Fábián Judit versei

Mandy Kerr felvétele

A félsz

A tévénél úgy fúródnak
tömött fogaid közé
a pattogatott kukorica
kemény testrészei, mint
éjjeli rémálmaid hősei
a szürkeállomány réseibe.

Este retinádba szorulnak a nap videói.

Megkéselik a szemgolyót.
Szuvas fogak közt bújik meg
az érthetetlen, az átláthatatlan.
Vacogásra kényszerít.
Pattogatott kukorica darabkáit
köpöd szét a szobában.

Menekülés

Hangorkánnal zavarnak önmagadba, magadból ki.
Érted teszik. Érted?
Szavakba fagyasztott érdes zúzmarasörtékkel
simogatnak.
Marsra menekülsz, Hold-hágót találsz.
Gyomorgörcsökbe csavarodott mindennapjaid
szitkokkal szórják.
Mivel rossz vagy.
Mert a Marsra menekülsz.
Mert sikerült Hold-hágót találnod.

Szédülök

„… keringő, szédült zuhanás
van a szívem helyén.
S a tetőn, bolondságok fölött
két kitárt kart mereszt
egy hívogató, fekete,
borzalmas kereszt.”

(Dsida Jenő)

A régi, kopott csempe rusnya repedései
körtáncot járnak.
Szédülök.
A parkett agyonsminkelt ráncos vonalai
kísértetujjak,
felém nyúlnak.
Függönyuszályba kapaszkodom.
A szövet olcsó mintái
homlokomra tapadnak,
megtérésemért cserébe
gyógyulást ígérnek.
Szédülök.
Az előszoba pókhálói
eltévedt denevérek, arcomba csapódnak.
Döglött, áttelelni képtelen
bogarak szikkadt tetemeit forgatja elém
a megsárgult ablakpárkány.
Szédülök.
A mosdóban megviselt zsinegre
akasztott tükör,
jaj-lehelettől dől ide-oda.
Zuhan, összezúz.

Fábián Judit (1978, Nagyvárad) 

Versei és prózái először egy helyi napilapban, később különböző irodalmi folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. Önálló kötete: Edzés kábelen (2015).