Twm Morys: Közé; Aggódás; Anyám szemben velem; Elhallgatott a feketerigó; Egy hideg reggel

(versek, Gyukics Gábor fordításai)

Közé

ó, miközben a gyerekek csónakot készítenek,
egy szempillantás alatt visszatértünk
a levelek érkezése közé,
a folyón és az óceánon levő csónakok
közé, a szeder feketesége és elcsenése
közé, a történet és a nevetés
közé, április és június havának fele
közé, a szeretlek és egy hideg-zápornyi konfetti
közé, egy álmodott hajó fedélzete és egy íróasztal
közé, országunk kitörése és a nyelvünk feladása
közé, egy lakoma és egy temetés
közé, egy maszatos kéz és letörölni az ablakról
közé, emlékezni az ajtóra és felkelni, hogy kinyisd
közé

2.
Féltem, hogy közeledik a vég
azért egyedül mentem sétálni.
Neveket írtam le, színeket,
megálltam rajzolni,
de ez a nap túl rövid volt mindehhez.

Szükségem van rád, barátom! Későre jár,
és két embernek négy füle van,
négy keze, négy lába.
És amikor az egyikük szeme becsukódik,
a másiké kinyílik.

Aggódás

Egy hideg reggelen, lélegzetem
törékeny csipkéje alatt,
mint ahogy a mesekönyv nyílik,
elmentünk megnézni a tenger csodáját.

Az arany ifjú elmosolyodott,
a bokrok és ágak között
a tavasz apró csontjai,
amikor a báránymező felől felhangzott sírása.

Jég fagyott a habra,
láttam a nyíló mesekönyv
csillogó helyeit, és mindig
tengerre irányuló nézését.

Anyám szemben velem

Anyám szemben velem az asztalnál
még mindig két kézzel terít,

soha nem említi a csendet,
a mindennapok lépcsőjének hatalmas csendjét,

gyermekek nélküli, apa nélküli ház,
zsáknyi köhögés,

de mint mindig aprócska életében
most is összecsatolja az abroszt,

teljes erőből mos, takarít és vasal
egészen addig, amíg képes lesz megbocsátani.

Lenyeltem egy pofányi káromkodást:
anyám szemben velem az asztalnál

Elhallgatott a feketerigó

A mogyoró máglyáin,
elhallgatott a hamufekete rigó,
és a meleg bejött az ablakon,
hogy úgy öleljen, mint egy férfi.
Az istálló unalmából behallatszódott
a vízcsap elzárásához hasonló kutyaugatás.

A Gauloises kék füstje
messze a fejem fölé sodródott,
a nő levetette ingét és
összehúzott szemöldökkel
parázslott a füstben,
karikás szemekkel.

És amikor testünk
egy közös viharrá vált, meghallottam a madarat
és a sokáig megrekedt víz zúgását
a ház ereszcsatornáiban.
És szemei mögött
ismét megtelt a forrás.

Egy hideg reggel

Egy varjakkal zsúfolt hideg reggelen,
A nő megátkozta kilencvenedik évét,

Minden háznak a tolvaja az emlékezet
Anno volt benne egy város.

Laza, egyértelmű ecsetvonásokkal
egy hatéves fiú

lerajzolta egy virág képmását,
és otthagyta félkész állapotban.

Ahogy a nő a szívéhez
közel emelte

a tolvaj eltűnt a születésnapi virág
tüzes hevében.

(Gyukics Gábor fordításai)