Juhász Tibor: Behúzás XI. Hulladékgazdaság

Bogarak hemzsegnek csonka plüssfigurán, piros lé csordogál egy konzervből. Hungarocelldarabkák, mint a tejfogak. Egy összetört kaspó mellett hullahoppkarika. Lábszárcsont a felmosónyél az elöregedett nyugágy alatt. Akár a tetemekhez, állatok gyűlnek a kukászsákokhoz, és kaparják a nejlont.

Leállt a szemétszállítás a zártkertekben. A megyeszékhely önkormányzata az emelkedőkre meg a földutakra hivatkozik, mert azok eső és télvíz idején járhatatlanok. De a kihelyezett hulladéktárolókat eddig is csak a város közelében ürítették. Most, hogy a levelek hullanak, napról napra több fény éri az engedély nélküli építkezések sittkúpjait, a gazdasági épületként bejegyzett otthonok lomjait.

Már  a posta  sem  akarja  kézbesíteni a küldeményeket, a dolgozók félnek. A présházakban nyomorgó családoktól, a parcellákon mozgolódó alakoktól, akik nem hajlandók átvenni a hatósági felszólításokat. És a szemétszigeteken élő patkányoktól is, amik mostanra meghíztak, mint az „elkényeztetett házikedvencek”.