Németh Zoltán: Transzkulturális hálózatgenerátor. A Csehy Zoltán-szöveggépezet működése (tanulmány)

2023-11 Posted 2023.11.06. | by admin

Az irodalom jelentéstermelő gépezet. A meghatározás fordítva is érvényes: a jelentéstermelő gépezet szépirodalmat is létrehozhat. Az irodalom mint gépezet metaforája szükségszerűen kapcsolódik a mozgás képzetéhez. Az egyszerű gépek mechanikai mozgása és a számítógépek adatátvitelen alapuló működése az energia és az információ megteremtésének, illetve átcsoportosításának az elvén alapul.

A gépezet és a mozgás metaforája az irodalmi szöveg és az irodalmiság működése szempontjából is érvényes lehet. Érdemes ebből a szempontból a transzkulturalizmus jellegzetességére gondolnunk, amelynek egyik központi fogalma szintén a mozgás, a mobilitás, s a transzkulturális kutatások szótárában – az Ariana Dagnino-i fogalomhasználat nyomán is1 – a permeábilitás, a keveredés és a migráció folyamatos, leállíthatatlan jelentéstermelésére utalnak.

A transzkulturális gépezet mozgása során nemcsak emberek, szerzők migrálnak, hanem motívumok, szövegek, szövegtöredékek, amelyek kapcsolódások sokaságát hozzák létre. Nem véletlen, hogy harmadik kulcsfogalmunk – a gépezet és a transzkulturalizmus mellett – a hálózat lesz. A transzkulturális hálózat gépezetének képe egyúttal választ is ad – reményeim szerint – arra a vitára, amelyet Byung-Chul Han folytat a hiperkulturalizmus és a transzkulturalizmus között. Byung-Chul Han a hiperkulturalitást úgy írja le, mint amely létrehozza a szinguláris itt-et, a hiperkultúra olyan, mint egy hipermarket, amelyben különféle helyről származó termékek egyszerre vannak jelen – hasonlóan a világhálóhoz.2 Ez az értelmezés azonban arra nem ad magyarázatot, hogy a hiperkulturalitás állapota hogyan jött és jön létre folyamatosan. Úgy tűnik, amíg a hiperkulturalitás inkább állapot, helyzet, végeredmény, addig a transzkulturalitás a folyamatos migráció, mozgás, adatátvitel, információcsere, a működés – tehát folyamat, folyamatszerű viszonyok leállíthatatlan mozgása. Ahhoz tehát, hogy a hiperkulturalitás mint állapot létrejöjjön, a transzkulturális gépezet hálózatépítésére van szükség.

Fölöttébb izgalmas annak az elgondolása, hogy mindez hogyan kapcsolódik az irodalom jelenségeihez. Arra, hogy konkrét példákon keresztül mutassunk be transzkulturális gépezet működése által létrehozott irodalmi hálózatot, a kortárs magyar irodalomból Csehy Zoltán eddigi életműve az egyik legkiválóbb lehetőségeket nyújtja. Olyan korpuszról van szó ugyanis, amelyben egyes témák, szövegek, szövegfragmentumok, szövegformáló eljárások, poétikák egyrészt folyamatosan migrálnak, helyeződnek át, hatolnak át és keverednek – másrészt pedig ezer szállal kapcsolódnak különböző nyelvű, státuszú, helyzetű szövegekhez, irodalmi és művészeti irányzatokhoz, műfajokhoz, a legkülönfélébb kulturális termékekhez. Az elsőt nevezhetjük belső, a másodikat pedig külső hálózatosodásnak, és mindkettő az átvételeknek és az átadásoknak olyan működése, amely átlép a szöveg határain, s ennek nyomán nem izolált, zárt irodalmi alkotásokkal szükséges dolgoznunk. Éppen ellenkezőleg: a transzkulturális hálózatgenerátor működésének sokrétű, a szöveg határait fellazító, sőt sokszor radikálisan újragondoló eljárásaira figyelhetünk fel.

A transzkulturális hálózatépítő gépezet működése következtében válik természetessé az az állapot, hogy egyetlen pontból kiindulva az összeköttetések révén az életmű minden pontjára néhány lépésből el tudunk jutni. Válasszunk tehát egy egyszerű formai elemet a modellálás céljaira, jelen esetben legyen az például a hexameter. Talán nem túlzás az állítani, hogy a ma élő 13 millió magyarból Csehy Zoltán írta a legtöbb hexametert, de a TOP3-ban bizonyosan benne van. Sőt, a Föld 10 milliárdnyi lakójából is minden bizonnyal előkelő hely illeti meg az élő hexameterírók ranglistáján. Valószínűleg még jobb az arány, ha nemcsak hexameterben, hanem úgy általában időmértékben, időmértékes verselésben gondolkodunk.

