Petneki Noémi: A fordító utószava

A XIX. században a három részre szakadt Lengyelország nyelvének és kultúrájának megtartásában, valamint a nemzettudat formálásában és ébren tartásában óriási szerep jutott a nőknek. Nem csoda, hogy a lengyel irodalomban már ekkor sok erőteljes női egyéniség akadt. Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy szinte mindannyian sutba dobták a konvenciókat, feszegették a társadalmi normák határait. Narcyza Żmichowska, a feminizmus egyik előfutára, aki Petőfi korában vált híressé, tanárként dolgozott, szivarozott és (a cári cenzúra dacára) érzelmektől fűtött levelezést folytatott más női írókkal és aktivistákkal. Később Maria Rodziewiczówna, számos ma is kiadott érzelmes regény szerzője apja halála után nemcsak fokozatosan átvette birtokai irányítását, hanem rövidre vágta a haját, férfiasan öltözködött, és nőkkel élt együtt – ugyanúgy, mint Maria Dulębianka festőnő és publicista, aki a lengyel Nemzeti Dal/ Szózat emblematikus szerzőjének, Maria Konopnickának volt az élettársa. A helyzet később, a XX. század első felében sem változott sokat. Zofia Nałkowska, a kiváló prózaíró és riporter (akinek az apja egyébként hősünk szerzőtársa volt, némi extrákkal) több zátonyra futott házasság és kapcsolat után szintén női partnert választott magának, ahogyan Maria Dąbrowska is élete vége felé egy másik írónővel, Anna Kowalskával élt együtt. Egyikük sem volt azonban annyira radikális, mint Maria Komornicka, aki tizenéves korától feszegette azokat a magánéleti, társadalmi és irodalmi korlátokat, amelyekkel szembetalálta magát, s ennek közvetkeztében magánéleti, társadalmi és irodalmi botrányokat kavart. Nőként és írónőként nem talált kiutat helyzetéből, ezért nemet és nevet változtatott. Éppen ez a szimbolikus szabaddá válása hozta magával az igazi külső rabságot: büntetése a családból, a társadalomból és az irodalmi körökből történő kirekesztés és a feledés lett. Halála után azonban búvópatakként jelentek meg időről időre szövegeinek kiadásai és a róla szóló visszaemlékezések. Később a feminista kritika értelmezte újra alakját (Maria Janion), majd ennek közvetítésével a queer theory fedezte fel – így többek között Izabela Filipiak foglalkozott vele, aki a rendszerváltás utáni feminista irodalom egyik meghatározó alakjává vált, és a női írók közül elsőként vállalta fel nyíltan másságát (azóta ő is nevet is váltott: Izabela Morskának hívják). A Komornicka-bibliográfiát 2011-ig összegzi Barbara Stelingowska tanulmánya, amely összeállításunkban is szerepel. A szerzőről szóló irodalom azóta jelentősen bővült. Maga Stelingowska két kötetben jelentette meg Az idilli költészet könyvében szereplő művek beható elemzését.1 Komornicka más művei szövegkiadások formájában látnak napvilágot.2 Az utóbbi években egyre nagyobb fény vetül a transzneműség és a nem-bináris identitás kérdéseire, így Komornickát is vizsgálják ebből a szempontból.3 Brygida Helbig az előző tanulmányban említett monográfiája mellett népszerűsítő kvázi-regényt is írt a költőről (hiszen – indokolja – „ki olvassa a tudományos műveket”), Marta Konarzewska pedig filmforgatókönyvet készített róla.4 A helyzet azonban korántsem olyan rózsás, amilyennek a felsoroltak alapján tűnik. Film egyelőre nem készült a forgatókönyvből. Mind a szövegkiadások, mind a szerzőről szóló monográfiák a megjelenésük után hamar elfogynak, és a könyvtárakban is nehezen hozzáférhetők.5 A szerző műveiből csak kevés található meg az interneten, és bár pl. a Chimera folyóirat összes kötetét digitalizálták, nem kereshető, tehát nem ad találatot a böngészőben. Az idilli költészet könyve a mai napig nem jelent meg teljes egészében nyomtatásban, és csak Varsóban, mikrofilmen olvasható; ezenkívül számítógépre átírva, feldolgozva várja, hogy egy kiadó érdeklődése felkeljen iránta. Így Komornicka mind a mai napig főként két csoport: az irodalomtörténészek és (a költő saját terminusait használva) a „mások” (odmieńcy), a „nem teljesen születettek” (niedorodzeni) érdeklődési körében marad. Helyzetét csak rontja, hogy neve hasonlít a bevezetőben említett Konopnickáéhoz. Már az ő korukban előfordult, hogy összekeverték őket, ma pedig minden vele foglalkozó azt tapasztalja, hogy – ha akár művelt közegben is – szóba hozza, azt hiszik, rosszul ejtette ki Konopnicka nevét. „MK-POW” (ez a monogram szintén a költő saját leleménye) a mai napig vár arra a pillanatra, amelyet ő maga anticipált 1909-ben egy elmegyógyintézetből írt levelében: „Teljesen biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb rehabilitálnak.”

