Arnold Eszter felvétele Reggeliző utazók A keleti metropolisz hatalmas pályaudvarának emeletén kedélyes kis bisztróban üldögéltek négyen, a Dekadencia megyén átfutó gyorsvonat utasai. E fővárosból útra kelt férfiak hajnali háromkor még a...
Arnold Eszter felvétele Az elivott falu Dühös viharként suhant át az éjszakai gyorsvonat a csendes, kihaltnak látszó tájon. Csak az éjjeli vad volt éber, csak az. Némák és mozdulatlanok voltak a városkák itt Dekadenciában, ahogy az ország...
Az én kórtársaim Lepergett az időd, hajós! Régen itt vagy már. Túl régen. Kicsit sokat beszéltél. Indulnod kellene tovább! Adunk szárított húst, hordókba rakva, megszórva vastagon sóval, kapsz még lisztet, kádat, mibe esőt gyűjthetsz, hogy...
Hervinsyah Kusumanagara felvétele Halottal álmodni esőt jelent. Ha az álombeli halott arra panaszkodik, hogy harminc éve beázás van nála, mármint a sírjában, akkor mérget vehetek arra, hogy esni fog. Azaz már esik is, de rútul, olyan...
Az én kórtársaim Mégis milyen boldog idők voltak régen azok még, mikor a geográfusok – kik eltorzított tojásként álmodták meg a földet, vagy teknőcök hátán hordozott hatalmas tálnak, melynek szélén a tenger vize a semmibe hull le – és a valódi...
Szépléptű nimfa, Flóra, vagy régi neveden Khlórisz, látom, hát elindulsz! Óvják az istenek elfelé surranó lépteid! Talpad nyomán felsóhajt a fű, s elalél, s halld csak, mint harcban lehulló bronzpajzs, úgy zörren távolodó karcsúságod után az...
Áll a hajnalt köszöntő homokparton, körbejárja lassan a szél. A tenger szemétől lopta el a kékjét, de ő ezt még nem hiszi el, pedig dalnokok sora ír erről, mind csupa vágy és érzés, ki látja e szépet. Szöszke, kócos hajától szinte lobog, él...
Feldöfte rúdjára, most azon libegteti a nyári éjszakát a fényes ragyogású Göncölszekér, hát utánunk lassan az év fele, teli mohó párákkal az éjjeli rét, szanaszét ezer a csillag, rajzik a szentjánosbogár. Emlékszel, Szent Iván éjszakáján...
Az én kórtársaim Van az a negyvennapos, az a zsengeségében sárga húsú bab, melyet jó étvággyal eszel, tejszínesen és friss petrezselyem levelét bőven hintve a tálba, melyben a kolbászkarikákkal együtt tengeri csatát játszanak kanalad...
Félezer év lecsordogált már az Arno völgyén, hogy elhívták, s a vizek nem tudtak arról, hogy Ambois mellett a vénült test, mely szaporodni undort érzett már fiatalon is, a pornak odaadta magát, elernyedt végleg. Volt egy örök pillanat, amikor...
Az én kórtársaim Szomorú vidék szegénységszagát sodorva magával, korommal és köddel koronázva ül be a vándor a füstös ivóba, vele sok mérőföldet megjárt botját sarokba támasztja, más botok meg mankók mellé. Bort kér, vizet is, majd az úttól...
Az én kórtársaim A hórák még rejtegetik a tavasz zöldjét, hiába rikoltanak harsányan madarak trillát az égbe, jég még a föld, alszik a bogár, varjak rút serege dögön osztozik, s megfagy máris a vér, aprót pöttyöz a hóra, ha a lecsapó ölyv egy...