Korsós Gergő versei

natasha-barova felvétele

Elindultak a háziállatok

Egy szép, meleg napon,
gazdáik szemébe néztek a háziállatok.

Gazdáik szemébe néztek,
és azt mondták:
köszönök mindent, én most elmegyek.

Két lábra álltak,
gazdáikkal kezet ráztak,
határozottan, de nem túl keményen,
mintha mindig is tudták volna, hogy kell.
Ők, akik mindent hallottak, mindent láttak.
Mintha nem is lettek volna… milyenek is? Hülyék?

Talán eddig, csak simán, jó volt.

Ezen a napon útnak indultak mégis.

Ha kérdezték őket, azt felelték,
hogy nem volt semmi, tényleg semmi,
csak már nem volt jó ez így.

Népesítők

A pitypangra gondoltam,
mielőtt kilőttek az űrbe.
Előtte pár órával szedhettem neked.

Virág a virágnak, nevettél,
és nevettem én is félszegen,
de éreztem, nem vagy igazi:
túl olcsón megnevettettelek.

Nemrég beszéltem erről a kapitánynak.
Szánalmasnak tartja, hogy utolsó
pénzemből fagyizni vittelek.
De tudod, édes,
még mindenképp
meg kellett nyalnom a világot,

mert, bár azt mondták, visszajutunk,
kezdem azt hinni, a sok barmot csak felültették.

Egy hónapja úton vagyunk a Draconis-b felé,
népesítők, így hívnak minket.
Ezek vagyunk mi: zálogba tett,
csóró, földi istenek.

Használd jól, amit kaptál értem,
fizesd a számlákat, legyen új családod,
kutyák, macskák, gyerekek, miegymás.

Mindjárt itt a nagy alvás,
jönnek, begyűjtik a spermát,
aztán beleteszik Katiba.

Őt húztam a sorsoláson.
Egészen hasonlít rád.

Korsós Gergő (2000, Szekszárd)

Költő, az ELTE BTK germanisztika alapszakos hallgatója.