Szőke Roland versei

Arnold Eszter felvétele

VAKTÉRKÉP*

Mint az ízületek
ropognak a farostok,
miközben nyújtózkodunk.
A redőny rései között
sugárutakon tör be a reggeli fény.
Elismételjük a pózt,
amiben elaludtunk,
arcodon a párnahuzat vonalai –
akár egy város úthálózata.
Majd felszabadulnak a pórusok,
simulni kezd a bőr,
fakul a szatén vaktérkép.
Egyedül arra emlékszel,
hogy valakivel tojást ettél,
és egy kihalt állatkertben
erszényesfarkast simogattál.

UNIVERZUMOK A PADLÁSON

Párhuzamos világokban
töltöttem a gyerekkorom.
Legóból és fakockákból
építettem dimenziókat.
Ahogy nőttem, hagytam őket
önállóan működni.
Még eszembe jutnak,
ha egy elkallódott
darab a kezembe kerül,
de nem mehetek vissza.
Átléptem a gyermeki álomhatárt.
A világvége csak változás,
majd a fiam új történelmet
épít, ahol talán egy idősíkba
kerülnek a legók, fakockák.

*A szerző az itt közölt versekkel a 2022-es Kortárs Hangon Nemzetközi Pályázaton elnyerte az Irodalmi Szemle lapdíját.

Megjelentek az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

Szőke Roland (1999, Pásztó)

Költő, egyetemi hallgató (EKKE).