A fenti összeállításba Komornicka különböző alkotói korszakaiból, műfajaiból és témáiból válogattunk, hogy az olvasó aránylag hű képet kaphasson munkásságáról. A műveket Barbara Stelingowska tanulmányával egészítettük ki, amely a szerző életrajzának minden fontos elemét tartalmazza, és izgalmas módon követi végig test- és identitásszemléletének változásait.

Az első mű, amelynek részletét közöljük, Az ifjúság mennyországa című esszé (1896), amelyet Komornicka cambridge-i egyetemi tapasztalatai alapján írt. A húszéves szerző rendkívüli éleslátással és metsző iróniával írja le a diákéletet és az egész angol társadalmat, különös tekintettel a nők helyzetére (erről szólnak az idézett részletek). Azt, hogy megállapításai mennyire helytállóak, a mai olvasó látja igazán. Mi már tudjuk, hogy az emancipáció hagyománytisztelő válfaja valóban nem vitt sikerre, és a brit nők csak a szüfrazsettek radikális fellépése után, 1918-ban kaptak választójogot. Azt is tudjuk, hogy „Oxbridge” még sokáig nem engedte be a változás szelét. Virginia Woolf ugyanabban a cambridge-i kollégiumban – a Newhamben – tartotta meg a Saját szoba alapjául szolgáló előadásait, ahol harminchárom évvel korábban Maria Komornicka ütközött ugyanazokba a falakba.

Komornicka recepciójához és az összeállításunkban szereplő tanulmány kiegészítéseképpen is fontos tudni, hogy a szerzőnek a testiséghez és a női nemhez való viszonya nem konstans. Legalább egy olyan korszak volt az életében, amikor a győztes női szexualitást kívánta megénekelni. Ennek a korszakának termése az 1899-ben írt Mesék. Zsoltárok kötet.

A kötet két „mesét” és három zsoltárt tartalmaz. Az első mese (Apa és lánya – O ojcu i córce) a fantasztikum eszközeivel mondja el egy mérgező, diszfunkciós család történetét, ahol a zsarnoki apa ellehetetleníti lánya önálló életét és szexualitásának kibontakozását, vagyis a lány abszolút vesztessé válik. Az első mese „párja,” az összeállításunkban szereplő Androniké (Andronice) egzotikus-hellenisztikus  környezetbe helyezett történet, amelyben a nő győzedelmeskedik a szerelmes férfi felett. A zsoltárok első darabja, a Vágyakozás szintén szerelmes költemény, amely az Énekek Éneke konvenciójában és stílusában íródott, egy különbséggel: nem párbeszédről van szó. A költemény lírai énje ugyanis végig azonos marad, ráadásul rendkívül tudatos és erős testtudattal rendelkező női én. Virágnyelven ugyan, de egyértelműen leírja a női nemi szervet, vágyat és kielégülést – a megszállt Lengyelországban nem volt női író, aki ezt korábban meg merte volna tenni.6 Összeállításunkban csak egy rövid részletet idéztünk a költeményből; a folytatás a szerelmes elvesztéséről szól, a kielégülés helyébe űr támad. A másik két zsoltár (Haldoklik az Úr, Az Úrhoz) vallásos mű. Lírai alanya hímnemben szólal meg; ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Komornicka már itt készült nemi identitása megváltoztatására. Hiszen a hagyomány szerint a bibliai százötven zsoltár szerzője, előadója és alanya Dávid király, és a lengyel zsoltárfordítások is természetesen hímnemet használnak az

