Télffy Ármin versei

Irene Vrettou felvétele

Ricardo Reis, a költő

Egy magányos szempár, ki már
nem ismer magára a lisszaboni
pocsolyákban, nézi, ahogy lustán
fékezve lassít egy villamos.
Pillantása megakad két óvatlan lábon.
Bár nem tudja, hogy akihez tartoznak,
Portóban született, mégis úgy hat rá,
mint olyan ritka verssorok, melyek
közé ritmusba csomagolt csöndek
ékelnek szünetet. A szavak mintha
hosszú, törékeny nyakat, finom állat
formálnának… egy lélek torzóban
is szép körvonalait. Tegnap csendben,
mely körülvette őt és vele engem,
elhunyt Fernando Pessoa. Sorsunk nem
bőkezű, Lidia, még ha létezik is az
odaadás, a bölcs hallgatás és a tiszta
szellem poézise. Mint kövek sora virágágyak
szélén, ott maradunk, hová ír a költő.

Alberto Caiero szerelme

Már nem olvasok, nem gondolkodom.
Napjaim, akár egy folyó medre. Hagyom,
hogy üresen csillogó hullámok tanítsanak,
mire a torkolathoz érek, megszűnjön
minden szándék. Csak emléke szeret,
hullámzó hiánya a legmélyebb vizekre
sodor. Ha elveszek áramában, a sokszínű
magány cikázó árnyai nem hagynak egyedül.
Napjaim értelmét mindig másként látom
változó bűvkörében. Emlék- és képzelet-
foszlányokból alkotom újra, úgy lebeg a szemem
előtt, mint költőien lakozó halálom fényei.
Örvények kavarognak, nem tudom, merre
úszhatnék a partra, miről néha már azt hiszem,
hogy ábránd csupán. Folyton keresem, de
titkon azt remélem, hogy soha nem bukkanok rá.

Télffy zenei átirata

Miután törékeny tükre eltűnt az árkádok
alatt, Télffy Ármin mosolyogva keresni
kezdi szapphói ódáit a fiókban, és néhány
sort hangosan felolvas. Mintha remegő
patakban nézné magát, úgy hajol feje
a szöveg fölé. Mivel csak hely vagyok,
bensőmben sokan élnek, mormolja maga
elé, miközben arra gondol, hogy élete
mégis, mint egy rakpart, egyetlen kő-nosztalgia.
Akárha üres palackokkal teledobált utca
lenne, melyben két magányos cipő kopogása
halkul a téli éjszaka jeges csendjébe.
A lépések ritmusa mintha olyan zenei átirat
alapja volna, amely eddig nem hallott
hangokkal mutatja a hazáig vezető utat.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/7–8-as lapszámában.

Télffy Ármin (1996)

Költő, irodalomkritikus.