Rácz Boglárka prózája

Rácz Boglárka prózája

Mandy Kerr felvétele

Nem látja a felszínt, azt álmodja

 

A férfi rögtön észreveszi Agnieszkát. Olyan, mint a profilképen, gesztenyebarna haj, csontos arc. Agnieszka nem veszi észre, pedig a férfi írt, hogy itt várja. A férfi mindjárt megszólítja, Agnieszka nem számít rá, összerezzen, de aztán ő is a kezét nyújtja, Agnieszka Milena, mondja erőteljesen megnyomva az Agnieszkát.

A férfi próbálja kitalálni, hány éves lehet, de Agnieszka éppúgy hasonlít egy egyetemistára, mint ahogyan egy harmincas anyukára. Agnieszka azt írta a levelében, hogy elsejétől áll be dolgozni, ezért kell sürgősen a lakás. Kéthavi bérleti díj, ennyit tud utalni előre. Agnieszka mindig, mindent pontosan fizet be: a gázt meg a vizet az anyja helyett, mert az anyjának rossz a lába, ezt nem írta meg a férfinak, ahogy azt sem, hogy hol és mit fog elsejétől dolgozni. A férfi négy jelentkező közül választotta ki őt; az első és a második semennyit sem akart előre utalni, a harmadik pedig egy idő után felszívódott. Agnieszka a negyedik volt, és a férfi nem akart egy ötödikre vagy hatodikra várni, mert a felesége szerint már így is éppen eleget költött a lakásra. Festés, új padló, mosogatógép. A férfi felesége nem ellenőrizte Agnieszkát, ő csak azt akarta, hogy legyen végre egy bérlő, aki rendben tartja a házat, meglocsolja a virágait és hétvégente nem hív fel ismeretlen férfiakat.

Agnieszka felveszi a téli kabátját, a férfi már elment, a lakásban nyolc fok van, nem vészes, ki lehet bírni. Teát készít, attól majd felmelegszik. Mézet és cukrot is talál a konyhában. Nehezen mozog a téli kabátban. Lehet, abban is kell majd aludnia. Agnieszka tudta, hogy a lakásban, amit bérelni készül, nincs fűtés. Majd megoldja, gondolta. Agnieszka családjában mindent a nők oldanak meg. Kipakol, külön rakja, amit a munkahelyére vesz majd fel. Kötött pulóverek, hátha ott is fázni fog. A farmer alá vastag harisnya. Kortyolgatja a teát, mézes-citromos. Egy mappában papírok, fontos iratok fénymásolatai. A diplomája fénymásolata, ami sehová sem kell. Agnieszka eszes gyerek volt, megjegyezte, értette, amiről másoknak fogalma sem lehetett. Miután leérettségizett, az anyja meggyőzte, hogy menjen tanítóképzőre. Agnieszka anyja sokszor elképzelte, ahogy Agnieszka sétál a gyerekekkel. Kettes sor, gyere, gyere, ne maradj le! A gyerekek mosolyognak, Agnieszka visszamosolyog rájuk. Leveszi a kabátot, így már elviselhetetlen. Nem hívták vissza egyik iskolából sem, pedig az állásinterjúkon bólogattak, biztatták.

Valamivel kilenc előtt elmegy az áram. Agnieszka egy darabig ül a sötétben, túl fáradt hozzá, hogy bármit is tegyen. A szemét dörzsöli, nézi a szemközti társasházat. A szemközti társasházban nem megy el az áram, és nem viselnek téli kabátot sem. Leveszi a mobilját a töltőről, harminckét százalék. Felhívhatná a férfit, megkérdezhetné mit tud az áramkimaradásokról. Nem hívja fel, úgy ítéli meg, túl késő van hozzá. A férfi otthon Agnieszkáról beszél, rendes lány, mondja, olyan magának való. A férfi felesége megnyugszik, elképzeli Agnieszkát, ahogy virágokat locsol és kiporolja a szőnyeget.

Reggelre visszajön az áram, Agnieszka szemét bántja a fény, kintről is jön, bent meg hirtelen kapcsolódik fel. Összekészül, egy cetlire felírja az útvonaltervet, nincs messze, a harmincas busszal legfeljebb tizenhét perc. Az anyjának azt mondta, ez csak ideiglenes munka: a következő tanévtől újra megpróbálja majd az összes iskolát. Megmossa az arcát, a haját lófarokba köti. Talán kéne egy kis szájfény vagy púder. Agnieszka elsőként szerzett diplomát a családban. A diplomaosztóra még az apja is eljött, pedig egész életében kiszámíthatatlan volt, mikor jelenik meg. Megölelte, az anyjával lengyelül beszélt, Agnieszka semmit sem értett belőle. A diplomát egy gyerekkori fotó és Szűz Mária közé szögelték. Bekrémezi a kezét és téli kabátot cserél, a szövetet veszi fel, hogy jó benyomást keltsen. A harmincas buszon egy egész osztálynyi gyerek utazik. Gyanakvóan méregetik.

 

Rácz Boglárka (1986, Losonc)

Író, költő, tanár.