„én” jelölésére. Ne feledjük azt sem, hogy a lengyel nyelvben az általános alany a mai napig hímnemű (ennek tudatában egyébként Komornicka későbbi „átváltozása” is jobban érthető – nem női, hanem általános emberi hanggá kívánt válni). Mind a Mesék, mind a Zsoltárok kiváló stílusérzékről tesznek tanúságot. Csak sajnálhatjuk, hogy a korabeli kritika nem méltatta értéküket.7 Őszintétlennek, mesterkéltnek, kaotikusnak bélyegezték a műveket, holott egyes korabeli irodalmi művekkel összehasonlítva ma világosnak, érthetőnek tűnnek, és stílus-, ill. mítoszteremtésük is beleillik a századforduló esztétikájába. Az Andronikét Oscar Wilde meséivel, ill. drámájával, a Salomével is párhuzamba kellene vonni, főleg hogy Wilde életútja óriási hatást gyakorolt Komornickára.8  Egy másik korabeli kritikus, Wacław Wolski csalódását fejezte ki amiatt, hogy a női szerepek ellen lázadó Komornicka a kötetben „behódolt”, és a férfiközpontú nőképet helyezte előtérbe. (Vagyis: bármit tesz egy női szerző, megkapja a kritikát.) Sajnálatos, hogy Maria Janion is osztani látszik Wolski véleményét.9 Azóta már készült olyan beható tanulmány, amely kimutatta az Androniké női szemszögét (egyúttal pedig európai, platonisztikus és gnosztikus összefüggésekben is vizsgálja a művet.10 Azt se feledjük el, hogy a kötet egy huszonhárom éves fiatal nő műve volt, aki előtt új életszakasz nyílt meg (a házasság), új témákkal kísérletezett („istenes” verseket is itt jelentetett meg először), más témákkal (szülő-lány kapcsolat) pedig egyszer és mindenkorra le akart számolni. Nem csoda tehát, hogy más regisztereket használt, mint korábbi műveiben.

Rendkívül változatosak Komornicka folyóiratokban publikált művei, amelyek az 1900-as kötet után, de még az 1907-es tragédia előtt jelentek meg. Versciklusokat, elbeszéléseket, esszéket jelentetett meg. Ide tartozik az emblematikus Válaszúton és a kísérteties, cím nélküli pszichomachia (Komor, felleges éjjelen…). És ide tartozik a Fekete lángok-ciklus is – ebből a Titok című verset közöljük, amely úgy is értelmezhető, hogy a költő énje tudja már, kicsoda valójában, de még nem meri nyilvánosságra hozni.

Az Intermezzo című elbeszélés egy „magyar” cigánylány viszontagságairól szól. A természet kiteljesedésekor – a tavasz utolsó napján – az „istennő”, „[esthajnal] csillag” hívja vándorlásra; a város, a társadalom világában azonban csavargónak minősül, és mindjárt automatikusan hozzátapad a „tolvaj” és a „prostituált” jelző is. A rendőrség nőgyógyászati vizsgálattal töri meg, vagyis gyakorlatilag testileg-lelkileg megerőszakolja. (Azt se feledjük el, hogy a mű Lengyelország felosztásának idején készült, a szerző szülő- és lakhelyén a rendőrség a cári hatalom megtestesítője volt.) A közölt részlet drámai tömörséggel és átlagon felüli pszichológiai érzékkel ábrázolja az elkövetők és az áldozat viselkedését, reakcióit. Több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a maga teljességében tudjuk értékelni a műben kifejtett problémát. Ma értünk meg, ma értünk fel hozzá.

