Macsovszky Péter versei (Mészáros Tünde fordítása)

This is a real thing

Ez itt a költői megszólalás kötött beszéde.
Kijelöli a szöveg kötöttségének mértékét,
a szöveg alaki elrendezését.
Tartalom helyett inkább a formára vonatkozik.
Előnye tömörségében áll.

Ez itt a költői ritmus
alapegysége, általában egy sor.
Jellemzője a hangszerkezet.

Az eddig mondottak teljes mértékben
vonatkoznak a versritmus-alapegységek
e tömörülésére is
a közös rímképlet
és az azonos metrikai séma
alkalmazásának alapján.

A legkisebb strófa a párvers.

Ha a szöveg sémája folyamatosan változik,
és nem lelhetők fel benne szabályszerűségek,
akkor forma helyett inkább a tartalomra vonatkozik.

A strófa reinkarnációja

Az első strófa nem vindikálja magának
a frappáns expozíció jogát.
Ezért nincs is mondanivalója.

A második strófa nem bánik olyan könnyelműen
a térrel, mint az első, hanem kibontja
a benne foglalt gondolatot, felerősíti a motívumot,
beviszi a szövegbe a szükséges feszültséget,
mely azonban a harmadik strófában
vélhetően ismét redukálódik majd.

A harmadik strófa megvilágítja,
miként illeszkedik az ötödik
a negyedik költői kontextusába.
Metaszöveg-jellegűnek is mondható,
bizonyos mértékig.

A negyedik strófa mostoha viszonyban
áll a harmadikkal; nemkívánatos
reciprocitás, a fokozás egyfajta
megfékezése – a regresszió kezdete,
a recesszió jele.

Az ötödik strófa legalább olyan ügyesen
van megírva, mint a harmadik,
de a negyedik szempontjából nem jelent semmit.

A hatodik strófa meg van írva.

7 köznapi helyzet

A gondolat, hogy valaki meghallotta a hangunkat,
miközben az ajtó csukva volt,
elbizonytalanít, az igazat
megvallva. Képzeljük csak el.

Úgy képzeljük el, hogy aki
ezt állítja, hangokat hallott a szobánkból,
és úgy vélte, felismer bennük bennünket,
de nem biztos benne, hogy nem
a rádió szólt-e.

Az is lehet, hogy nem voltunk ott,
de szólt a rádiónk:
valaki más kapcsolta be.

És az sem kizárt,
hogy ott voltunk, de nem szólt a rádió.

Azon az estén tehát
a megbeszélt helyen voltunk,
az adott zárt térben.
Vagy szólt a rádió.

Merzfirenz 5

A Szobrász tekintetének átható
melankóliájában – legyen a kép
ezüstszürke harmóniája bármily velencei –
van valami Piero di Cosimo
érzelgősségéből.

Haldokló nimfa, siratja
tehetetlen szatír, kutyájával
a puszta tengerparton.
A jelenet szerzőjéről tudjuk,
hogy képes volt víziókat olvasni
a köpet szerkezetéből.

Ez az elrendezés analógiát mutat azzal,
mely a XVI. század általános jelrendszerét
jellemzi.
A jeleket olyan hasonlóságok alapján alkották,
amelyek felismeréséhez
jelekre volt szükség…

Néma kétségbeesésben

A csúcsív felszabadítja az építészt
a négyzetes alaprajzú ívmező
szükségszerű alkalmazása alól;
a tető és a boltozat súlyát
már nem a teherhordó falak viselik.
A támrendszer ívbordákból,
támoszlopokból és támívekből álló,
finoman tagolt váza
a külső támpillérekre
hárítja terhüket.

Hosszuk és görbületük eltérő;
az első borda a legrövidebb,
a hetedik és a nyolcadik a leghosszabb.
Feleslegessé válnak a falak.
Helyettük óriás színesüveg-ablakok
feszülnek pillértől pillérig:
a boltívekig felnyúlva.

Anastigmat strofic

A jövőben minden tiszta megnyilvánulás
alapja a szimultán kontraszt lesz,
az egyetlen eszköz, mely biztosítani képes
a színek dinamizmusát és
kompozíciójukat a felületen.

A fény megbontja a tárgyak körvonalát,
mely jelenség a legragyogóbban
megvilágított tárgyakat körülvevő
fénylő glóriaszerűségben
nyilvánul meg.

A tér minden szakasza törik
minden irányba, végtelenül
apró részecskékre esve szét.

A minden oldalról behatoló
fény bomlasztó hatására
a leíró kép töredékekké hullott, melyek
különféle, gyakran egymásnak ellentmondó
perspektívákban adódnak elő.

Az egyes részek viszonylagos önállósága
sosem látott mobilitást biztosít
e konfrontált formai elemek
szintéziséhez.

A mozgás és a fény roncsolja a testek anyagiságát.

Ám az orfikus misztériumokba beavatott emberre
enyhébb ítélet vár az alvilágban,
és felmentést kaphat
újjászületése alól.

Ora et labora

A tárgyak, eszközök rakosgatása
egyik kézből a másikba, csakúgy mint
kézben tartásuk munka közben:
észszerűtlen és fárasztó.

Ha egy tárgy egy nyílásba helyezve
mondjuk téglalap alakúról
kör formájúvá változik, ez a tárgy behelyezése során
mintegy 20% időmegtakarítással jár.

Ha ezzel párhuzamosan csökkentjük
a behelyezett tárgy tömegét mondjuk 2 kg-ról
1 kg-ra, az további, mintegy 17%-nyi
időmegtakarítást jelent, és így tovább.

A pohár már nem körvonaltöredékek
heterogén halmaza,
hanem a pohár lényegének

képzőművészeti ekvivalense, tehát egy véletlen,
alapvető vonásokra redukált részletektől
mentes pohár.

Ha azonban ezek a nüánszok
gyakran ismétlődnek, akkor egy
műszak vagy év alatt percekké,
órákká, sőt talán több tucat,
több száz órává válnak.

A mozgás ökonómiája

Az 1910-es kiáltvány azzal a kijelentéssel kezdődik,
hogy az igazság iránti fokozódó vágy nem elégedhetik meg többé
a formával és színnel olyan értelemben,
ahogy azt addig felfogták, minden mozog, minden rohan,
minden változik viharos sebességgel…

A folyamatos, ütemes mozdulatok
részesítendők előnyben,
hirtelen irányváltások nélkül.

A kézmozdulatok egyszerűek,
szimmetrikusak és ellenirányúak legyenek, természetes
ívpályák mentén haladók.

Az átvitelnek nevezett
lokális mozdulatok mindegyike
egyenes vonalú vagy vegyes,
mivel ez az egyedüli két
egyszerű mozdulat.

Kinetikai elemek összerendezése ez,
idő és tér kifejezése
a mozgás absztrakt megjelenítése által.

A két kéz egyszerre dolgozzon,
és a tervezett szüneteken felül
ne legyen egyidőben tétlen.

Két további módja van még az anyagtalan mozdulatnak,
mely elérheti a végső sebességhatárt.
A fény és az árnyék.

Mészáros Tünde fordításai

* A versek Peter Macsovszky Strach z utópie (Rettegés az utópiától, 1994) című kötetéből származnak.