akár a téma általános bibliográfiájaként is használható – gazdag jegyzetapparátus és a szövegek kisebb részekre tagolása. Ezek a gazdag tanulmányok elmélyedésre, többszöri olvasásra érdemesek, ráadásul arra is alkalmasak lehetnek a kisebb alfejezetek által, hogy egy-egy kisebb kérdésben nyújtsanak újra és újra fellapozható, használható támpontokat.

A további fejezetekben található tanulmányok egy-egy regény, szerző vagy akár több szerző műveinek komparatív elemzését tűzik ki célul. A valahanyadik nem a nők, a queer személyek és az utolsó tanulmányban Darvasi László történelmi regényeiben a mitikus, mágikus realista szereplők testiségét és szexualitását vizsgálja, így tulajdonképpen a két nembe egyre nehezebben besorolható karaktereket felvonultató szövegeket elemez, a téma sajátosságaiból is adódóan ez pedig időbeli haladással is társul, egyre újabbak a vizsgált művek, és egyre problematikusabbak a gender identitások. A fejezetbe kizárólag magyar szerzők műveiről szóló tanulmányok kerültek, és általánosságban is jellemző a magyarközpontúság a kötetre, csupán egyetlen olyan elemző tanulmány van a könyvben, amely nem magyar vagy magyar származású szerzők műveivel foglalkozik, a Transznacionalitás, boszorkányság és hibriditás című, mely Marie NDiaye regényeit elemzi. Földes tulajdonképpen az alapvetően francia és anglofón elméleteket alkalmazza magyar szövegek vizsgálatakor, így pedig egy újfajta, Magyarországon nem széleskörűen elterjedt szemléletet hoz be a magyar kontextusba, kimondatlanul, de az összes szöveg azt vizsgálja, hogy mennyire működtethetők a korporális narratológia és a testtel kapcsolatos elméletek a magyar irodalmi szövegeken, illetve mennyiben hasonlítanak vagy miként alakulnak át a testtel és szöveggel kapcsolatos nyugati elgondolások a magyar (származású) szerzők műveiben. Földes amellett, hogy sikeresen hasznosítja a főleg francia és anglofón elméleteket a magyar szövegek elemzésére, a magyar szakirodalomra is támaszkodik. Ez azért is fontos vállalkozás, mert bizonyos felhasznált elméletek, például amelyek a queer vagy női testekkel, a gender identitással kapcsolatosak, ún. politizáló elméletnek számítanak,** amelyeket olykor még mindig szkeptikusan, fenntartásokkal kezelnek régiónkban. Azonban épp úgy, ahogy a test és a szöveg kérdése elválaszthatatlan a kötet számára, az irodalomban megjelenő testek és a testekkel kapcsolatos elméletek sem különíthetőek el teljesen a politikai kontextustól és a szociológiai környezettől. Ahogy a fülszövegben olvasható fő kérdések is megmutatják a valóság és a fikció kigubancolhatatlanul összekapcsolódik a többféle formában létező test kérdésében: „[v]an-e test szöveg nélkül, van-e szöveg test nélkül? Miként íródik bele a testről való tudásunk (irodalmi) szövegeinkbe, miképp alakítják az (irodalmi) szövegek a testről való tudásunkat? Hol a test a szövegben, hol a szerző teste a szövegben, és hol a másik/a Másik teste? Ki a szöveg Másikja?”. (7)

A kötet két utolsó fejezete jóval rövidebb, A transznacionalizmus női aspektusai fejezetben három tanulmány szerepel, amelyekben négy írónő műveiben vizsgálja a szereplők országok közötti mozgását, emellett azonban a szerzők emigrációjára, az emigráns szerzők speciális helyzetére és az emigrációval kapcsolatos elméletekre is kitér. Ahogy a tanulmányokban vizsgált szövegek is mutatják igen gyakori, hogy a migrációt tematizáló prózairodalmat emigráns szerzők hozzák létre, ahogyan Földes Jolánról és Agota Kristofról írja Földes: „megfigyelhető, hogy mindkét írónő, miközben tematikailag egyszerűen képtelen elszakadni az emigránstapasztalattól, rendszeresen a fikció területén mozog”. (266) Míg az első fejezet a test esszenciális tulajdonságai (biológiai nem) és az ezekhez a tulajdonságokhoz kapcsolt vélt vagy valós jellemzőket teszi témájává (nőkép és társadalmi nem), ez a fejezet tulajdonképpen a testek térbeli mozgását és ezen mozgás hatásait vizsgálja.

