Sirbik Attila: 34 – 6. rész
liaye/lomography felvétele
A Severből megyek hazafelé, lázasan, mit csinálsz a Severben, a Sever villamos- és gépgyárban, mit keresel a villamos- és gépgyárban lázasan, nem biztos, hogy lázas vagyok, de úgy érzem, szédülök, mint akit kivetítettek az égre, harmincnégyből a tizediket, milyen harmincnégy, milyen tizedik, a Severben kapok munkát, milyen munkát kapsz a Severben, gépeket javítok, egyébként meg régiségkereskedő vagyok, mit keres egy lázas régiségkereskedő a villamos- és gépgyárban, nem biztos, hogy lázas vagyok, de úgy érezem, senkinek sincs pénze a háborús évek ideje alatt, milyen háborús évek, milyen háború, a kilencvenes évek délszláv háborúiról beszélek, de tudod mit, nem akarok a kilencvenes évek délszláv háborúiról beszélni, a Severben kapok munkát, senkinek sem kellenek a régiségek, milyen régiségek, mert ugye egyébként régiségkereskedő vagyok, senkinek sincs pénze a háborús évek alatt, hogy régiségeket vegyen, megyek hazafelé a Severből, úgy érzem, lázas vagyok, szédülök, mint akit kivetítettek az égre, hogy mitől szédülök, autóbalesetet szenvedek, hogy milyen autóbaleset, régiségeket szállítok haza Bajáról, a szüleim mondják, ne indulj most el, esik az eső, látod milyen az idő, csúszik az út, megindulok, le kell szállítanom a régiségeket, ne indulj el, csúszik az út, nem lesz semmi baj, ura vagyok a narancssárga Fordnak, ne ülj be a narancssárga Fordba, de bepakoltam már a régiségeket a narancssárga Fordba, elindulok, ne indulj, csúszik az út, odafagyott az eső a betonra.
Nincs út, én vagyok az út, milyen út vagy te, csúszik az út, ne indulj el, bennem van az út, bennem csúszós az út, ráfagyott a betonra az eső, régiségeket szállítok ezen az úton, a régiségeket szállítom a csúszós úton, megpördül a narancssárga Ford a csúszós betonon, miféle narancssárga Ford pördül meg, miféle út van benned, a narancssárga Fordban ülök, elfordítom az indítókulcsot, bennem van a narancssárga Ford, narancsszínű Ford vagyok, dehogy vagy Ford, a Severben dolgozol, nincs bennem semmilyen út, az úton maradok, ki marad az úton, a Ford ott van az úton, ne indulj el, látod, hogy ráfagyott az eső a betonra, sziréna, mentőautó érkezik, kék fény villog a szememben, látod a szememben a kék fényt villogni, a narancssárga Ford megpördül a betonon, hordágyra tesznek, bennem az út, én vagyok a Ford, rendszáma SU 34-10, dehogy vagy te Ford, ne indulj el, látod, hogy ráfagyott az eső a betonra, csúszik, nincs benned semmiféle út, hova viszed a régiségeket, csúszik az út, Bajáról kell leszállítanom a régiségeket, kómában fekszem, a kórház falai beomlanak, bombákat dobnak le, megvilágosodnak a kórház falai beomlanak, bennem vannak falak, bennem út van, csúszós út, a narancssárga Ford megpördül, senkinek sincs pénze, hogy régiségeket vásároljon, miféle régiségekről beszélsz, a Severben helyezkedek el, úgy érzem lázas vagyok, nem lázas, csak úgy érzem, szédülök, mint a kórházban, milyen kórházban, bombákat dobnak le, a korházban kómában fekszem, kattan az indítókulcs, középen a visszapillantóról jézuskereszt lóg, halálfejes kulacs, folyton a narancssárga Fordról álmodok, ne indulj el, látod, hogy csúszik az út.
Félek, nem kapunk válaszokat, milyen válaszokat akarsz hallani, hogy vannak-e angyallátók, az angyalokról akarod kérdezni a papot, a papokat köti a titoktartás, szerződés köti őket, hogy ne adjanak válaszokat, milyen válaszokat akarsz hallani, minek neked a válasz, léteznek-e angyallátók, ne gyerekeskedj, minek neked válasz, kérdéseket akarsz föltenni, kinek teszed fel a kérdéseidet, magadnak sem tudsz válaszolni, kinek képzeled magad, válaszokat akarsz, minek neked válasz, ez nem dokumentumfilm, de dokumentumfilmhez gyűjtünk anyagot, milyen dokumentumfilmet forgattok, az angyallátókról meg az elektrosokk-terápiáról készítünk dokumentumfilmet, hol a kamerátok, nem kell kamera, csak feljegyzéseket készítünk egy készülő dokumentumfilmhez, milyen filmhez, egy soha el nem készülő dokumentumfilmhez.
Sirbik Attila (1978)
Jugoszláviában született. Élt Szabadkán, Rovinjban, Pécsett, Prágában, Csantavéren és Újvidéken. Požarevacon volt katona. A Symposion c. művészeti folyóirat főszerkesztője. Első regénye St. Euphemia címmel jelent meg a Magvető és a Forum közös gondozásában. Portréját Brestyánszki Bernadett készítette.