Demény Péter verse

Kép: Jelenkor, Sven Beyersdorff

Domus-ház

Szimpóziumszép magyar írók, költők,
hiánybánatok, pizzazsánerek,
kenyérvágyak és rebbenő viták,
csupa együtt a mindig egyedül.

Vajon meddig tart majd a háború,
lesz-e még vers túlélő partokon,
meddig tart vajon tudós életünk,
melyet még élünk, de már féljük is?

A félelemben ott még a remény,
a munkában a jó menekülés,
az irigységben a le a kalappal,
feltöltődünk s lemerülünk megint.

Aztán a mindig-hosszú hazaút,
a nevetésben ölelő barátság,
a kikötőben ott a szerelem,
onnan már látszik a sirályzó tenger.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/5-ös lapszámában.

Demény Péter (1972, Kolozsvár)

Költő, író, egyetemi oktató (Babeș –
Bolyai Tudományegyetem), szerkesztő
(Látó)