Télffy Ármin: Apám, Musil; Totti elköszön; Hű képet alkotni; Autista nagyapám fénykorában; Pornó

Apám, Musil

Még ha vissza is néznél fiam
még ha a helyemre másolnád is magad
még ha a táncoló idő zuhatagából
ki is mentenél néhány árnyat

az mindig a semmi listája lesz
a tiéd ki a túlpart felé ballag
a felejtés folyója fölött

még ha vissza is néznél fiam

Totti elköszön

Én nem tudok írni, csupán a
lábammal kifejezni magam.
Legyőztek hát, vereség ha van.
Egy kiber-faun délutánja:

menekülő nimfákra tüzel
a farkasok antiportása.
Boldogan beléjük is szállna,
de a szép mozdulatra ügyel,

ha mézsör-haj hull fehér vállra.
Semmi? Különös nem történik?
Egyhangú eső jön délutánra,

püthiai ködök kísérik.
Én nem tudok írni, csupán a
lábam visz el a vers végéig.

Hű képet alkotni

Apám megint Metallicát hallgat,
anyám ölébe hatol a semmi.
A holdas parkban nem sétál senki,
csak a csontig szabad idő ballag.

Patric Bateman a faterom’ játssza,
éjszaka mondom, mikor mindenki
ember. Próbálok mégis úgy tenni,
mintha New York-i ébredés várna.

Fiatal vagyok már agglegénynek,
könyvszagú lányokat lapoz a testem.
Bosszút forral a kirúgott lélek,

stilizált nyelvet öltök a szerepben.
Túlkoros ifjút festenek a képek,
vak szőke-barnák fejtik meg helyettem.

Autista nagyapám fénykorában

Besötétítem az életem,
és rokokó rendbe állítom.
Le-föl sétálok benne. Megnyitom
szellemem csapját, hogy hűs legyen.

Önszabva elgondolt könnyűség,
lehetnék százféle entitás.
Híreket nem hozó krónikás,
gazdátlan csaholó ebhűség.

Távol csak emlékmás, de közel
a valóság szent ridegsége.
Robotidőm magához ölel,

a scifinek sose lesz vége.
Tudom, a vérfarkas nem jön el,
csak anya vonyít a szélbe.

Pornó

Az emberek halnak, ez is csak hobbi.
Hiába nyomják, nincsenek szép gombok.
Verset öltenek a legvonzóbb csonkok.
A költők élethűbben tudnak szopni?

Nem mondható rám, hogy érzéki vagyok.
Túl átlagosan telnek a tökeim.
Nincs ujjlenyomat a gépnők kezein.
Férfiosztályon szülnek az angyalok.

Halottkéz törzsfőnök nőkre vadászik.
Ráken a háj a dörzsölt délutánra.
Átlátszó férfiak gyúrnak, kanárik

hagyják Pallasz szürke baglyát magára.
Szárnyal a képzelet, szabadnak látszik.
Álomsegg ébred a halál faszára.