A kötet utolsó fejezete, A zsidó Másik két tanulmánya egyikében Spiró György Fogságát elemzi Földes, míg a másikban a másod- és harmadgenerációs holokauszttrauma feminista vetületét vizsgálja. A Fogság főszereplőjével kapcsolatban a regény terei és a térbeli mozgás kap különös hangsúlyt a tanulmányban. A másod- és harmadgenerációs holokauszttraumával foglalkozó írás pedig összefoglalja az ennek vizsgálatával kapcsolatos korábbi eredményeket, majd legfőképpen Marianne Hirsch utóemlékezet fogalmára és emlékezet-család-fotó hármasára alapozva Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz, Clara Royer Csillag című regényeiben vizsgálja a holokauszt második és harmadik generációra gyakorolt hatásának kifejezetten női vonatkozásait. Azonban nem csupán ebben az egy tanulmányban, a kötet egészében kulcsfontosságú a feminista szempont, az elemző tanulmányok többségében a női testeket és a nőiség reprezentációit vizsgálja, sok esetben női szerzők műveiben. A könyvbemutatón elhangzott, hogy „a nő felől érkezett a testhez”*** Földes, és ez egyértelműen látszik is a köteten. Ez pedig még izgalmasabbá teszi a kötetet, hiszen míg a feminin szempontokat középpontba helyező irodalomtudományi művek igen gyakoriak a nyugati irodalomtudományban, a nők és kifejezetten női témák magyar irodalmi megjelenésével foglalkozó kötetek száma még mindig igen csekély.

A kötet remek olvasmány, a széles körű, elméletek sokaságát áttekintő és összekötő tanulmányok és a modern, posztmodern és posztmodern utáni irodalmi alkotásokat elemző írások mind igen kidolgozottak és átgondoltak, és kurrens témákkal foglalkoznak. A test és a Másik kérdése kiélezetten jelenik meg a modernség után és ennek vizsgálata sok egyéb témával, többek között a terek és az identitás vizsgálatával is kapcsolatba kerül a szövegekben. Ez a sokrétűség pedig kifejezetten jót tesz a kötetnek, hiszen amellett, hogy megmutatja, hogy a testek milyen sokféleképp működnek és válnak fontossá az irodalmi szövegekben, arra is rámutat, hogy a korporalitás mennyire hasznos szempont lehet az irodalomtudományi vizsgálatokban. Földes Györgyi kötete az MTA Irodalomtudományi Intézetében működő Corpus Alienum kutatócsoport többi eredményével (pl. a kutatócsoport nevével azonos címet viselő Helikon számmal) együtt fontos szerepet játszik a test irodalomtudományi vizsgálatának magyarországi meghonosításában, és egy újabb lépés lehet afelé, hogy a nyugati politizáló elméletek sikeresen épüljenek be a magyar irodalomtudományba.

* Mosza Diána, Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott: Földes Györgyi
Test – szöveg – test című könyvének bemutatója, hozzáférés: 2019. 03. 12., https://www.prae.hu/ article/10743-lesznai-anna-szoknyajatol-indult-ndiaye-regenyeiig-jutott/

** A fogalomhasználatban Horváth Györgyit követem, aki Utazó elméletek: Angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban című kötetében ír ezekről az elméletekről. Horváth Györgyi, Utazó elméletek: Angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban, OPUS Irodalomelméleti tanulmányok, Új sorozat 15 (Budapest: Balassi Kiadó, 2014).

*** Mosza, Lesznai Anna, i. m.

(Budapest, Pesti Kalligram, 2018)

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/10-es lapszámában.

Schäffer Anett (1992, Miskolc)

Irodalomtörténész, kritikus, PhD-hallgató a Miskolci Egyetemen.