Tőzsér Árpád: Milliaria Passuum XVI (vers)
Esti mese az 50 éves Csehy Zolinak
Az időt az írástudók találták ki: az A és Z közötti
roppant teret ki kellett tölteni valamivel, meg kel-
lett nevezni a betűk helyét a papiruszon, s a betű-
nyi szakaszok egymásutánját nevezték el időnek −
magyarázza a szobrász fiatalabb vendégének, aki
maga is olyan skribler-féle. Sok évig éltek egy-
más tőszomszédságában, mintegy inkognitóban
(azaz egymásról nem tudva; az író-újságíró a kö-
zeli lakónegyed legszélső bérházában, a szobrász
néhány méterrel odább, a lakónegyedhez csatolt
városka – nevezzük Pp-nek – szintén szélső csalá-
di házában), amikor is a riportert a főszerkesztője
(korábban főképp párthatározatokat szerkesztett)
azzal a roppant elmés műtörténeti kérdéssel küld-
te az akkor 60 éves mesterhez, hogy „min dolgo-
zik 1993-ban egy modern szobrász?” A modern
szobrász, Európa-térkép formájú s színességű sur-
cába fújva orrát, először is azt indítványozta, hogy
szomszédságuk örömére, stílszerűen, igyanak meg
egy pohár campaniai vöröset. S azért stílszerűen,
mert ő most egy római mérföldkőnek a másán dol-
gozik (eredetijét még a kalandozó magyarok elzab-
rálták), mely ugyan egyre inkább Priapos isten mé-
retes hímtagjára kezd hasonlítani, de mit tegyen,
ha a szobrász, az írókkal és egyéb firkászokkal el-
lentétben nem a betűk hamis tanúságára, hanem
60 éves Szvatopluk-díjas kőfaragó (ahogy ő magát
nevezte) Alexander Severus császárról kezdett me-
sélni (a fentebb említett mérföldkövet annak az u-
ralkodása alatt újították fel, állítólag itt, Pp-ben),
aki 13 éves korában lett caesar, s ha néhány éves
uralkodása után fel nem koncolják, az írók szerint
második Isteni Agustus lett volna. Egykorú mell-
szobrán viszont csupasz, eléggé bugyuta kis arcá-
val, tar fejével pontosan olyan, mint egy fitymájá-
ból éppen kibújt fütyimakk. S most akkor kinek
higgyen a mai szobrász? – csattant fel a kőfaragó
Szvatopluk. Az ókori szobrász a legjelenebb jelent
látta és láttatta, az írók tollán pedig már a legjele-
nebb jelen is kitalált múlt. S az újságíró bátortalan
felvetésére, hogy mi köze Severus Alexandernek a
pp-i mérföldkőhöz, azon túl, hogy a neve rajta van,
a legmaibb mai szobrász kérdéssel felelt: S mi kö-
zünknekünk,kettőnknekegymáshoz?Aszomszéd-
ságunk, a közös tér az, ami minket összeköt. Az én
mérföldkövemről majd nem csak azt lehet leolvas-
ni, hogy Severus Alexander a konzulságának har-
madik évében a követ restitvit, hanem azt is, hogy
a kő és a császár azonos térben éltek, szomszédok
voltak, azonos nap sütött rájuk, fejezte be egy-
szerre heves és kaján monológját a vad sziklákat
emberekké szelídítő pp-i szobrász. S történt a fent
leírt nevezetes találkozás pont harminc éve, azóta
a szobrász már a pp-i temető terében, a mérföldkő
pedig Pp Fő terén bizonygatja igazát, az újságíró
pedig, maga is megöregedve, a pp-i kórház teréből
kibicigve, s a közeli mérföldkő mellett hagyomá-
nyosan tiszteletét téve, idegesítő felfedezést tesz:
a kő eredeti latin szövegéből csak ennyit lehet ki-
hámozni: MILIiaria Passuum XVI. Azaz valami
16 mérföldre van a mérföldkőtől. De mi? Severus
Alexandersakövetújraalkotó,térbengondolkodó
szobrász talán még tudta, az időben mozgó író szá-
mára a kihagyás alakzata az idők végtelenjét befo-
gó verssé avatta a mérföldkő szövegét. Minden ol-
vasással meg-megújuló homály neszezett benne.
IMPerator CAESAR / Marcus AVRELIVS / SEVE- Rus ALEX / ANDER PIVS FE / LIX AVGUSTVS PoN / TIFEX MAXIMVS / TRIBVNICIAE PO / TeSTSTIS VII/II CoNsulatus / III Pater Patrie RESTITVIT / MILIiaria Passuum XVI.
(Pozsonypüspöki, 2023. május 25.)