Nagy Hajnal Csilla tárcája

Alagi Mihály felvétele

Január. Nyelved helyén a szavak

– Szóval most már több, mint három órája beszélünk – újságolja, és elnyom egy ásítást.
– Kellett neked ennyivel lemaradni az időben!
– De most már csak percek kérdése, és csatlakozom én is az újévhez. Kicsit… félek
tőle.
– Fölöslegesen félsz. Azt kell mondjam, az első három óra alapján sokkal jobb, mint
az előző.
– Na, mesélj nekem 2021-ről – mondja nevetve onnan a hűvös északnyugatról.
– Hát… még mindig esik az eső, az igaz, és a madarak még mindig nem csiripelnek, mert éjjel három óra van, az utcára még két óráig nem lehet kimenni, és úgy látszik, a pezsgőm is elfogyott, valamint nem is igazán hiszek én az ilyen „új kezdetekben”, de… a visszaszámlálás után megjelent valami a levegőben, a csillogó-villogó színes tűzijátékokon kívül is. Nehéz volna megragadni, de nem is olyan fontos most már, mert nemsokára te is szembesülni fogsz vele.
– Ez egyáltalán nem hangzik rosszul. De azt el akartam mondani, még idén, vagyis neked már jövőre, időn és téren túl és kívül tehát végül is, hogy… sokkal kevésbé lett rettenetes ez az év, mert benne voltál. Várj… úgy mondtam, ahogyan akartam? Valamit biztos nem egyeztettem, amit egyeztetni kellett volna ebben a mondatban… de talán érted a lényeget. Meg akartalak köszönni. Hallom, hogy mosolyogsz.
– Ó, bizony, a hangok is sokkal tisztábbak és egyértelműbbek lesznek 2021-ben.
– Te nem hallod, hogy én mosolygok?
– De, igen, én is hallom. De a hallás mint jelenség is óriás fordulatot vett.
– Ennyi jó hírrel már nem is tudok megbirkózni!
– Ezt még nem is mondtam? Mostantól nem kell semmivel sem megbirkózni! Továbbra is rengeteg minden fog történni, őrületes mennyiségű dolog, jó és rossz egyaránt, de ki lehet választani, hogy mi az, ami beférkőzik az agyadba. Nincs többé döntésképtelenség sem, mert ha akarod, csak egyetlen lehetőséggel szembesíted magadat, és az a lehetőség lesz a legjobb lehetőség, bármi történik is.
– Ez esetben mondd még!
– Negyvenhárom új gyümölcsfélét és harmincöt új zöldségfélét fognak feltalálni, köztük egy húsízű zöldséget is, aminek elsőre nem mindenki fog örülni, de végül egy újfajta békét hoz el erre a világra. Azt még nem lehet tudni, hogy ez pontosan hogyan fog történni, de nem kell aggódni.
– Aggódni mondjuk, speciel, azt sosem kell.
– Igen, de idén már nincs is miért, ez a nagy különbség. És így persze könnyű. Azt lehet mondani, hogy akkor ez túl könnyű. Meg hogy ugyan mivel érdemeltük ki ezt az egészet, a rengeteg új termést meg ilyeneket, mert a hét újfajta dióról még nem is beszéltem, de szóval… semmivel sem kellett kiérdemelni. De ez az egész mind nem számítana, viszont, tudod, mi fog még történni 2021-ben?
– Nem tudom, te vagy az, aki már tudja, mondd el!
– Kapaszkodj meg… szabadon engedik Brendan Dassey-t!
– Te jó ég, végre! Észhez tér a kormányzó?
– Azt még nem lehet tudni, pontosan mi fog történni, és azt sem, hogy pontosan mikor, bár a remények és az előrejelzések az év első felére engednek következtetni, de a lényeg, hogy a következő hálaadást már a családjával fogja tölteni. E tekintetben eltéveszthetetlenek a jóslatok.
– Még sosem vártam ennyire az éjfél túloldalát.
– Na, akkor most már készen állsz? Ha jól látom, lassan elkezdhetünk visszaszámlálni.
– Lesz ami lesz, csak legyen az, ami legyen!
– Akkor tehát… tíz, kilenc…
– …nyolc, hét, hat…
– …öt, négy…
– …három, kettő, egy, megérkeztem!
– Éljen! Légy üdvözölve az üdvözülés évében!
– Áh, alig hittem el, hogy tényleg eljön ez a nap.
– Nem kellett elhinned, mindig úgy volt, hogy eljön. Jó, nem mindig, de általában. De most már biztos volt.
– Zsibbad a karom…
– Ez az első gondolatod?
– Körülbelül a hatodik, hé!
– És… mit érzel?
– Hm. – Hallom, ahogy ízlelgeti a levegőt. – Nem tudom. Amiket elmondtál, azt szeretném érezni. De egyelőre annyit érzek, hogy
zsibbad a karom és rettenetesen fáradt vagyok.
– Adj neki egy kis időt.
– De mindez, amit elmondtál, ezek… ezek biztos dolgok, ugye?
– Hát… kicsit benne volt, hogy szépítenem kellett az egészet, mert nagyon, nagyon fontos volt, hogy te is átérj ide hozzánk 2021-be. De
sajnos egy kicsit több a felelősségünk, mint amennyit elárultam.
– Valahol éreztem, azt hiszem.
– De minden, amit mondtam, igaz. Csak nagyon fontos hozzá,
hogy mi is itt legyünk.
– Mi vagyunk fontosak?
– Nem, dehogyis, mi csak… mi csak mi vagyunk. Az a fontos, ami van. És a mi felelősségünk végeredményben leginkább annyi, hogy mi is legyünk.
– Tulajdonképpen nem érzem magam becsapva.
– Sohasem csapnálak be. Minek, ugyanis?
Fáradtan felnevet a vonal túlsó végén.
– Köszönöm.
– Akkor most alszunk egyet?
– Igen. Kipihenjük ezt a nagy utazást.
– Jó éjszakát.
– Jó éjszakát.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/2-es lapszámában.