De vissza a hexameterhez! Legyen kiindulópontunk az 1998-as Csehy Zoltán alagyái, danái, elegy-belegy iramatai című verseskötet,3 amelynek néhány verse hexameterekből áll – leglátványosabban talán az Elégiák könnyű kézzel használja a hexametert, a magyar és a világirodalom több szövegét és költőjét, alteregóként is. A hexameter természetesen kapcsolatot épít mind az időmértékes verseléshez, mind az antik, ógörög és latin, illetve a reneszánsz humanista irodalomhoz, továbbá a magyar irodalmi hagyomány egy jelentékeny részéhez is. Egyrészt önmagában, másrészt pedig azért, mert nem annyira természetes az utóbbi évtizedekben hexameterben verset írni, magyarul sem – a formaválasztáshoz ebben az esetben plusz jelentés társul.

Ez a plusz jelentés most már valódi hálózattermelő gépezetként működik. A hexameter a költő Csehy Zoltánt összeköti a műfordítóval, az antik és reneszánsz költészet műfordítójával, többek között a Hárman az ágyban, görög és latin erotikus verseket tartalmazó 2000-es, majd 2010-es kötettel.4

Továbbá – hogy csak néhány műfordításkötetre utaljunk – a hálózat elemeit alkotja a 2001-ben Polgár Anikóval közösen megjelentetett Illatos kenőcsök háza, amely A középkori latin költészet gyöngyszemeit tartalmazta;5 szintén 2001-ből Antonio Beccadelli erotikus eposzának a fordítása, a Hermaphroditus;6 2002-ből a Sztratón-versfordításokat tartalmazó Kölyökmúzsa című kötet;7 a 2004-ben megjelent epigrammaválogatás Marcus Valerius Martialistól, a Költők, ringyók, pojácák;8 Francesco Petrarca latin nyelvű verseinek fordítása, az Orpheusz lantja, Dávid hárfája;9 2009ből Poggio Bracciolini: Elméncségek című Reneszánsz egypercesei;10 a 2012-ben kiadott Amalthea szarva, amely Száz itáliai humanista költő verseiből összeálló válogatás.11

2014-ben Petronius Arbiter Satyricon című regénye12 következik a sorban, amely a „hexameter – antik irodalom – műfordítás” jelentésés kapcsolatteremtő gépezetsor első eleméhez többszörösen nyúlik vissza, hiszen megint csak plusz jelentés társul ahhoz, hogy egy eredetileg nem hexameterben íródott latin szöveget miért hexameterben fordít Csehy. Erre több válasz is született. Krupp József szerint „Csehy Zoltán (…) a magyar nyelv teljesítőképességét vizsgálja, amikor hasonló vállalkozásokba fog. Létre lehet-e hozni azt az irodalmi nyelvet daktilikus hexameterben, amelyen meg tud szólalni Petronius vérbő világa? A válasz igen, de hogy ezt biztossággal kijelenthessük, nemcsak a nyelv, hanem a költő teljesítőképességére is szükség van.”13 Benkő Krisztián pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy „Csehy részéről a hexameter versmérték tudatos választása az eposz szatírájává is teszi a regényszöveget – Odüsszeusz kalandjainak pikánsabb variánsává. Ezen a ponton mindenképpen érdemes megemlíteni Mihail Bahtyin híres tanulmányát az eposz és a regény közötti horizontváltásról: a regény felforgató, alakulóban lévő műfaj, az eposz felbomlásának legfontosabb mozzanata, radikális, hierarchián kívüli műfaj volt keletkezése korában – Csehy a hexameterformával ironikusan az eposz kanonikus rangjára emeli ennek a műfajnak a gyilkosát.”14

Maga a műfordító költő „zenei túlkompenzáció”-ról ír, a hexametert az antikvitás „legnemesebb ritmikai vívmánya”-ként említi, s megjegyzi, „a magyar fordításirodalom kezdi lebecsülni a formát. Gyakorta ragyogó zeneiségű művek csetlenek-botlanak gyatra, megbicsakló vagy ritmustalan magyar lábakon, sorolni lehet a leegyszerűsítések és zenei kasztrációk kéjelgő magyarázatait. Tényleg a nyelv értelmi rétege a fontos, miközben a szöveg mögötti zenei formának nincs vagy nem lenne értelme? Pontosabban tudjuk-e egy-egy sor jelentését, ha lemondunk a zenéről, az asszociatív, absztrakt rendről, melyen egy-egy költői, írói világ alapszik? Én hiszek a zenében, s ha kell, túl is árasztom…”15