Az idilli költészet könyve, ahogy már említettük, teljes egészében nem hozzáférhető. Töredékei szövegkiadások részeként, szakirodalmi idézetek formájában, internetes magánprojektekben érhetők el. Az itt megjelentetett költemények az 1996-ban kiadott versválogatásból származnak. Az Előszó, a Megtaláltalak és A remény himnuszai a kötetet átmeg átszövő transzcendens vágyakozás kifejezése. A rendelkezésre álló versekből olyanokat válogattunk ki, amelyek jól tükrözik a költő világnézetét. Köztudott, hogy a századforduló és századelő emberét érdekelték a távoli kultúrák, a szinkretista világmagyarázatok. Komornicka-Włast saját műveiből is tudjuk, hogy az Upanisádok és a teozófia hatása alatt állt, hogy szorgalmasan meditált és jógázott, egyúttal azonban kötetének forrásai között A katolikus egyház katekizmusát is megnevezte, és templomba járt (ott nem merték gúnyolni). A grabówi plébános személyében megértő lélekre találhatott, mert rendszeresen járt gyónni, és Az idilli költészet könyvét is nála helyezte letétbe.11 Így menekült meg a kézirat a pusztulástól – Włast többi műve, melyekről egy levelében tesz említést, a második világháborúban a grabówi udvarházzal együtt a tűz martalékává váltak.

Az „idilli” költészet más darabjai a régi élet emlékképei vagy a kórházi viszontagságok leírásai, de szerepelnek benne egészen groteszk, kuplészerű vagy a gyermekversekhez közelítő darabok is. A Gyerekek, gyerekek… kezdetűt Stelingowska tanulmánya említi, és nála találhatjuk a mű egyfajta életrajzi értelmezését is (a költő sokat szenvedett a csúfolódó gyerekektől). Az eredeti mű a magyar mondókához hasonló gyermekdal átköltése.

Piotr „Odmieniec” Włastnak két nagy vágya volt: a teljes átalakulás és a repülés. Kétezer éve nem az igazi költő ismérve mindkettő? Horatius írja az Ódák második könyvének híres záródarabjában (a pontosság kedvéért, frappáns fogalmazása miatt idézzük szó szerinti fordításban): „Szokatlan, erős szárnyakon szállok a híg levegőben én, a kettős formájú [költő], nem időzöm már hosszabban a földön – legyőzöm, magam mögött hagyom a Város irigységét.”12 Az óda folytatása részletesen leírja a költő-én szimbolikus metamorfózisát: hattyúvá változik, majd berepüli a(z akkor ismert) világot, s az összes nép ismerni fogja. Ne gyászolják, hiszen sírja üres. – Vajon nem szinte szó szerint erre vágyott Piotr Włast?

Szerzőnk maga megtette, amit megtehetett. Megtette a történelem is: Az idilli költészet könyve szinte csodás módon vészelte át a háború viszontagságait. Most a miénk, az utódoké a felelősség, hogy szélesebb körben és lehetőség szerint más nyelveken is ismertté tegyük, köztük egy olyanon is, amely megszabadítja a szerzőt és műveit a (nyelvtani) nemek kínzó kötelékeitől.

—

1    Barbara Stelingowska: Poezja „idylliczna” Marii Komornickiej. T. 1. Szkic interpretacyjny, Siedlce, 2017, online: https://repozytorium.uph.edu.pl/bitstream/handle/11331/2088/Stelingowska.Barbara_Poezja%20idylliczna.pdf ?sequence=4 (Hozzáférés: 2020. 03. 15.); T.

2, Dialog, idylla, romans. Siedlce, 2019.

