Csete Soma versei
natasha-barova felvétele
megrándul
Nehezen meghatározható időközönként
meg-megrándul a testem egy pontja.
Olyan, mintha tikkelnék, de nincsen benne
rendszer, pontosabban testi rendszer
nincsen benne. Alkalmanként nem több
egyetlen apró rándulásnál, combon, nyakon,
hason, a kisujjamon vagy akárhol, mindig
mintha szinte meg sem történt volna.
Nem tulajdonít nagy jelentőséget ilyesminek
az ember, de az utóbbi időben elkezdtem
valamilyen nehezen körülírható, nem testi
rendszert felfedezni az előfordulásában.
Olyan ez, mintha előre érezném,
hogy egy bizonyos gondolatomra, amelynek
éppen a közepén járok, azonnal rá fog
következni egy ilyen rándulás,
és kivétel nélkül mindig rá is következik,
és megtorpanok.
Van, amikor természetesen távolinak
érzem a gondolat jelentését a rándulás
tényétől (ez rendben is lenne), de van,
hogy utólag valamilyen sejtelmes, sőt
gyanúsnak és baljósnak ható kapcsolatot
vélek felismerni a kettő között.
Mitől lehet ez? Kérdezem magamtól,
és elképzelem, mi történne a testemmel,
ha egyszer végig tudnám gondolni azt,
amitől ezekkel az apró, de félreismerhetetlen
jelekkel távol próbál tartani.
két arc
Mindkettő a saját képmására teremtve,
és mindkettő általa hagyatva el.
Ők érzékenyek, velük vigyázni kell.
Két éve jött le, a másik még nem is tudja,
mi az pontosan. Annyira bőkezű volt
a teremtés, hogy szinte hivalkodik a hibáival.
Talán kinövi vagy hozzátorzul ő maga,
de a másiktól már sosem tudom meg,
milyen volt a szépség, amely idáig juthatott.
Csete Soma (1996, Szekszárd)