Az én kórtársaim Mégis milyen boldog idők voltak régen azok még, mikor a geográfusok – kik eltorzított tojásként álmodták meg a földet, vagy teknőcök hátán hordozott hatalmas tálnak, melynek szélén a tenger vize a semmibe hull le – és a valódi...
Szépléptű nimfa, Flóra, vagy régi neveden Khlórisz, látom, hát elindulsz! Óvják az istenek elfelé surranó lépteid! Talpad nyomán felsóhajt a fű, s elalél, s halld csak, mint harcban lehulló bronzpajzs, úgy zörren távolodó karcsúságod után az...
Áll a hajnalt köszöntő homokparton, körbejárja lassan a szél. A tenger szemétől lopta el a kékjét, de ő ezt még nem hiszi el, pedig dalnokok sora ír erről, mind csupa vágy és érzés, ki látja e szépet. Szöszke, kócos hajától szinte lobog, él...
Feldöfte rúdjára, most azon libegteti a nyári éjszakát a fényes ragyogású Göncölszekér, hát utánunk lassan az év fele, teli mohó párákkal az éjjeli rét, szanaszét ezer a csillag, rajzik a szentjánosbogár. Emlékszel, Szent Iván éjszakáján...
Az én kórtársaim Van az a negyvennapos, az a zsengeségében sárga húsú bab, melyet jó étvággyal eszel, tejszínesen és friss petrezselyem levelét bőven hintve a tálba, melyben a kolbászkarikákkal együtt tengeri csatát játszanak kanalad...
Félezer év lecsordogált már az Arno völgyén, hogy elhívták, s a vizek nem tudtak arról, hogy Ambois mellett a vénült test, mely szaporodni undort érzett már fiatalon is, a pornak odaadta magát, elernyedt végleg. Volt egy örök pillanat, amikor...
Az én kórtársaim Szomorú vidék szegénységszagát sodorva magával, korommal és köddel koronázva ül be a vándor a füstös ivóba, vele sok mérőföldet megjárt botját sarokba támasztja, más botok meg mankók mellé. Bort kér, vizet is, majd az úttól...
Az én kórtársaim A hórák még rejtegetik a tavasz zöldjét, hiába rikoltanak harsányan madarak trillát az égbe, jég még a föld, alszik a bogár, varjak rút serege dögön osztozik, s megfagy máris a vér, aprót pöttyöz a hóra, ha a lecsapó ölyv egy...
(Ha egyszer megtörténik majd 3018-ban, akkor Íszak-Hunnónia, Kumur megye, Badarháza, Lapulj puszta lesz a helyszíne. Vagy nem! Hát mit tudom én?) – Édesanyám, aggyon rögvest egy keveske előgyújtót, ha lehet, akkor máris a Paks 23-as fáradt...
Az én kórtársaim Valamikor, amikor a lágy mezőkön még fényes szőrű birkák legelésztek, és mielőtt még nem dúlta végig a szépséges Trákia meredélyeit vad faunok fuvolázó csapata, mely azért vágtatott át az Olümposzt északról karoló...
Orpheusz, az egyébként trák származású legendás dalnok a napokban már kezdte elunni magát a görög mitológiába beszorítva. Hiába, hogy ott mindenki őt tartotta a líra, az ősi pengetős hangszer feltalálójának vagy tökéletesítőjének, egy bizonyos...
– Úgy jársz, mint a te ókori bölcseid, majd jól megmérgezed magad, vagy megmérgeznek! Francnak kell ez? Nem tesz jót a sok marhaság, állandóan csak olvasol! – így szidta anno majd harminc éve a hozzá beosztott segédmunkást az a kőműves mester...
