Fancsali Kinga verse

Borsos Zoltán: 01732 UNTITLED SERIES

az apákhoz

negyven év után is égő csipkebokorhoz hasonlítanak leginkább
erejük teljében vannak lángolnak de sosem égnek el
mindig oda tartok ebben a tájban
elmérgesedett dombjain
hozzá kinek mostohája
invazív csecsemője voltam
tejlázas melleken felfelé
az apákhoz akik sivataggá perzselik az otthonos bőrt
terméketlen homokká a nőiséget
ezek a dombok ha gyulladtak voltak
mindig szájam hiányától
ez mégsem az én természeti katasztrófám

anyámban az erdőtüzek örökre félelmetesek
benne állatai elvadult fáklyák
ha tekintetem távolítom minderről
tudni fogom hiába világítják meg ez egy lehetetlen út
mert feladata végeztével a bokor rég kiszáradt
a hátramaradt emberre pedig nem lehet ránézni
ez a legnehezebb a vándorlásban és megtérésben
az eltelt évek valaki oldalán felsorakoznak
akkor is ha a kinyilatkoztatás sosem jött el

Fancsali Kinga (2000, Marosvásárhely)

Költő, az ELTE BTK hallgatója. Budapesten él.