Szászi Zoltán: Bontás 1.00 Tégla porózusság Mariupolban; Bontás 1.01 Bombázás után; Bontás 1.03 Nagymosás
Bontás 1.00
Tégla porózusság Mariupolban
az agyag pórusai magukba szívják a nedvességet
az agyag kiégetve még jobb nedvszívó képességgel bír
az agyag piros
az agyag elszív
ha egy tégla véres
lehet még pirosabb
ha még pirosabb az elbontás
után is jól megmarad a porózus szerkezet
a beleivódott folyadékot
a falak jól megőrzik
a golyókat és repeszeket
mélyen befogadják
rátapadt vérrel együtt
bontják el
a vérrel szennyezett házfal
színházhomlokzat kiáltja
ha nem hagynak is meg mementóként
a vér tovább szivárog
a porózus anyagú tégla
majd fagyástól morzsolódik
az egész egy masszává simul
bele vissza az agyagba onnan megint kibányásszák
milyen szép piros mondja jövőbeli bányamérnök
jó anyag ez emberek jó lesz
építkezni
építhetünk falat színházat homlokzatot
a szerkezet nem változik
megőrzi még a hangot is
ami az égbe csapódott
megválaszolatlan
Bontás 1.01 Bombázás után
egy város bombazápor utáni újjászületése
rendszerinti
komor és kormos
téglahalmok szegélyezik
irányba állva
ilyenkor sugarasan áramló és fegyelmezett a forgalom
kifelé befelé igyekvés
nehezen mozdítható tárgyak hórukkolása
az élet kerekes kocsikon tolt cókmók
mentett anyagokból tákolt
ideiglenes lét a lakhatás
bombazápor után minden
város
leggyakrabban a friss temetőinek keresztjeire
támaszkodik
az égnek meredt vasúti sínek párhuzamaival
vetít fényt
ír árnyékot
teríti be a múlt időt
egy város ha gyakran elpusztul
elfeledett halottjai tartják az égben
és itt lent legelőbb a templomokat fedik be
isten nem ázik ugyan ő maga az eső
fázni és aludni se kíván mégis
az oltáraranyozás pontosságára vigyáznak legjobban az újjáépítők
a szemafor kórház játszótér mind ráér
utasnak a fedett megálló luxus jövő
csak el a téglahalmokkal
múljon a korom
a jelen gyakorolja agyonlőni a múltat
Bontás 1.03 Nagymosás
tegnap amikor mostam a te szennyesed is odaképzeltem az enyéim közé
így akart szerelmet vallani egy nő
aztán mégsem mondta ezt el soha
nehéz hajnali tömegközlekedése zötyögésben sokszor képzelte
ezt hogy kimondja ezt annak a férfinak
meggondolta inkább
csak rakta a ruhákat sorba szín és anyag szerint
hallgatott mosás előtt közben után
aztán egyedül maradt
a férfi eltűnt
ő automatikusan rakta a koszos bugyijait alsószoknyáit bele a dobba
kimérte a mosóport gondosan
régen drága és finom öblítőt használt
kényes volt erre szerette ha jóillatúnak tartják
félt rászólnak egyszer a villamosban netán
azt gondolni is csak titokban
szerette
hogy valaki
levetkőztesse s ha súlytalan álmodozva repkedett
kívánta legyen a ruha és ő jóillatú
tegnap úgy mosott
most először
hogy már csak a saját ruháit látta
senkiét nem képzelte oda
mikor lejárt a kímélő fékezett habzással indított program
hirtelen rájött
ez az öregség
már azt sem bánta ha elhúzódnak majd mellőle a villamosban
mert szaga van