Louise Glück: Éjfél; Szirén (versek Gyukics Gábor fordításában)

Éjfél

Beszélj hozzám fájó szív: milyen nevetséges
küldetést találsz ki magadnak
a sötét garázsban zokogva
zsáknyi szemeteddel: nem a te dolgod
kivinni a szemetet, a te dolgod kiüríteni
a mosogatót. Megint úgy hencegsz, mint
gyerekkorodban, hova tűnt sportos éned,
hírhedten gúnyos szenvtelenséged?
Aprócska holdfény érinti meg a törött ablakot,
kicsiny nyári holdfény, a föld mindig kész
gyengéd mormolása –
így kommunikálsz a férjeddel, nem felelsz,
amikor hív, vagy így viselkedik egy szomorkodó
szív: egyedül akar lenni a szeméttel? A helyedben
elgondolkoznék a jövőről.
Tizenöt év után a hangja kissé elfáradhatott, néha,
amikor éjszaka nem felelsz neki, akkor más fog.

Szirén

Bünöző lettem, amikor szerelembe estem.
Előtte pincér voltam.

Nem akartam veled Chicagóba menni.
Feleségül akartam menni hozzád. Azt akartam,
hogy szenvedjen a feleséged.

Azt akartam, hogy olyan színdarab legyen az élete,
amelyikben minden szerep szomorú.

Gondolkozik így
egy rendes ember? Elismerést

érdemlek bátorságomért –

Utcára néző teraszodon ültem a sötétben.
Tisztán láttam mindent:
ha a feleséged nem enged el
akkor azt bizonyítja, hogy nem szeret.
Nem akarná, hogy boldog legyél
ha szeretne?

Most azt gondolom, hogyha
kevésbe éreznék így, akkor
jobb ember lennék. Jó
pincér voltam.
Elbírtam egyszerre nyolc italt.

Elszoktam mondani neked az álmaimat.
Múlt éjjel, egy nőt láttam ülni egy sötét buszon –
sírt az álmomban, a busz egyre távolodik.
Integet az egyik kezével: a másikkal
egy kisbabákkal teli tojásosdobozt simogat.

Az álom nem menti meg a lányt – 1

Gyukics Gábor fordításai

1 A versek a szerző Meadow Lands című kötetében találhatóak.