2    Maria Komornicka: Baśnie ; Psalmodie. oprac. i opatrzyła wstępem Katarzyna  Turkowska,  Łódź, 2013; Maria Komornicka:  Utwory wybrane, Warszawa, 2016. Ide kapcsolható Edward Bulwer-Lytton angol  konzervatív  politikus  és  író  okkult-fantasztikus-szerelmi-történelmi kalandregénye, a Zanoni is, amelyet Maria Komornicka fordított lengyelre (Edward Bulwer  Lytton:  Zanoni.  Opowieść o różokrzyżowcu. Romans mistyczny z czasów Rewolucji Francuskiej. Przekład  Marii  Komornickiej,  Wydawnictwo  Armoryka,  Sandomierz, 2015 – előszó és magyarázatok nélküli kiadás).

3    Karolina Krasuska: Płeć i naród : trans/lokacje : Maria Komornicka/Piotr Odmieniec Włast, Else Lasker-Schüler, Mina Loy. Warszawa, 2012.

4   Brygida Helbig: Inna od siebie, Warszawa, 2016; Marta Konarzewska: Włast – a Lengyel Filmművészeti Intézet (PISF) Script PRO díjának 2018-as nyertese.

5      Krakkóban, ebben a papíron hétszázezres, a valóságban milliós egyetemi városban közkönyvtárban nem érhető el sem műveinek kiadása, sem a csak róla szóló irodalom. Műveinek kiadásai a legnagyobb egyetemi gyűjteményben,  a Jagelló Könyvtárban is csupán archív példányban szerepelnek, és ott, ill. a lengyel szakon helyben olvashatók.

6      Stanisław Przybyszewski, a lengyel századforduló egyik legismertebb képviselője férfiként nyíltan tehette kozmikus erővé a férfi szexualitást, sokkal naturalisztikusabb és drasztikusabb képekkel – ld. 1890-ben megjelent Requiem aeternam c. művét, pl. itt: https://wolnelektury.pl/media/book/ pdf/przybyszewski-requiem-aeternam.pdf (Hozzáférés: 2020. 03. 04.)

7   Ld. erről részletesebben: Katarzyna Turkowska előszavából, in M. Komornicka: Baśnie. Psalmodie i. m. 24–39.

8   M. Komornicka:  Oscar Wilde –  apokryf idealny, in  Chimera t.  IX (1905), 475–482. Letölthető innen: https://jbc.bj.uj.edu.pl/dlibra/publication/288759/edition/275555 (Hozzáférés: 2020. 03. 16.). Komornicka és Wilde kapcsolatát a szakirodalom is elemzi, ám mindenekelőtt a transzneműség (Krasucka), ill. a két szerzőnek tulajdonított nőgyűlölet (Janion) szempontjából ahelyett, hogy műveiket vetné alaposabb elemzés alá, ami jó példa arra, hogy Komornicka „transzformációja” nemegyszer elhomályosítja munkásságát.

9   Ahogy  Kataryna  Turkowska  is   megállapítja  (ld.   6.   jegyzet):  a kritika  „ideológiai szócsatározásba torkollott.” Filipiak részletesen idézi Wolski és a vele polemizáló feminista publicista-oktató, Iza Moszczeńska cikkeit, amelyek teljesen elrugaszkodtak a kötet témájától (I. Filipiak: Obszary odmienności, Gdańsk, 2006, 61–67.).

10    Marta Zofia Bukała: Andronice Marii Komornickiej – między kreacją femme fatale a gnostycką transgresją. Annales Universitatis Mariae Curie-Skłodowska, Lublin – Polonia, vol XXXII (2014), 175–198.

11    Ld. a szerző unokaöccsének visszaemlékezését: Stanisław Nałęcz Komornicki: Z tajemnic spalonego dworu, in Porozmawiajmy o Marii Komornickiej. Materiały z sesji popularno-naukowej zorganizowanej z okazji 60. rocznicy śmierci Marii Komornickiej w Muzeum im. Kazimierza Pułaskiego w Warce, Warka, 2009, 7–8.

12    Hor. C. II, 20, 1–5: Non usitata nec tenui ferar / Pinna biformis per liquidum aethera / Vates neque in terris morabor / Longius inuidiaque maior / Urbis relinquo.