Mărcuțiu-Rácz Dóra: a kivétel erősíti a másikat

„A véres szőrből kiálló hátsó lába
egyenletes, kínos ütemre rángott,
ült a fél kutya, nyitva volt a szája,
és láttam a szemén, hogy mindent látott.”
Tóth Krisztina: Kutya

anyám szerint kétféle sofőr miatt
lesz forgalmi dugó a nagyhídon:
aki női sofőr, és aki annyit
boldogtalankodik,
hogy akár nő is lehetne.

amikor ezt elmesélem az
oktatómnak, csak nevet, és
szól, hogy ne menjek annyira
az út szélére, mert meghúzom
a kocsit,
tartsam mindkét kezem a kormányon,
az ilyesmiért elvághatnak a gyakorlati vizsgán.
mindenki meg tud tanulni vezetni,
magyarázza, csak rendszerint
a nőknek több alkalom kell.
ez nem vélemény, ez
pusztán statisztika,
de
vannak kivételek.

anyám is azt mondja, hogy
vannak kivételek, amikor a dugóban
állunk, de úgy tudom, hogy
rendszerint
nincsenek.
én is felismerem, hogyan parkol
egy gazdag nő, hogyan egy
túlhajszolt családanya, hogyan
parkol egy papucs, hogyan
parkolnak a taxisok, a cocalárok,1
és hogyan a kivételek.

a huszonnyolcadik órámnál tartok,
amikor valami megreccsen az
első kerekek alatt. az oktatóm
azt mondja, csak egy palack,
én azt hiszem, macska.
két macskánkat ütötték el eddig,
és egy kutyánkat, de arra nem emlékszem,
kicsi voltam még, mesélem az oktatómnak.
ha elütnék egy állatot, soha többé
nem ülnék volán mögé.

a reccsenés óta
hektikusan figyelem a táblákat,
egyszer majdnem
lefullasztom a motort.
plusz órákat veszek.
az oktatóm próbál meggyőzni arról,
hogy ez rossz hozzáállás, ha
figyelmes vagyok, betartom
a közlekedési szabályokat és
időben fékezem, nem eshet
bajom se nekem, se a macskáknak.

a times new roman egyszer
lehozott egy álcikket egy férfiról
aki le akart pihenni három-négy órára,
és hogy végre csend legyen a lakásban,
elküldte a feleségét parkolni.
nem szoktunk nős vicceken nevetni
az oktatómmal, akkor sem,
ha nők mesélik.

az oktatóm nem állatvédő,
nem tudja, miket írnak az állatvédők
facebook-csoportjában azokról,
akik elütnek egy állatot,
és ott hagyják az úttesten.
vitezoman.2
szörnyeteg.
hülye picsa.
pszichopata állat.
ez is szopott a jogsiért.

hónapokkal később sem növöm ki
a rossz szokásaimat.
anyám a hátsó ülésen ül, én vezetek,
apám az anyósülésen magyarázza,
hogy túl előre állítottam a székem,
úgy parkolok, mint egy nő,
akit nem tanítottak meg
rendesen vezetni,
és ha még sokszor fullasztom le az autót,
kinyírom az akkumulátort.
ráadásul sosem indexelek, pedig
ez az autó aztán minden, csak nem bmw,
lakott területen hetvennel megyek, pedig
ő sosem mutatott ilyen példát nekem.

már messziről megdudálom
a kutyákat az út közepén,
de gyalogosokat és biciklistákat nem.
nem fél attól, hogy balesetet okoznék, de
leszögezi, nem fizet ki a nevemben
egy büntetést sem,
tanuljak csak a saját hibáimból.

apám könnyen beszél,
férfi, kerüli a forgalmi dugókat,
minden macskánkat ő temette el,
időben fékez,
eddig sosem karambolozott,
és sosem ütött el állatot az úton.

sosem mondtam el neki, hogy lehet,
elgázoltam egy macskát,
nem tudja, hogy harmadéves korom óta
nem eszem húst, amikor nem vagyok otthon,
és azt sem, hogy haragszom azokra,
akik nevetnek a nős vicceken.

hirtelen félrerántom a kormányt,
átmegyek a szembesávba,
duplacsíkon,
lakott területen,
ki akartam kerülni a döglött macskát,
magyarázom, amikor megkérdezi, hogy
mi ütött belém,
miért nem fékeztem,
nem is jeleztem,
kit érdekel a kurva macska,
én azokért felelek, akik az autómban ülnek,
húzzak félre, ha elfáradok, de soha,
többé
ne csináljak ilyet.

elmondanám neki is, amit az oktatómnak,
hogy egyszer elütöttem egy palackot,
amiről azt hiszem, macska volt,
hogy sose vezetnék többé, ha tudnám, hogy
balesetet okoztam, hogy öltem, és hogy
a vezetéshez nemcsak pszichés alkalmatosság,
de önbizalom is kell, azért vezetnek a nők
olyan szarul, azért van miattuk dugó
reggelente, és azért húzzák előrébb az ülést,
mert rövidebbek a lábaik, és mert
mindig bizonyítaniuk kell, hogy
egyébként jól vezetnének,
hogy ők a kivétel, amelyik erősíti a törvényt.

félrehúzunk, apám megigazítja a széket
és a tükröket, anyám visszaül előre, én
meg ledőlök egy kicsit hátul,
tettetem, hogy alszom, mint gyerekkoromban,
eszembe jutnak a régi szép idők, amikor
vezetni tanultam,
rossz vicceket meséltünk egymásnak az
oktatómmal,
és nem mertem meghívni egy kávéra
gyakorlati vizsga után, mert
a három nő közül én voltam az egyetlen,
aki átment.

apámmal másnap kocsikázni megyünk,
én vezetek, ő lassan és halkan magyarázza,
hogyan vezessek úgy, hogy tovább
tartson az autó, és kevesebbet fogyasszon,
fontos a környezettudatosság, ahogy
a macskák, ahogy a gyalogosok és biciklisták,
előttem egy nő hajt iszonyú lassan,
nem előzzük meg.
túl sok minden lett túl fontos.
a séta után büszkén szállok ki a kocsiból,
nem fullasztottam le a motort sem,
ma nem voltam gyilkos, ma
én voltam a kivétel,
a törvény pedig
eddig sem szorult erősítésre.

—

1 Lecsúszott, nagyzoló férfi.

2 Sebességmániás sofőr.