Szászi Zoltán: Minden rendben lesz; Jane Birkin már akkor is…; Posztmodern önfogalmazás (versek)

Minden rendben lesz

gondoltad minden rendben lesz
nem feszül pattan süvít
gondoltad csend marad élheted
a hét a köz s a napokat
beszólni nem fog semmi se
se dúl se ború se csatazaj
lánctalpak moraja sem
minden rendben lesz
élhetsz csendesen
nevel a kert majd virágnak téged
szavak nélkül is
megértnek ítél mikor kell
a halál leszakít szép szilva gyanánt
az ősz díszeként
gondoltad nem kell pánikolni
klíma atom politika
elszabadult bikáit megfogja távol tőled
valami biztos határ
hitted van ilyen hited
jó és kegyes szép óvatos isten
aki rád is vigyáz meg úgy mindenkire
és hogy ő jófiú ontja a kegyet
s a hegyek le nem omlanak és amúgy meg minden rendben lesz
tél tavasz nevet
ősz és a nyár nem folyik egybe agyad
ez lesz kerti agyag trágya humusszal
már csak jót látsz csak azt tanulsz s adod
tovább de mégis lőnek sortüzet rád
a holnapok

Jane Birkin már akkor is

Jane Birkin már akkor is jó nő volt amikor
én még porbafingóként totyogtam egy
tyúkszaros kiskert rozsdás kerítésébe kapaszkodva
élni nem lehet csak megöregedni úgy hogy nem is éltél
megtanulni sem lehet másképpen csak
így fokozatosan elhülyülve
lassan felismerve milyen szar amiben benne
vagy amibe beleszülettél amiben benne éltél
és nem vagy ez van de nem vagy egy filmsztár bombanő gyereke
csak az anyád az anyád és az anyád az aki
és aki siratja magát feladja
az idő hármasát amit komplett a postán kapod meg partecédulák házassági értesítők formájában
nem lesz belőle sosem múlt se jelen belőled semmi nem lehet ez van
de jövőnek is gyatra vagy és más amúgy se lehetett csak ez és már úgyis mindegy
anyád nem volt rossz nő de nem a Jane Birkin vagy
a Sophia Loren akivel nem mellesleg egykorú
és ha csak tizedét mit tizedét ha csak a tízezrednyijét utazhatta volna annak
amit Sophia biztos más hajaj persze hogy más
lenne most a rálátása erre az általa folyton szidott mocskos világra
de még a Balatont se látta legfeljebb filmen
rossz magyar ál-Piedone-változat bárgyúságként a havazó tévében legfeljebb
az lehetett hogy néha vett pár palack badacsonyi kéknyelűt de tulajdonképpen
csak azért mert a KGST-n belül az volt a legjobb bor amit nálunk
venni lehetett a nagyboltban hátul volt a borospolc egészen hátul
az ásványvizek mellett egyszer a Kecske csúfnevű haverom lopott belőle
majd betojtam amikor átcsusszantunk a pénztárnál és jól megittuk a parkban tizenöt évesen
a film színház muzsika aktuális számában Jane Birkin meg
Sophia Loren is talán egyszerre benne voltak éppen akkor
már nem tudom melyik volt bikiniben
csak hogy az marha izgató volt és pirultunk mikor megvettük az újságot
micsoda idők ez a múlt jelen lesz majd ha lesz hármas hogy ez milyen szar hogy hatvanéves is lettem

