Csehy Zoltán: Fogli d’album 50.

(preparált zongorára, Németh Zoltánnak)

[Kedvesem fáradt utazó]

Kedvesem fáradt utazó. Képes kivirágozni
a legváratlanabb pillanatokban, ilyenkor maga alá
hullatja langyos szirmait, pergő magját,
bozontos szöszeit. Nem tud gazdálkodni velem.
Ilyenkor az én félelmem szívja ki, mérget a sebből.
Táperő és lelki fotoszintézis.
Sejti, hová ültetem majd, de ő öblös, antik,
forró cserepekről álmodik,
olyan permetről, mely elviszi férgeit.
Egy virág legyen fáradtan is önző:
csak készítse,
adagolja magát a nagy vertikális, áprilisi útra,
virgonc sziromtajtékra, diszkrét gyökérverésre.

[Ne háborogj királylány!]

Ne háborogj királylány!
A lombikban özvegységed összetevői!
Kertedben szőke királyfiak nőnek vaskos karók mellett,
mosolyod permet, hajad trágya,
erősek, izmosak lesznek és szépek.
Erósz nyilaitól beérő Sebestyének.
A kísérlet lényege a látszat,
hogy ápold a kertben piti kis szexualitásod,
hogy triviális ösztöneidről
káromkodó kertészek
szüreteljék a sok megúnt ékszert, a sok vizsla kis tetvet.

[élénk kontratenor]

Százados lassúsággal hervad benne a forma,
mint egy Michelangelo-szoborban.
A fitneszterem kőfejtőiben túl sok a márvány. Zuhanyozz,
fehér, mert benned a szivárvány: élénk kontratenor énekel
fáradt súlyaid alatt.

[a Nagy Szakács]

Milyen a kormos madár szaga? – kérdi a királylány,
és a Nagy Szakács megint elsózza az estét. Madarat keres,
hogy kopassza, főzze. A királylány előtt csembaló,
a csembalón kotta, a kottavonalak között nagy fekete
madarak ülnek: könnyűek mégis, transzponálhatók,
serdülő áram zizeg a drótban, a szárnyasok reaktorokká híznak,
ismeretlen erőműveket formáznak furcsa kis mesékhez.

[mintha csillag lenn e]

A gyógytündér konfliktusba kerül a belső sötéttel:
nem látja a műtétben a szikét. Műtét
koromsötétben: ez a specialitása.
A töklámpás szétrohadt a mécses körül,
a faggyú elcsöppent, maradt egy kis, barna tégely,
a fény kihűlt, maradék belső szerveivel.
Néha világít valami, mintha csillag lenne,
mely épp most fullad bele egy küklopsz homlokába.

[a banya]

És a vitéz ment, mendegélt lassan, lassacskán,
egy banyába botlott, aki lovat operált.
Nem férsz bele a lóba, te baka. Nem
nyerítesz alám iramot. Nem izzadsz
alám vágtát. Nehéz a banyák sorsa,
ha a vitézek ló nélkül, gyalog járnak.

[a mű]

A lidérc a szexshopban lakott: és
elindult éjjel a szokásos útra. A farkasmenyasszonnyal
ilyenkor randizott, aki nem szoptathatta nyugodtan
Romulust és Remust. Rómát nem tudták megnemzeni,
mert az elcsent mű sokkal-sokkal szebb volt,
mint a testhez csatolt eredeti.

[túl sós lesz]

Az óriásnak egy lépés a tenger,
a hétmérföldes förtelem. Az óriás egy állvány,
melyen szikla, növényzet, szőr terem.
Ha átrendezik a teret, nem lehetsz vele,
mert rád dől a felhalmozott víz,
és hirtelen túl sós lesz a vizezett szerelem.