Vagyis a „hexameter – antik irodalom – antik, középkori, reneszánsz műfordítás” hálózatsor következő csomópontja nem csak maga a műfordítás lehet, az ógörög és latin műfordításhoz nem csak az olaszból, angolból, csehből, szlovákból stb. fordító Csehy művei kapcsolódnak. Jelzésszerűen: 2013-ban Pier Paolo Pasolini olasz (friuli) nyelvű La religione del mio tempo (1961) című verseskötete jelent meg Csehy Zoltán fordításában, Korom vallása címen,16

2017-ben Martin C. Putna cseh nyelvű Képek az orosz vallásosság történetéből című esszékötete,17 illetve szlovák, cseh, olasz és angol nyelvből fordított versek révén is folyamatos a műfordító Csehy jelenléte a magyar irodalomban, irodalmi lapokban (csak jelzésszerűen: ezek főként a Kalligram, a Jelenkor, a Versum stb.).

Merthogy a hálózat eddigi elemeit a hexameter összeköti a zenével is. Legerőteljesebben és legnyilvánvalóbb módon ez a részterület az Experimentum mundi. (Poszt)modern operakalauz. 1945–2014 (2015) projektjében öltött testet,18 de ezen a ponton a jelentéstermelő hexameter három újabb elágazásához szükséges visszatérnünk. Egyrészt Csehy irodalomelméleti-irodalomtörténeti munkásságához, másrészt a zenelmélethez kapcsolódó írásaihoz, harmadrészt pedig költészetéhez. Szerelmem, a hexameter című tanulmánya így kezdődik:

„A szöveg zeneisége a költészet alapelve: minden vers háttérmintázata, mögöttese, tartóváza a zene, legyen az látványosan szervezett, harmonikus vagy éppen disszonáns, atonális, netán önfelszámoló (ilyenkor a zenétlenség az elvárási rend otthonos zenei képleteivel szemben válik érvényes komponenssé). Az alábbi írás a görög–latin kultúra egyik meghatározó formaeleméről és annak fordíthatóságáról szól, arról az örökségről, amelynek úgyszólván váratlan felfedezése a magyar nyelvről és a magyar versről való gondolkodást alapvetően alakította át. Magyar hexametert írni nem különösebben nehéz, találni sem az (»Áfásszámla-igényét, kérjük, előre jelezze!« stb.), itt van a nyelvben, mondhatni a nyelvünkön, nem igényel bonyodalmas rímtechnikát (persze, elviseli, ha már úgy alakul), a vers alakulását nem a szó hangtestének összecsengésén kibomló, irányt adó asszociativitás szervezi, hanem viszonylag spontán, növényszerűen, szervesen alakulhat. Kellőképpen rugalmas, mint egy balett-táncos vagy sportoló teste. Ugyanakkor szinte észrevétlenül van jelen és tartja fenn a vers életét, akár a szívverés, a pulzus az életelvet a testben. Ha figyelünk rá, halljuk, ha nem, attól még jelen van.”19 Vagyis a hexameter az életelv megvalósulása, a folyamatos működés leállíthatatlan terepe és motorja.

—

1 Arianna Dagnino, Transcultural Writers and Novels in the Age of Global Mobility, Purdue University Press, West Lafayette, Indiana, 2015, 199–204.

2 Byung-Chul Han, Hyperculture. Culture and Globalisation, Polity Press, Cambridge, 2022, 53–57.

3 Csehy Zoltán alagyái, danái, elegy-belegy iramatai, Kalligram, Pozsony, 1998.

4 Csehy Zoltán, Hárman az ágyban, Kalligram, Pozsony, 2000, 2010.

5 Csehy Zoltán – Polgár Anikó, Illatos kenőcsök háza. A középkori latin költészet gyöngyszemei, Pozsony, AB-ART, 2001.

6 Antonio Beccadelli, Hermaphroditus, ford. Csehy Zoltán, Kalligram, Pozsony, 2001.

7 Sztratón, Kölyökmúzsa, ford. Csehy Zoltán, Kalligram, Pozsony, 2002.

8 Marcus Valerius Martialis, Költők, ringyók, pojácák (válogatott epigrammák), ford. Csehy Zoltán, Pozsony, Kalligram, 2003.

