Veres Erika: Tanpınar verseinek értelmezéséhez

Ahmet Hamdi Tanpınar (1901–1962) verseivel többször találkozhattak már az Irodalmi Szemle olvasói. Most közölt verseivel kapcsolatban néhány jegyzettel is szeretném ellátni a fordításokat. Nem volt ugyanis kihívásoktól mentes ez a néhány szöveg.

A Reggel (Sabah) című vers is tartalmazza ugyan a tanpınari misztikusságot, az egymásba ját- szó értelmezési rétegek játékosságát, de itt még könnyen megragadható módon elkülönül a sorok elsődleges és másodlagos értelmezése.

A Napjaink (Günlerimiz) a könnyedségével ragadja magával az olvasót, aki külső szemlélő- ként válhat részévé az ívelten felépített perspektívájú versnek. A költő egy madárfióka röptéhez hasonlítja az időt: fészkéről felröppenve nekiiramodik, aztán – akárcsak minden egyes nap, le- gyen az célokkal beteljesített avagy céltalanul elmúlt idő – egyszer csak vége szakad a repülésnek. A fióka leesik a horizontról, összetört csontvázat, használhatatlan roncsokat hagyva maga után. Olvasóként a tulajdonképpeni zuhanást nem élhetjük át – egy pillanat alatt kerül át a folyamatos mozgás, a jelen, egy teljesen más jellegű, nyugalmi állapotba, amely egyszerre jelenthet múltat és jövőt, múló pillanatot és tartós örökkévalóságot. Ezt a dinamikai ívet követve kapjuk meg mind a verscselekmény, mind pedig a tanpınari időfogalom tartalmát.

A kétértelmű címet viselő Mindig ugyanaz a rózsa (Hep aynı gül) költeménynél Tanpınar nem- csak a címben, hanem az egész versen végigvezetve használja a szinonimák játékosságát. „Hep” azt jelenti „mindig”, „aynı” a szövegkörnyezet szerint lehet „ugyanúgy” vagy „ugyanaz”, a „gül” pedig – szintén a szövegkörnyezettől függően – fordítható „rózsa”-ként vagy „nevess”-ként is. A vers első versszakában a „gül” szót „rózsa”-ként megtartva igazodik a fordítás a körülötte ta- lálható „kristály”, illetve „kehely” tárgyi denotátumú kifejezésekhez. Itt természetesen érdemes figyelembe venni a rózsának mint motívumnak, illetve szimbólumnak a keleti költészetekben betöltött szerepét. A második versszakban viszont nemcsak a tárgyak s azok elvont jelentéstar- talmai lelhetők fel, hanem egy dialógusviszony kialakulása is tetten érhető. Éppen emiatt kapott itt helyet a „gül” szó mint felszólító módú igealak, amely „nevess”-ként fordítva a vers szerkeze- tének szervezőelemeként mind a párbeszédbe, mind pedig a másodlagos jelentéstartalmak logi- kájába beépíthető. Így kapunk egy legalább kétféle olvasatot kínáló szöveget, amely a török verzió mindkét versszakában egyformán, azaz a kétértelmű „hep aynı gül” szószerkezet ismétlésével jelenik meg, és amely a magyar változatban a két versszakban különbözőképpen kidomborítva (1. „mindig ugyanaz a rózsa”; 2. „mindig ugyanúgy nevess”) kap helyet.

A Bursában az idő (Bursa´da Zaman) című vers összetettebb az előzőeknél, s több konk- rétumot (ld. személy- és helynevek) tartalmaz, mint az itt közölt rövidebb versek. Elsősorban a következő tulajdonnevek magyarázatát érzem szükségesnek hozzácsatolni a versfordításokhoz:

Az első tulajdonnév egyben a verscím első szava is: Bursa egy nyugat-törökországi város, amelyet természeti adottságai miatt „yeşil Bursa”, azaz zöld Bursaként is szokás emlegetni. A Konya központú Szeldzsuk Birodalom letűnése után Bursa lett a türk népek oszmán ágának fővárosa. Fénykorát a XIV. század első felében élő város számtalan fontos emléket őriz még ma is. Tanpınar ezek közül az emlékek közül nevez meg néhányat, úgymint bizonyos uralkodókhoz kapcsolódó neveket, városrészeket, oszmánkori építészeti alkotásokat (ld. mecsetudvar, sadir- ván, mecsetfal, zöld türbe), belsőépítészeti dekorációs termékeket (ld. festett csempék), s ter- mészetesen a vallással és a történelemmel kapcsolatos egyéb kifejezéseket (ld. Korán, csatazaj, honfoglalás, nagy elődök).

Az Orhan személynév a Bursát 1326-ban elfoglaló oszmán csapatok vezérének nevére, a birodalom második uralkodójára, Orhan Beyre vagy más néven Orhan Gazira utal.