Posztmodern önfogalmazás

nappal nap napnak háttal
hold holddal szemben éjjel
csillag csillagnak felé se néz
végig
ülni állni
végig bírni
egy utazást végig írni
órákon át rakni csapdákat
szemnek
kivárni
figyelmes mezőkről
két koszos üveglap közé szorult párafoltokon
átintő homály
mire ingerel
átlagolod szavak számát
halmozod
a kérdezni felesleges érvét
mérték mi
vagy a sok vagy a kevés
vagy semmi se ok
várom a tollba szorult kék
fehér lapra mit ont
hogy akarna engem
micsoda ízlés
a nosztalgia végéig érni
mesélni ott
a rókákat hogy lestek rám ketten
miként lát
imaginárius és reális ego
egymást kérdezik
miért vagyok csak ennyi
miért akarok csak várni
az elképzelhetetlenre
ha fáj
a valót ki kell operálni
itt van ez az
mutasd
hogyan
lehet
élhető a pillanatnyi szabadság
fájdalommentesen
elveszthető
miként kerék sikít
sínkanyarban
köszörülöm magamnak az irányt
végtelenben találkozó párhuzamosokra
létem nem hajaz
kedvem sincs arra várni
mi lenne
ami lehetne valami
s a van ha engedné is lenni
nekem
hogyan
simogathatnám élve
a saját bolygóm
köré gyűrűkként
elhullott őselemek porát
minek része vagyok
egészen végig
látom
gyémánttá fényeződésüket
és monumentális kiáltással
viharostort fonok
ütni csillaghalmazokra
de az is visszacsapódna
az időt várni
millió parszek
a távol
kvazárok árnyékában
ott figyelném
ezen a bolygón nekem mesél
a pihegő reggelektől
egy másik én
elmozduló trópusi kontinens
lenne
virágfonat alkotta egyenlítő
így végre körbe érnék
magamon
mennék végig rajtamon
lehetnék
lennék vagyok istenem
magamnak
lágy árnyék
értelmezhetetlenje
az értelmezett valótlanságnak
s mindkettő helyett
nem egy merev fémlemezbe kalapált
átlyuggatott százszor átfestett váz
gép is lehetnék
ki magát pótolja
lehetnék
megváltó kiváltó felváltó
semmiképp nem ilyen
hulladék másodlagosan gerjesztett
mű isten
nem ilyet forrasztanék
magam köré
hogy védjen
nekem burkom legyen
az őselem
a tűz a víz a lég
mely annyi formában van jelen
e világon
például a víz
látom
egyszer Marilyn Monroe könnye
majd Jennifer Lawrence ágyékán guruló ondó
Dante Beatrice szájába átcsorgó nyála
Néró vesebajos véres vizelete
Martin Luther King arcán halálos verejték
Brezsnyevre hulló zúzmara
Che beszáradt nyála mézes szivarvégen
vagy csak a saját vérem
a lég
kondenzcsík az égen
Antarktiszt felfedező norvég matróz fagyott leheletködje
vagy csak hangyasavból párolgó gomoly
holttestem bontja
saját gyomorsavam
de gáz
folyadék egy nem élő nem mozgó tartályban
lehetségesként ez
mind másra nem fut ki
vulkánba kell lépni
emelt fővel
már úgy megtudom
én vagyok a bináris kód szerint
ismeretlenből saját magam beavatottjává vált anyag
igen nem nem igen
víz por gáz plazma
sorba szedett megnyilvánulás lehetőségek
egy időben élt senki
aki névtelenek és híresek
cseppfolyósított fúziója
ez voltam én
csúnyák és szépek
nedve lehelete tüze
így vártam ki
elemek
körbe forgása legyek
egy dolog itt és most
kettős űr helyett
a tegnap lett bizonyos
nem kell félni
a kilövéstől
már lehetek annyira őszinte magamhoz
hogy ne foglalkozzak a leírt szavak következményeivel
csak csordogáljak végig ezen a bolygón
létező víz lég tűzként
metamorfózis legyek
keringhessenek
bennem is mind kik holtak
elhiggyem
részük vagyok voltam
őket ki és elolvasom
meg és leírom
én aki
megettem kiittam
kivéreztem lenyeltem
kiköptem kivizeltem kilihegtem sóhajtottam
magamból már minden ihatót beszívhatót
legalább
a végén leírt szavak tárgyiasított következménye lehetek
a minden ami szép is
víz is tűz is lég is
meg ők akik híresek voltak
bennem tornyosulnak
s végleg nem kell többé foglalkozni magammal
leszek végre aki