Tsúszó Sándorné: Tsúszó Sándor borotválkozási szokásai (Közreadja: Pénzes Tímea)

Tudod, szeretek időről időre másik férfi mellett ébredni. És neked köszönhetem. Hogy valóra vált az álmom. Te váltottad valóra. És nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen.

Neked, na meg a borotvádnak. És annak a csodálatos, krémesen habzó szappannak, melynek habja vetekedik a legfinomabb sör tetején pompázóval! És annak a puha sörtéjű borotválkozási ecsetednek.

Meg a párját ritkító kézügyességednek. Micsoda mintákat varázsolsz a borostádba!

Nem ismerek rád, amikor felébredek. Megszokhattam volna már, hogy az éjszaka leple alatt eltűnik a pajeszod, néhány nap alatt ceruzavékony vagy épp patkóbajuszt növesztesz, és amikor néhány napra eltűnsz, matrózszakállal lepsz meg. Hogy is vágyhatnék más férfira, amikor változó méretű sörtéid mindig másképp csiklandozzák orcám!

Szeretem a borotválkozási gélek illatát is, amikkel érzékeny bőröd paskolod.

Egyszer lestelek csak meg, jól tudom, tilos. Azok a lassú, kimért, precíz mozdulatok örökké a tudatomba égtek. Ahogy formázni kezded a szád felett, jobbról balra haladva, majd az áll,

a nyak területeire kalandozva…

De legalább egyszer bepillantást nyerhettem abba, hogyan születik a nagy mű. Micsoda aprólékos munkát, teljes odafigyelést és elmerülést igényel a mindig más stílusban pompázó szőrzet. Szőrzetviselet. És végül a hosszú, elmélyült folyamat megkoronázásaként a tükörben megjelenő, elégedett tekintet: a megváltozott külsejű ember látványából fakadó öröm.

Amikor megismertelek, még samponnal mostad a szakállad! Majd kackiás bajuszoddal nyűgöztél le. Mostanában meg a rövidebb formákért rajongsz.

Akárcsak én. Mindig azért, amiért te.

Az apró változásokért. A kaméleonlét szépségeiért.

Kevesek kaphatnak azonban ízelítőt abból, milyen is vagy te valójában. Külsőd eltitkolására szigorúan ügyelsz, kalapod szorosan a homlokodba húzod, igazi kalandor módjára, sálad az orrodig eltakar.

Pedig szép ember vagy. Csak nem sokakat engedsz e szépség közelébe.

Ha egyszer ki akarja deríteni az utókor, és milyen folyamatos átváltozásokra vagy képes külsőségeidben és belsőleg egyaránt, e levélből kiderülhet. Hacsak nem semmisíted meg.

A kezedbe adom. Tégy belátásod szerint.

Tczuszy/Tschüssy

Közreadja: Pénzes Tímea

A KÖZREADÓ MEGJEGYZÉSE:

A levél Tsúszó Sándor állítólagos feleségének tollából származik. Házassági levél azonban nem maradt fenn, tehát a házasságot hivatalos irat nem támasztja alá. Elképzelhető, hogy élettársi viszony fűzte őket egymáshoz. Az írás valószínűleg egy több oldalból álló szöveg vége, mivel úgymond a „semmiből” kezdődik és egy aláírással ér véget.

A feljegyzés mártogatós, cserélhető hegyű tintástollal készült. A levél mellett egy tintatartó és két új tollhegy hevert, illetve egy padlizsánszínű, rovarmintás díszdoboz, amin a rovarok lába furán kifelé tekeredik. A szemrevételezés és kipróbálás alapján a tollak mindmáig teljes mértékben használhatók. A szerző papirusztekercset használt, az írás néhány helyen homályos, elmaszatolódott, nyilván a ráfolyt vasalóvíztől vagy a szellőzetlen fiók nyirkosságától.

A kézirat ugyanis zoboralji nagyapám lábbal hajtható varrógépének tartozékából, egy cérnatartó dobozból került elő. Számos letekeredett és összegubancolódott cérnaguriga társaságát élvezte nyilván évtizedek óta. Szabó nagyapám levelestül vásárolhatta meg egész életében hű társát, a varrógépet, azonban az sem kizárható, hogy ő maga találkozott Tsúszó feleségével, illetőleg élettársával, akinek levelét ő rejtette el. Sőt, a kettő kombinációja is elképzelhető: a varrógépet Tsúszó feleségétől, illetőleg élettársától vásárolta, aki megfeledkezett a fiókban megbúvó feljegyzésről. Az aláírás a levél legelmaszatoltabb része, mégsem fér hozzá kétség, hogy Tsúszó feleségétől vagy élettársától származik, hiszen a végén az aláírás nyilván a nevére utal: Tczuszy/ Tschüssy. Talán Tsúszó Sándor becézte így jobb oldalbordáját, összetartozásuk nyomatékosításaként.

Teljes bizonyossággal csak a kezdőbetű vehető ki (T), a második és harmadik betű lehet c, s vagy z, a negyedik minden bizonnyal u. A szó hosszúsága nem deríthető ki.

Egyes kétkedők a német Tschüss búcsúszót vélik felfedezni a levél végén, azaz viszlát, szervusz, vagy ahogy nagyapám használta, szerbusz. Más vélemények szerint a helyszínre utal: Tschechien vagy Tschetchenien, hiszen a levelek végén fel szokták tüntetni a keletkezés helyszínét. Csecsenföld nyilván kevésbé valószínű, bár Tsúszó esetében semmi sem kizárható.

Miért használt volna azonban német búcsúszót vagy német helyszínneveket a levél szerzője, ha a levél magyarul íródott?

A kérdésekre a tsuszológusok szorgalmasan keresik a választ. A német búcsúzásra utaló kifejezést és a helyszínneveket több tanulmányban megcáfolták (lásd többek közt: A Tsúszóné-levél interpretációi).

A kézirat a Tsúszó-emlékmúzeum A/2 sz. üvegvitrinjébe került maradandó értékű magániratként, egyedi dokumentumritkaságként.