A Gümüşlü helységnév Orhan Bey édesapjának, Osman Beynek sírhelyét jelöli, amelyet egy ezüsttel díszített építmény fed. Osman Bey vagy más nevén Osman Gazi tulajdonképpen az első, szuverén oszmán uralkodó volt. Ő kezdte meg csapataival Bursa ostromát, befejeztét azonban nem érhette meg 1324-ben (egyes források szerint 1326-ban) bekövetkezett halála miatt. A dicső bevonulás így fiára, a fönt említett Orhan Beyre maradt1. Tanpınar Osman Bey ezüsttel borított végső nyughelyének említése által, közvetetten, az Oszmán Birodalom keletkezését is belefoglalja versébe. Ezt a tényt támasztják alá a szövegkörnyezetben fellelhető „ayna” (tükör), „fecir” (napkelte) kifejezések, s maga a „gümüş” (ezüst) szó is – ezek együttesen jelenítik meg a fényesség képzetét, a fény születését, tehát a birodalom létrejöttének kezdetét2.

A Muradiye komplexum egy külön épületegyüttes a város nyugati felében, amelyben található mecset, egykori papnevelde (pihenőszobával ellátva a vándordervisek részére), sírboltok (türbék), szegénykonyha vagy közkonyha (amelyben régen a szegényeknek sütöttek kenyeret), iskola és fürdő3. A versben „sabrın acı meyvası“, vagyis a türelem keserű gyümölcseként jelenik meg ez a hely, s II. Murad szultán uralkodásának idejére (XV. század) utal, arra az időszakra, amikor a birodalom alapításának fénykora után nehézségekkel kellett megküzdenie az oszmán népnek s vezetőinek4. (II. Murad szultán idejében egyébként már nem Bursa, hanem Drinápoly (mai nevén Edirne) volt az Oszmán Birodalom fővárosa, amelyet 1361-ben foglalt el I. Murad szultán, s emelt fővárosi rangra).

A sorban következő tulajdonnév ismét egy személyt jelöl. Nilüfer Hatun (asszony) Orhan Beynek volt a felesége, és neve tavirózsát jelent. A vízzel körülvett Bursa város szimbóluma is lehetne ezáltal a „nilüfer”…, vagyis tavirózsa…, vagyis Nilüfer Hatun…, vagyis az oszmán uralkodók egyik legrégibb felmenője. S természetesen a víz mint folytonosságot, újjászületést és nőiséget megjelenítő elem egyúttal a történelemre, a nemzetségek, ill. a birodalom újjászületésére, valamint továbbvitelére is tartalmaz utalást5.

A Yeşil Cami (zöld mecset) és a Yeşil Medrese (zöld iskola) közvetlen közelében található Yeşil Türbe (zöld sírbolt) pedig a város keleti részének legfőbb nevezetessége. A Yeşil Türbe Bursa legnagyobb mauzóleuma, amelyet I. Mehmed Çelebi szultán épít- tetett, és 1421-ben készült el. A belső falakon eredeti, hatszögletű, zöld színű csempék sorakoznak, míg a szultán szarkofágját nyolcszögletű, türkiz színű csempékkel kirakott állvány tartja. A szarkofág maga ultramarin, türkiz és zöld alapszínű csempékkel borí- tott, amelyeken sárga-fehér rajzolatok, illetve kalligráfiák díszlenek6. (A csempegyártás és -díszítés, valamint az oszmán-török kalligráfia hagyományait is érdemes felkutatni a szakirodalomban – egészen izgalmas művészettörténeti összefüggésekre lelhetünk.) Ez a kitekintés segítséget nyújthat a Bursában az idő című vers tulajdonneveinek megfejtéséhez. Számos részlet és értelmezési lehetőség lenne még betoldható a fönti sorok közé – ez a feladat azonban egy hosszabb tanulmányt igényel, amely nemcsak néhány versre, hanem Tanpınar prózai műveire is kitér.

Ahogy ebből a rövid összefoglalóból kiolvasható, Ahmet Hamdi Tanpınar munkássága – amely bár a modernitás korszakában valósult meg – nem csupán saját korára tesz utalásokat, hanem visszanyúl a történelem korábbi rétegeihez is, onnan előszedve eseményeket, neveket, architektonikus építményeket, különféle irodalom-történeti motívumokat, már-már klisészerű poétikai eszközöket, s ezeket többszörösen egymásra vetítve próbálja meghatározni a szubjektív és kollektív emlékezet, valamint a hely-idő paradigma metszetét.

Felhasznált  irodalom

Békési B. István, Törökország, Bp., Panoráma, 1983.

Dalar,  Tuba, Ahmet Hamdi Tapınar´ın Bursa´da Zaman Şiirinde Zaman ve  Mekân Algısı,

Akademik İncelemeler Dergisi, 2018, 13/2, 183–200.

Tanp nar, Ahmet Hamdi, Bütün Şiirleri. Haz. İnci Enginün. İstanbul, Dergâh Yayınları, 2000.

–

1      Békési B. István, Törökország, Bp., Panoráma, 1983, 272.

2      Dalar, Tuba, Ahmet Hamdi Tapınar´ın Bursa´da Zaman Şiirinde Zaman ve Mekân Algısı, Akademik İncelemeler Dergisi, 2018, 13/2, 189.

3      Békési, i. m., 284–286.

4     Dalar, i. m., 190.

5     Uo.

6     Békési, i. m., 275.