Télffy Ármin versei

Marko Slavkovic felvétele

SWANN EMLÉKEZETÉNEK KÉT ARCA

Eltűntél az okok és következmények
beomló járataiban, ahol csak
egyetlen túlélőnek maradt esély. Hiába
próbálom megszelídíteni a hiány
fenevadjait, újra és újra nekem támadnak,
cafatokban lóg az XL-es remény. Pedig
hetekig halhatatlanok voltunk, mikor
közösen legyőztük állig felfegyverzett
önzőségeinket. Hiányzik a lét üres
dekoltázsából fakultatív geometriád,
céltalan sétáink az eltűnés ígéretében. Én
karcsú tévedésem, sóvár magányodba hatolt
az enyém, még most is kereslek hallgatásod
mélyén! Ellenünk támadt a ránk bízott ikermagány,
árvaságunk két égbolt közé szorult bolygó.
Pedig mi lehettünk volna azok a plátói
árnyak, akiket azért vetít egymásra a véletlen,
hogy együtt meneküljenek a törékeny
szavakból épült, beomló járatokon át.

NARRATÍV PENGESÉG

Akár téli éjszakán egy utazó, siettem az ismeretlen
állomás felé, olyan titkos ösvényen, amely az emlékezet
határán vezetett. Bár kamaszosan élveztem akaratom
ki-kihunyó fényét, mégis úgy mentem leszegett fejjel,
mint egy önmaga feleslegességével megbékélt
magánnyomozó, aki életregénye megíratlan fejezetének
utcáin bolyong. Mintha akkor azt képzeltem volna,
hogy olyan alkalom szülte nő vár rám, kinek szeméből
egyedül én olvashatom ki a világ felmeredő és megnyíló
rendjét. Váratlan szerelme filmeken és könyveken repít
át, hogy elhiggyem, nem én vagyok az egyetlen, akiről
a teremtés komoran hallgat. Puszta léte biztosíték, hogy
többé nem leszek hasonló azokhoz a neandervölgyiekhez,
akik megpróbálnak elvegyülni a győztes homo sapiensek
között. Most, hogy halottnak hitt ősöm újra színre lép, olyan
teremtő magányt érzek, mint Swann Odette váratlan
eltűnésekor, ami először porig rombolta, később mégis új
formát adott életének a szerelem élező kövén születő pengeség.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/7-8. számában.

Télffy Ármin (1996)

Költő, irodalomkritikus.