Kazal P. Jenő levele Tsúszó Sándornak (Közreadja: R. Nagy Krisztián)

Liam Moody felvétele

A Magyar Tsillag válasza

Kedves Sándor,

Kazal Jenő vagyok, a Magyar Tsillag mívesirodalom rovatának főszerkesztője. Nagy örömmel fogadtuk levelét, mindig mámorító, amikor fiatal, névtelen, mondhatni jött-ment (a szó minden negatív konnotációját mellőzve értem ezt, Kedves Sándor!) alkotók felkeresnek minket, és lelkük legmélyebb bugyrait hajlandóan feltárják cinikus szerkesztői szemünk előtt, papírra rót ritmikus betűik és írásjeleik (és persze szóközeik, ne felejtsük el a szóközöket, kérem szépen, hiszen mit érne egy költemény szóközök nélkül?) által, remélve, hogy komor, kérges irodalmár bőrünket sikeresen áthasítja majd mondanivalójuk, könnyünk kicsordul, de csupán annyira, hogy ne ázzon olvashatatlanná a dicső papiros, mely jelenleg kizárólagos vászna egy mesterműnek – egy olyan mesterműnek, amelyt, bármennyire is szorít a büdzsé, a határidő, a nyomda igazgatójának rosszalló szemöldöke (skandallum, tudom, de így megy ez), kényszerűen tudni véljük, le kell közölnünk a Magyar Tsillag következő számának lapjain. Sándor! Költeménye, az „Eláh-kozott völgye árnyékba borul” mélyen megragadott, mind engem, mind szerkesztőtársaimat, de jelen formájában, sajnálattal kell kimondanunk, nem áll módunkban leközölni. Eme álláspontunk azonban változhat, ha néhány apró módosítást tudna eszközölni. A versforma széttartó, a gondolatritmus pedig, úgy véljük, időnként hátbabicskázza önmagát, ami önmagában nem volna probléma, de az önbicskázás alakzata, úgy érezzük, nem fér össze a klasszikus bibliai parittyagyilkosság motívum szentimentális jelentőségével. Javasolnám, hogy a parittya metafórát modernizálja, Sándor, cserélje szuronyra – a szurony konzisztensebb regisztert fog képezni a kolonialista rezsim utalásainak milliőjében (Kongó, banán, homok). Ha már itt tartunk valószínűleg a vers javára válna, ha erősebbek lennének ezek a gyarmati rendszerre kitérő motívumok (gondolok itt ilyesmikre: „Fa” helyett „pálma”, „bérszámfejtő” helyett „számvevőtiszt”, ésatöbbi – ezek csak ötletek, persze, véletlenül sem szeretnék presszionálni). Mindenképp biztatnám a további rendíthetetlen munkára Tsúszó úr, az irodalom kikövezetlen út, néhol csupa sár, másutt benőtte a gaz, helyenként éhes vadállatok kószálnak rajta, sőt előfordul az is, hogy egy másfél kilométeres szakaszát elvitte az ár – nehéz út tehát, de, és higgye el kedves Sándor, ezt mint hajdani útépítő kubikos mondom, a legjobb órabért a nehéz utakért adják.

Nagy tisztelettel, és mihamaribb válaszlevelében bízva,
Kazal P. Jenő
Magyar Tsillag főszerkesztő
Budapest, 192x. 04. 19.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/5-ös lapszámában.

R. Nagy Krisztián (1991, Dunaszerdahely)

Budapesten él, az ELTE bölcsészkarán végzett, prózát ír. 2017-ben jelent meg első novelláskötete, Szúnyog a negyedik falon címmel.