Kubina Zita versei

Urbantristesse felvétele

A P betűs szó

Csak egy pontig ér el a kezem,
a nagyagy előtt két milliméterrel megáll.
A kolibri két szárnyával gyorsabban csapkod,
mint azt fel bírom fogni.
Remegni kezdek,
akár a kutya a Spar előtt,
akit a lámpaoszlophoz kötöztek.

A kolibri szárnya a két arcom,
sápadtból vérvörös leszek,
százhatvannégy centis hajszálérgombolyaggá növök,
amely hiába falja az oxigént,
végső soron mégis megfullad.

A pszichológus szerint egyszer elszáll,
mármint a kolibri,
és akkor visszakapom a testemet.

Lehunyom a szemem.

Mikor felébredek,
rendesen dobban a szívem,
és eltűnik a szilva a torkomból,
és a görcs a végtagjaimból,
és olyan könnyű vagyok,
mint a kolibri,
ami ott száll a hetes busz felett,
lekési,
mert tovább repül,
egészen a bérházak tetejéig,
és tovább,
már nem is száll,
csak zsugorodik,
már nem is madár,
csak apró anyajegy
az egyik sötétlila felhőn.

Szivárványzölden csillan a napban
a halványodó parfümtest.
Még kézmeleg.
Csonka.
Az arcomon hagyta a szárnyát,
nehogy magamra maradjak.

Genezis

kezdetben kétszer virágzott
az ablakom alatt a mandulafa:
tavasszal eget,
télen földet.
nagyanyám altatót énekelt a virágoknak.
mindig a virágoknak, soha nem nekem.

a zöld levélmintás nylonotthonkán
őznyomok és olajfoltok.
az ölébe fektette a csillagokat,
ha az ablakból nem látszottak elég jól.

ez a dal lesz az utolsó, mondta, utána
lefekszik.

besötétedett, a rolómintás árnyékok feketévé
olvadva folytak szét a zöld leveleken.
a Hold már csak a fél arcát világította meg.
behunyta a szemét, hogy elénekelje a hetedik dalt.
ahogy szorította a kezem,
belenőttünk a sötétbe,
én meg a dal.
nagyanyám ott maradt az ágy szélén.
a sötétnek énekelt.
nem nekem.

Kubina Zita (2005, Budapest)

Írásait többek közt az Élet és Irodalom, az Új Forrás, a KULTer.hu és a Magyar Napló publikálta. Versei szerepelnek a 2023-ban megjelent Öbölnyi Megafon c. antológiában. Jelenleg gimnáziumban tanul magyar-kommunikáció tagozaton.