9 Francesco Petrarca, Orpheusz lantja, Dávid hárfája, ford. Csehy Zoltán, Pozsony, Kalligram, 2004.

10 Poggio Bracciolini, Elméncségek. Reneszánsz egypercesek, ford. Csehy Zoltán, Pozsony, Kalligram, 2009.

11 Csehy Zoltán, Amalthea szarva. Száz itáliai humanista költő, Kalligram, Pozsony, 2012.

12 Petronius Arbiter, Satyricon, hexameterekben magyarította Csehy Zoltán, Kalligram, Pozsony, 2014.

13 Krupp József, Laudáció Csehy Zoltán Zelk Zoltán-díja alkalmából, Litera, https://litera. hu/irodalom/publicisztika/krupp-jozsef-laudacio-csehy-zoltan-zelk-zoltan-dijaalkalmabol.html

14 Benkő Krisztián, Ponyvaregény, Kalligram, 2015/5, 92.

15 Csehy Zoltán, Jegyzet a fordításhoz = Petronius Arbiter, Satyricon, Kalligram, Pozsony, 2014, 180.

16 Pier Paolo Pasolini, Korom vallása, ford. Csehy Zoltán, Kalligram, Pozsony, 2013.

17 Martin C. Putna, Képek az orosz vallásosság történetéből, ford. Csehy Zoltán, Kalligram, Pozsony–Dunaszerdahely, 2017.

18 Csehy Zoltán, Experimentum mundi. (Poszt)modern operakalauz. 1945–2014, Kalligram, Pozsony, 2015.

19 Csehy Zoltán, Szerelmem, a hexameter, Magyar Tudomány, 2023/5, 569–570.

Csehy Zene és erotika című kisesszéjében pedig ehhez a jelentéshez további konkretizációk társulnak: „Én azt gondolom, folyamatos zenében élünk, és itt nem elsősorban a kozmosz zenéjének orphikus misztikájára gondolok, és nem is csak arra, amit Cage mondott a L’Humanité újságírójának, amikor rákérdezett, jár-e operába: »Nem. A közlekedést hallgatom. A hatos számú sugárút mellett lakom New Yorkban, és az elég zajos. Ez az én zeném.« A zene azonosítható az életelvvel magával, és mint írással foglalkozó ember a nyelvben is hatványozottan érzékelem a jelenlétét: ám a csengés-bongás már zavar, azért is kedvelem például az antik, rímtelen formákat, hiszen a test szinte észrevétlen lüktetéseit idézik, nem uralkodnak rajta, de mégiscsak éltetik (ha akarom, ott vannak, ha akarom, tudomást sem veszek róluk).”20

Továbbá: „Mindamellett elsősorban operarajongó vagyok: ez a műfaj számomra a zene orgiája, az emberi elme legőszintébb, pszichoanalitikus remeklése, amelynek hallgatása során rendszerint szenvedélyesen és kendőzetlenül érzékenyülök el, hagyom, hogy leleplezzen a teatralitás vagy akár a kárhoztatott »természetellenesség«. De a zene története a személyre szabott erotika története is, hogy ismét egy kedvencet idézzek: Ligeti György nyilatkozta, hogy az életben két dolog izgatta, a zene és az erotika, de lehetséges, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz.”21

Tehát a jelentéstermelő gépezet által a zenéhez az erotika és erotográfia is kapcsolódik. Mint A szöveg hermaphrodituszi teste. Tanulmányok a humanizmus, az antikvitás és az erotográfia köréből (2002) című tanulmánykötet írásaiban,22 a monumentális Szodoma és környéke. Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben (2014) című monográfiában,23 a nút (1993),24 a Hecatelegium (2006),25 a Homokvihar (2010),26 a Rosmer János név alatt megjelent Hátsó ülés (2010)27 és a Nincs hová visszamennem (2013)28 verseskötetek verseiben, a már említett Sztratón-, Petroniusés Martialis-fordításokban…

A „hexameter – zene – líra” összekötöttségnek szép példája a Danaidák és az Aigyptus fiai disztichonjaiban felsorolt 50 női és 50 férfi nemiszerv a Hecatelegiumból. A „zene – szlovákiai magyar irodalom” összekötöttség az Aritmikus képzelet. Avantgárd zene, chance poetry és epikus gravitáció Cselényi László műveiben (2021) című Cselényi-monográfián keresztül kapcsolódik a szlovákiai magyar irodalomról írott tanulmányokra,29 onnét az Arctalanság, arcadás, arcrongálás: Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban (2020) című kötetre,30 valamint átterjed a Grüezi! Fél év Svájc (2020)31 útinaplójának operaelőadás-leírásaira, a kisebbségi nyelvi helyzetről szóló gondolatfutamokra.

Mint az az eddigiekből is kiderült, ezeknek a kapcsolatoknak egy jelentős része transzkulturális kontextusban értelmezhető hibrid formákat hoz létre. A transzkulturális hálózatgenerátor működése révén a változatos műfajú magyar nyelvű Csehy Zoltán-szövegek folyamatosan kötődnek rá a világirodalomra (Anakreóntól Pasoliniig, Catullustól Giorgio Bassaniig), szinte követhetetlenül, megzabolázhatatlanul, önfeledten. A transzkulturális hálózatgenerátor működése világirodalommá változtatja a magyar és a szlovákiai magyar irodalmat.